Epres Attila a magyar színjátszás és szinkron világának ismert és elismert alakja. Pályafutását elsősorban a színházi szerepek határozták meg, ahol klasszikus és kortárs darabokban egyaránt bizonyította sokoldalúságát. Több budapesti és vidéki társulat produkcióiban is szerepelt, karakterformálása a szakma és a közönség figyelmét egyaránt felkeltette.
Epres Attila az évek során:
7 fotó
A színpad mellett jelentős karriert épített a film- és televíziós produkciókban is, ahol változatos karaktereket alakított a drámai szerepektől a könnyedebb figurákig. Munkássága során több díjra és szakmai elismerésre is jelölték, ami tovább erősítette szakmai tekintélyét. Emellett a magyar szinkronszakma egyik meghatározó hangja: számos nemzetközi filmben és sorozatban hallható, ahol karakteres orgánuma miatt gyakran kap kiemelt szerepeket.
Fotó: RTL
Magánéletét tudatosan óvja a nyilvánosságtól, ritkán nyilatkozik családi vagy személyes ügyeiről. Ez a visszafogottság hozzájárul ahhoz, hogy a figyelem elsősorban a szakmai teljesítményére irányuljon. A közönség így főként színpadi, filmes és szinkronmunkáin keresztül ismeri, nem pedig bulvármegjelenései alapján. A Jobb később, mint soha! című reality-komédiában mégis beszélt a feleségéről, akivel most már több mint 20 éve egy párt alkotnak.
Én nem tudok ilyen nagy sikerekről beszámolni, mint az Imi, de az biztos, hogy a sok próbálkozás, előbb-utóbb bejön. Én lassan 20 éve vagyok együtt az Évivel, aki egy csodálatos csaj. Arra, hogy itt vagyok, egy szóval sem mondta, hogy ne menj, vagy jaj, de kár, hogy én nem mehetek. És nem hívogat! Nem hívott egyszer sem!
– mondta akkor Epres Attila, akinek a felesége nemrég közös fotót is posztolt:
„Van ez a csávó. Vagy pasi, vagy a szerelmem, vagy… mindegy is, hogyan szólítom (na jó, a párom, kedvesem, emberem, enyémpasi szóba se jöhet, most is kirázott a hideg), szóval legyen a férjem. Április 3-án – vagyis tegnap – volt húsz (atyakurv@ég, de szar kimondani) éve, hogy először “látott ott, hol kebleim már fehérek” (Lorca:Vérnász). Szóval… hogy húsz éve vagyunk MI, és nemcsak ő, meg én. Nem taglalnám, mivótt, nagyjából minden… egészségben, betegségben, jóban, rosszban, éjjel és nappal, az óperenciás tengeren is túl… túl vagyunk sokmindenen. Forró szerelmen, házasságon, gyereken, karrieren át tart ez a mi véd- és dacszövetségünk, voltunk könnyűek és nehezek, nevettünk, amikor más talán sírt volna, és volt, hogy csak kapaszkodtunk egymásba. És mégis, azt hiszem az maradtál, aki az első pillanatban felkeltette a figyelmemet… az a pasi vagy most is, nem vagy idegen. Húsz év után nem mondom, hogy szeretlek. (Bár, persze, szeretlek to the moon and back) Inkább azt, hogy már nem tudom hol kezdődöm én, és hol végződsz te. Mert ami vagyok, abban már örökre benne vagy te is – a hangomban, a mozdulataimban, a történeteimben, és én is benned, forever and ever… Nem tudom, hogy ez a mi életünk vajon a “lehető világok legjobbika” (Voltaire: Candide) -e… de a miénk. Olyan, amilyenné mi ketten tettük. Bölcs barátnőm szokta mondogatni, hogy mindenki úgy b@ssza el a saját életét, ahogy akarja. Asszem, én így akarom. Veled, még húsz évig, legalább. Tudod, to infinity and beyond, my Superman, Férjem, Barátom, Első olvasóm, egyik gyerekem Apja, te, akivel még az ajtót csapkodni is jobb, mintha nem lennél” – írta a bejegyzésben Epres-Madarász Éva.
