Van kis korkülönbséggel és nagy korkülönbséggel is gyerekem, mindkettő más előnyökkel jár. A két nagy között alig 20 hónap van, ami azért jó anyaszempontból, mert egyszerre letudtam a nemalvást, nagyjából egybeesett a dackorszak minden idegcincáló szépségével együtt, együtt voltak ovisok, és a családi programokon sem kellett különösebben törni a fejemet, mert egy korosztály, ugyanazok a gyerekprogramok érdekelték őket.
Cserébe viszont olyan közel voltak egymáshoz korban, hogy a megértés és empátia szikrája sem volt meg bennük egymás iránt, simán összeverekedtek egy játékon, és nem lehetett egyiknek sem mondani, hogy engedjen, mert ő a nagyobb.
Egy hároméves és egy másfél éves pont annyira van egymástól korban, hogy egyik sem nagyobb, mert mindkettő pici. Testvérféltékenység lángolt maximális hőfokon, és néha ketten együtt olyan életveszélyesek voltak, hogy rohamosan őszülni kezdtem huszonévesen.
Amikor tíz évvel később megszületett a legkisebb lányom, akkor már nagyon más helyzetbe csöppent kis testvérként, nekem pedig anyaként egészen új kihívásokkal kellett szembenéznem. A nagyok a maguk nyolc és tíz évével már értelmes, okos nagylányok voltak, akik tisztában voltak vele, hogy anya szeretete nem csökken attól, hogy még egy gyereket szeret. Kifejlődött annyira az empátia is bennük, hogy értették, mit jelent egy újszülöttről gondoskodni, és ahogy csak tudtak, segítettek körülötte, ami számomra a kis korkülönbséges, túlhajszolt és káoszos tapasztalatok után áldás volt. Az azóta eltelt időben pedig nyilvánvalóvá vált, milyen különleges kapcsolat fűzi őket a kis testvérhez.
Jó a nagy korkülönbség a testvérek között? (Képünk illusztráció – forrás: iStock)
Mivel ilyen nagy a korkülönbség, ezért a nagyok óhatatlanul bevonódnak a gondozási feladatokba, nagy terhet levesznek az anya válláról. Ez általában úgy zajlik, hogy épp ordít az újszülött, mintha nem lenne holnap, de anya mindkét keze tele van épp a konyhában a főzéssel, és odaszól a nagynak, hogy vegye már fel a tesót arra a három percre, amíg lemossa a kezéről a hagymát.
Innen már csak egy ugrás, hogy amikor nagyobb lesz a kicsi, akkor leküldi anya a nagyot vele a játszótérre, hogy nyugalomban tudjon porszívózni, netán öt percet pihenni.
Így a kis testvér szemében a nagyobb testvérek nemcsak testvérek, hanem kicsit szülőpótlékok is, akikhez ugyanúgy fordulhat, ha nem tudja letekerni a kupakot a kulacsáról, mint anyához.
Anyának pedig apa mellett hirtelen két másik segítője is akad, akikre nyugodt szívvel bízhatja a kisebb feladatokat, elmosogatnak, ha kell, és még a kicsire is tudnak vigyázni, hogy anya szusszanhasson egyet. Nem szabad persze kihasználni a nagy testvéreket, de tény, hogy könnyebbek a hétköznapok, ha a nagyok is ott vannak, és besegítenek a kicsi körül.
A nagyok ilyenkor már olyan nagyok, hogy a féltékenység helyett felébred bennük a gondoskodás, óvják és kényeztetik a kicsit, mert annyira cuki, és mert nem nekik kell nevelni, ők csak a szórakoztató tesók, akiknek a hátán lehet ugrálni, és akik hajlandóak vele minden őrültséget játszani, amire anyát sosem lehetne rávenni.
A hároméves persze imádja, hogy a nagyok körülrajongják, de mégis máshogy szeretik, mint anya vagy apa. Kihasználja az összes cukiságfaktort, ami nem használ a dörzsöltebb felnőtteknél, és mindent bevet a testvéreknél, ha el akar érni valamit.
Rá tudja venni a testvéreit, hogy másszanak vele fára, ugráljanak trambulinon, összefröcsköljék az egész fürdőszobát, hogy aztán anya agyérgörcsöt kapjon a rumlitól, amit maguk után hagynak.
Bármikor kérhet tőlük csokit, gumicukrot, rágót – csak anya meg ne tudja. Egy frontba tömörül a testvérekkel, cinkossá teszi őket, és mivel nagyok, ezért sokkal több kalandban van része, mint egy átlagos, tini testvér nélküli háromévesnek.
Ráadásul mivel a nagyoknak és a kicsinek is egyszerre kell családi programot szervezni, ezért a kicsi már jóval a kortársai előtt megismerkedik a nagyobbaknak szóló programokkal, fesztiválra jár, meg este hétkor császkálhat az utcán a kamaszokkal kutyasétáltatás címszóval. Mindenhol ott van, ahol amúgy nem szoktak lenni a kiscsoportosok, és rendkívül hamar feltalálja magát a nagyok között. Az ujja köré csavarja a nyolcadikosokat, és az összes tanító néni már ismeri, mire odakerül az iskolába. Háromévesnek lenni jó, ha nagy tini testvére van az embernek, csak maradjon is meg ez a különleges kapcsolat közöttük felnőttkorukban is, akkor már nagy baj lehet.
18 és 49 éves kor közötti édesanya vagy, akinek van legalább egy 3 éves, vagy annál fiatalabb gyermeke? Töltsd ki kérdőívünket, a válaszadók között 20 db Dove ajándékcsomagot sorsolunk ki.
Szponzorált tartalom
