A magyar könnyűzene történetében kevés olyan szimbiózis létezik, mint amilyen Záray Mártáé és Vámosi Jánosé volt. Ha a mai korból keresünk párhuzamot, önkéntelenül is Korda György és Balázs Klári juthat eszünkbe: mindkét párosnál a magánéleti boldogság és a színpadi siker elválaszthatatlanul összefonódott – ám Zárayék úttörők voltak ebben; ők voltak a Kádár-korszak első igazi „celebjei”.
1967. (Fotó: Fortepan / Hunyady József)
Praktikus lánykérés
Szerelmük a pesti éjszakában, egészen pontosan a Rákóczi út és a Nagykörút sarkán, a legendás EMKE kávéházban kezdődött az ötvenes évek hajnalán: mindketten itt léptek fel. Márta – aki tatabányai bányászcsaládból indulva, édesanyja és bátyja elvesztése után lett diplomás színésznő – azonnal kiszúrta a szőke, kék szemű, „aranytorkú” kollégáját, aki akkoriban a „magyar Bing Crosbyként” tündökölt.
Kapcsolatuk 1953-ban fordult komolyra, amikor János egy nap, a semmiből megkérdezte: „Nálad vannak a házassági bejelentkezési okmányok?” Ez a praktikus kérdés indította el kettejük csaknem fél évszázados szövetségét.
Az öltönyös úr és a farmeres lady
Bár a színpadon tökéletes volt az összhang, civilben alig különbözhettek volna jobban. János, a korábbi üvegcsiszoló és technikus, a hallgatag elegancia szobra volt: imádott otthon a foteljében üldögélni, vagy a horgászbotja mellett csendben ülni. Ezzel szemben Márta egy állandóan pörgő örökmozgó volt. Amíg a férje a hétköznapokon is öltönyt hordott, Márta farmerben járt, barkácsolt, kertészkedett, ha dolog volt, és karácsonyra sem ékszert, hanem szerszámokat kért.
Életük legnagyobb fájdalma a gyermektelenség maradt
Kétszer is közel álltak a családalapításhoz, de az első alkalommal az adósságok és egy szovjet turné, másodszor pedig egészségügyi komplikációk szóltak közbe. Márta erről az időszakról később fájdalmas bölcsességgel így vallott: „Amikor Isten bárányt adott, nem volt legelő. Amikor legelőt adott, nem volt bárány.” Végül 1979-ben, egy vidéki fellépésen találkoztak a 12 éves Tücsök Máriával, akit szülei nehéz körülményei miatt, fogadott lányukként magukhoz vettek, és aki halálukig velük maradt, segítve mindennapjaikat.
Erdős Péter kis híján nyugdíjazta őket
Bár politikailag semlegesek maradtak – „mi szórakoztattuk az embereket, az volt a dolgunk” mondták –, a szakmai intrikák őket sem kímélték. 1980-ban a zeneipar rettegett pápája, a mindenható Erdős Péter megpróbálta őket nyugdíjazni a kegyetlen mondattal: „A Márta már ne énekeljen, a Márta már túl koros.” A válasz egy 250 ezer példányban elkelt „búcsúlemez” lett, ami után Erdős kénytelen volt meghátrálni.
Legendás volt az állatszeretetük is: Márta a 33. születésnapjára egy Muki nevű cerkófmajmot kapott Jánostól, aki családtagnak számított az Orsó utcai házukban.
Lepergett a homokóra
A vég 1997-ben jött el, amikor Jánosnál áttétes daganatot diagnosztizáltak. Márta az utolsó pillanatig a betegágya mellett ült, tartva benne a lelket, miközben ő maga is sérült gerinccel küzdött egy korábbi kerti baleset (egy diófáról való leesés) miatt. János halálát az énekesnő soha nem tudta igazán feldolgozni: négy évvel később követte imádott férjét. Slágereik – a Homokóra, a Ketten az úton vagy a Köszönet a boldog évekért , de nekik köszönhetjük a lagzikon elmaradhatatlan Kacsatáncot is – ma is ugyanazt a kortalan, „kordás” optimizmust sugározzák, amiért egy ország szerette meg őket.
6 fotó
