Eseménydúsan indul a Sárkányok háza harmadik szezonja. Az első két epizódban több dolog történik, mint a második évadban összesen. A történések forgatagának közepén pedig egy furcsa házaspár, Daemon és Rhaenyre Targaryen áll. Az őket megformáló Matt Smith-t és Emma D’Arcyt Zoomon kérdezhettük az új évad megpróbáltatásairól.
Hogyan írnátok le Daemon és Rhaenyra kapcsolatát a történetnek ezen a pontján? Szerintetek még mindig ott van köztük szerelem?
Matt Smith: Szerintem ott van. Hiszen csak most házasodtunk össze. (nevet) Nagyon érdekes ez a szerelem köztük. Talán perverznek mondanám, de nem biztos, hogy ez a jó szó.
Emma D’Arcy: Pedig elég perverz.
Matt Smith: Bizonyos szempontból perverz egy házasság ez, de nem feltétlenül a szó azon értelmében, ami elsőre eszedbe jut. Van ebben a szerelemben valami lázas intenzitás, valami különleges energia.
Emma D’Arcy: Számomra izgalmas volt a harmadik évad elején újra találkozni velük, mert mindketten egy olyan helyen vannak, ahol magabiztosak és tele vannak energiával. És ez az ő erotikájuk lényege. Náluk a hatalom, az erőszak és az ambíció is része annak, ahogyan egymáshoz vonzódnak, része a saját intim nyelvüknek. Jót tett nekik, hogy ezúttal jobban bele tudtunk állni ebbe a dinamikába, főleg a második évad érzelmi szárazsága után.
Daemon és Rhaenyra a Sárkányok házában (Fotó: HBO Max)
Rhaenyra történetének egyik visszatérő témája az, hogy az olyan tulajdonságait, mint az együttérzés és az érzelmi intelligencia, a körülötte lévő férfiak gyakran gyengeségként kezelik. Szerinted Rhaenyra hogyan kezeli ezt az a harmadik évadban?
Emma D’Arcy: A második évad végére Rhaenyra kialakít egy váratlan szövetséget, és szoros partnerséget köt Mysariával. Úgy vélem, ennek a kapcsolatnak részben az a lényege, hogy egy kicsit másfajta gondolkodásmódot fogadjanak el a vezetés problémáival és kérdéseivel kapcsolatban. Szerintem a harmadik évad elején Rhaenyra valamennyire felszabadul abból a korlátozó teherből, amit az udvari tanácsa jelentett számára. Úgy láthatjuk őt, hogy ismét van önbizalma – mind politikai értelemben, a pozícióját illetően, mind pedig vezetőként a saját képességeibe vetett hitében.
Azt mondod, hogy magabiztosnak érzi magát, de mi a helyzet a fiával, Jace-szel? Úgy tűnik, ő az egyik legnagyobb félelme az életében.
Emma D’Arcy: Rhaenyra valóban egy nagyon magabiztos időszakában van, de ez nem jelenti azt, hogy ne nehezednének rá azok a terhek, amik egyszerre járnak az anyasággal és azzal, hogy ő az uralkodó. Anélkül, hogy túl sokat elárulnék, szerintem ebben az évadban az lesz az igazán nehéz, hogy mindannyiunknak vannak vakfoltjai, és a figyelmünket állandóan rengeteg irányba húzzák. És amikor bekövetkezik egy tragédia, előfordulhat, hogy elkezdjük magunkat hibáztatni, mert úgy érezzük, épp máshová figyeltünk, mint kellett volna.
Szerintetek a történetnek ezen a pontján mi Rhaenyra és Daemon legnagyobb félelme?
Matt Smith: A legnagyobb félelem? Mi lehet Daemon legnagyobb félelme? Hááát…
Emma D’Arcy: Szerintem Rhaenyra legnagyobb félelme az, hogy valami baja esik a családjának.
Matt Smith: Daemonnál ezt kicsit nehezebb eldönteni, mert nehéz pontosan tudni, hogy valójában mi az, ami igazán fontos neki. Úgy érzem, ő attól tarthat a leginkább, hogy eljön az életében egy pont, amikor elveszíti a kontrollt.
Ha pedig ne adj’isten bármi történne a sárkányával, Caraxesszel, az jó eséllyel teljesen kibillentené. Mivel repkedne tovább? Csak egy fickó lenne, aki karddal az oldalán sétálgat az utcán?
Egy lenne a sok morcos, arrogáns seggfej közül. Szóval szerintem a legnagyobb félelme az, hogy valami baja esik Caraxesnek.
Pedig már azt hittem, hogy megvilágosodott a terápiás alkalmak után Harrenhalban…
Matt Smith: Szerintem kellene egy sorozat arról, hogy minden Sárkányok háza karakter terápiára jár. Elég izgalmas műsor lenne, nem? „Terápia a Targaryenekkel” Simán lehetne belőle külön sorozat. (nevet)
Emma D’Arcy: Rhaenyra biztosan összejönne a terapeutájával.
Matt Smith: Én meg odamegyek és megölöm. Mármint képzeljétek el, ha ők ketten párterápiára járnának. Az egészen érdekes lenne, igaz?
Emma D’Arcy: Rhaenyrát biztosan érdekelné, hogy felépítsenek együtt egy poliamor párkapcsolatot.
Matt Smith: Ahhoz először is időben oda kellene érnie a vacsorára. Miről beszélgetnének egyáltalán? (nevet)
Matt Smith a Sárkányok háza 3. évadának világpremierjén az Odeon Luxe Leicester Square-en, Londonban (Fotó: Mike Marsland/Getty Images for HBO Max UK)
Az első pár epizód alapján úgy tűnik, mintha teljesen új szintre lépett volna a sorozat. Mit tudtok mondani a harmadik évad hangulatáról az első kettőhöz képest?
Emma D’Arcy: Tényleg más volt az energia. Ez nekünk, színészeknek már attól a pillanattól kezdve egyértelmű volt, hogy elkezdtük olvasni a forgatókönyvet. Ez az évad egyszerűen más léptékben működik. Egyrészt drámai értelemben, másrészt pedig vannak benne egészen elképesztően ambiciózus nagyjelenetek. Olyan dolgok, amiket ritkán látni televízióban. És ezek közül több ráadásul valódi, fizikailag megépített, gigantikus díszlet – nem csak digitális utómunka. Rengeteg olyan nagyjelenetünk akad, amiket az alkotók ténylegesen a kamerák előtt próbáltak megvalósítani. Azoknak, akik rajonganak a filmes mesterségért és az alkotói folyamatért, ez különösen izgalmas.
Láttuk Rhaenyrát rengeteg különböző érzelmi állapotban – a gyásztól egészen a rendíthetetlen elszántságig. Emma, számodra melyik oldalát a legnagyobb kihívás eljátszani?
Emma D’Arcy: Ha őszinte akarok lenni, nekem ez a kettő ugyanannak az éremnek a két oldala. És szerintem Rhaenyra esetében a gyász végül az ambíció motorjává válik. Szóval amikor játszom őt, gyakran egyszerre kell hozzáférni mindkét érzéshez.
Van valami nagyon érdekes abban, amikor valaki királyi családhoz, politikai családhoz tartozik, mert az örökséged mindig nyilvános örökség lesz. És amikor veszteség vagy gyász ér, annak tudata, hogy annak az embernek a neve, akit elvesztettél, valahol bekerül a történelem nagykönyvébe, még inkább táplálja az ember ambícióit – a politikai ambícióit is.
Mert minél magasabbra tudod emelni a saját nevedet, annál nagyobb esélyed van arra, hogy megőrizd az elvesztett szeretteid emlékét is. Ezt az összefonódást nagyon érdekesnek találom.
Emma D’Arcy (Fotó: HBO Max)
Már három szezon óta alakítjátok ezeket a karaktereket. Tudnak még meglepetést okozni nektek, vagy mostanra úgy érzitek, kívül-belül ismeritek őket?
Matt Smith: Színészként folyamatosan a meglepetést keresem. Szeretem, ha a karakter képes meglepni. Vagy legalább egy olyan térben létezzen, ami mindenki számára képes meglepetéseket okozni. De ez egy nehéz kérdés. Ha megnézel néhány sorozatot, akkor láthatod, hogy ebben a szakaszban sok erőfeszítés és tudás kell színészként ahhoz, hogy életben tartsd a karaktert, és ne laposodjon el.
Emma D’Arcy: Nekem Rhaenyra az első visszatérő szerepem. Ezt óriási örömmel éltem meg, mert a karakter „operációs rendszere” egyre kifinomultabbá válik számomra, és egyre megbízhatóbban működik. Nekem a meglepetés abban rejlik, hogy egyszerűen új eseményeket futtatsz át ezen az operációs rendszeren, és olyan reakciók, viselkedések születnek belőle, amiket nem feltétlenül terveztem előre. Színészi szempontból – pusztán az élmény oldaláról nézve – ez a munka egyik legizgalmasabb része.
Matt, azon gondolkodtam, hogy Daemon olyankor is lenyűgöző karakter marad, amikor éppen szörnyetegként viselkedik. Szerinted mi a legveszélyesebb az olyan karizmatikus vezetőkben, mint ő?
Matt Smith: Mi a legveszélyesebb bennük? Valószínűleg az, hogy azt hiszik, igazuk van. Hogy azt gondolják, helyesen cselekszenek. Hogy egy nagyobb jó érdekében teszik, amit tesznek. És Daemon pontosan ilyen. A döntéseinek nagy részét úgy hozza meg, hogy őszintén hiszi: jó szándékkal cselekszik. Elég csak körbenézni most a világban, ránézni a nagy hatalommal rendelkezőre, és azt mondani: te jó ég… tényleg azt hiszed, hogy helyesen cselekszel? Ez elég nyugtalanító. Viszont
a karakter eljátszásának folyamatában érdekes, hogy egy idő után elkezdesz melléjük állni. Legalábbis én így működöm. Mert az ő szemszögükből gondolkodsz, az ő állapotukban létezel, és emiatt egy kicsit olyan leszel, mint az ügyvédjük.
Mintha te lennél a védelmük a bíróságon.
Melyik a kedvenc jelenetetek Daemon és Rhaenyra szempontjából az eddigi három szezonból?
Matt Smith: Tudok mondani egy jelenetet, amit akkoriban kifejezetten nehéznek éreztem, de visszanézve a forgatási folyamatot nagy szeretettel gondolok rá. Amikor az esküvőt forgattuk… Esküvő volt? Vagy parti? Már nem is tudom. Nagyon sokan voltunk ott. A lényeg, hogy mind együtt ültünk az asztalnál. Egyszerűen imádtam, hogy minden karakter ugyanabban a légtérben volt, mert emberileg is nagyon szórakoztató élményt jelentett.
Matt Smith (Fotó: HBO Max)
Emma D’Arcy: Nekem azért is nehéz erre válaszolni, mert nem vagyok jó abban, hogy kedvenceket válasszak. De mivel épp itt ülök Matt mellett, eszembe jutott: nekem nagyon felemelő élmény volt nézni az első évad utolsó jelenetének végét. Matt gyönyörű ötlete volt, hogy Rhaenyra fiának halálhírét úgy adjuk át, hogy közben elsétálunk a kamera elől. Azt hiszem, azért őrzöm annyira azt a napot, mert ott valami gyönyörű módon találkozott minden részlegünk munkája. Ami nagyon fontos: amit mi csinálunk, ahhoz tényleg egy egész falu kell. Ez egy mély együttműködésen alapuló műfaj, és szerintem ezt nem hangsúlyozzák eleget. Bár csak egyetlen beállításnak tűnt, valójában gyönyörű koreográfia volt a kamera, a mozgás, a színészek és az összes többi részleg között – mindennek teljes összhangban kellett működnie. Szerintem egy forgatáson ez a legizgalmasabb érzés.
Matt Smith: Olyan, mint egy balett.
Emma D’Arcy: Pontosan. Szeretem, amikor eltűnnek a határok a részlegek között, és teljesen egyértelművé válik, hogy mindenki ugyanazért dolgozik. Szóval igen, azt a jelenetet mondanám.
Matt, az új évadban először úgy találkozunk Daemonnal, hogy katonákat kaszabol. Élvezed még a kardozást, a harcjelenetek forgatását?
Matt Smith: Attól függ, milyen jelenetről van szó. De általánosságban igen, élvezetes. Kissé olyan, mint gyerekként cowboyosat és indiánosat játszani. Amikor a színészet a legjobb formájában működik, akkor ez a fajta játékosság és beleélés nagyon szórakoztató. Azért ennek ára is van – fizikailag nagyon megterhelő. És tényleg nagy elismerés jár annak a fantasztikus kaszkadőrcsapatnak, akik ezen a sorozaton dolgoznak, mert ők teszik mindezt valóságossá. Nélkülük ezek a jelenetek nem működnének úgy, ahogy. Összességében azért elég jó móka a sárban hemperegni és csupa vérnek lenni.
Ó, és a kard baromi nehéz. Hozzátenném: igazából három különböző kard van, mind más súlyúak, mert más anyagból készültek. Amikor csak a távolból hadonászni kell velük, akkor vannak ezek a könnyebb, műanyag verziók. Ám amikor benne van a képben, vér van rajta és közelről látszik, akkor előveszik a nehéztüzérséget, és jönnek az igazi „valyriai acél” kardok. Ezeket tényleg rendesen kovácsolják, valami gyönyörű technikával… Ha jól emlékszem Svédországban. Nagyon nehezek és komoly sérülést lehet velük okozni.
Most, hogy már évek óta együtt dolgoztok ebben a világban, mit tanultatok egymástól jelenetpartnerekként és alkotótársakként? Kialakult valamilyen rutin vagy közös nyelv, ami segít nektek?
Emma D’Arcy: Rengeteget tanultam Matttől az elmúlt öt évben.
Matt Smith: Ez kölcsönös.
Emma D’Arcy (Fotó: HBO Max)
Emma D’Arcy: Hosszasan tudnám dicsérni Mattet, de a legfontosabb, hogy van egy egészen különleges képessége arra, hogy szabadságot találjon egy olyan környezetben, ami valójában elég kötött. A filmkészítésben rengeteg minden van, ami szembe megy azzal a fajta szabadsággal, amire színészként szükséged van ahhoz, hogy valami élő, váratlan és kiszámíthatatlan dolgot hozz elő magadból. Ahogyan te megteremted magadnak ezt a teret, egyszerűen mesteri. Tudom, hogy nálad a meglepetés nagyon fontos része a folyamatnak – sőt, szükséglet. De közben úgy tudod ezt megteremteni, hogy nem akadályozod mások munkáját vagy más részlegek működését. És már az is, ahogyan megfogalmazod ezt az igényt – hogy szükség van játékra és szabadságra a munkában –, önmagában olyan dolog volt, amit tőled tanultam.
Matt Smith: Zavarba jövök, ez annyira kedves. De szerintem én is rengeteget tanultam Emmától – az életben és a munkában is. Emmánál van egy nagyon aprólékos, szinte nyomozói jellegű előkészítő szakasz, ami aztán a forgatáson úgy jelenik meg, hogy szinte írói-rendezői szintű pontossággal tudja, mire van szüksége egy jelenet ritmusának, hogyan kell működnie történetileg, milyen irányba kell haladnia dramaturgiailag… És ez az elképesztően részletes előkészítő munka aztán abban jelenik meg, hogy az első felvételtől a tizedikig képes…
Annyira furcsa valakiről úgy áradozni, hogy közben mellette ülsz, nem?
Emma D’Arcy: Tényleg furcsa.
Matt Smith: Az első felvételtől a tizedikig képes olyan teljesítményt nyújtani, mintha Djokovicot vagy Federert néznéd Wimbledonban, ahogy oda-vissza ütik egymásnak a labdát – csak ezt mi csináljuk egymással jelenetben. Emma tulajdonképpen Roger Federer. Olyan szintű tudás és mesterségbeli érzék van benne, ami abból a mély, aprólékos munkából fakad, amit előre elvégez. És ezt látni lehet a képernyőn. Emma hihetetlenül gyorsan hozzá tud férni az érzelmi igazsághoz és a történet lényegéhez. Ez ajándék.
