Hogy is lehetett volna nyugodt, hisz Margitnak már ahhoz is rengeteg megpróbáltatáson kellett átesnie, hogy szülhessen. „Rh-negatív a vércsoportom, ami gyakran jelent vércsoport-összeférhetetlenséget. Több vetélésem is volt, így egy idő után már nem érdekelt, milyen gyógyszert kapok, csak maradjon meg a kisbabám” – emlékszik vissza Margit az évtizedekkel ezelőtti terhesgondozásra.
Kisfiát, Tamást a szülés utáni harmadik napon láthatta először, már ahhoz is fel kellett emelnie a hangját, hogy kezébe adják a gyerekét. A baba ugyanis fejlődési rendellenességgel jött világra, teljes baloldali izomsorvadással, a bal karja négy és fél centivel rövidebb volt, mint a jobb, és az ujjai között hártyák nőttek. A problémák miatt kötelezték az anyát, hogy a kisbabát genetikushoz vigye.
Margit, Tamás és Tamás kisfia, Ádám (Fotó: Magánarchívum)
Bár az orvosok kétségbeestek, Margit nem. Őt az élet már megtanította küzdeni. Először akkor, amikor a szülei közölték vele: sem fodrász, sem cukrász nem lehet, mert nem illik, hogy borravalót tegyenek a lányuk zsebébe. Így Margit elment péknek, és viselte, hogy bukással jár, amikor a diák többet akar tudni, mint amennyit a tanára elmond neki. „Nem adtam fel, tovább csináltam. Az akkori tizenkilenc végzősből mára csak én maradtam pék.”
Megszerette a sütést, különösen a kalácsot és a brióst volt jó csinálni. Rájött, hogy a kézügyességét a kemencék mellett is kamatoztathatja, egy sütödében is lehet alkotni. Végül jó eredménnyel végzett, és a Fővárosi Sütőipari Vállalatnál kapott munkát, ahol a személyzetis rákérdezett: „Margitka, szép is vagy, okos is vagy, miért ne mennél férjhez?” Így ment ez, és Margit mellé fiú is került, elsőnek egy sportállásban bújtatott focista. Fél évet bírtak közös lakásban. Aztán találkozott egy férfival, aki félig-meddig szakmabeli volt, így akadt közös téma, megjött a szerelem is. Harminckét évig éltek együtt.
Margit harminckét évig élt együtt férjével (Fotó: Magánarchívum)
Mindig is vágytak gyerekre, a nagyszülők pedig unokára, így a kis Tamás érkezését hatalmas várakozás előzte meg. Ezt az örömöt rontotta el a természet (és néhány érzéketlen orvos). Margit azonban nagyon eltökélt volt. Addig kutatott, míg talált egy keletnémet gyógytornászt, aki megvizsgálta a kisbabát, majd szigorú tornát írt elő. Az anya három éven át mindennap tornáztatta a picit.
Az orvosok feltették Margitnak a kérdést, megműtsék-e a fia ujjai közötti hártyákat. Igent mondott, így a csecsemő a műtőasztalra került. „Feltűnt, hogy az orvosok mindig kiküldtek, amikor Tamás kezét kötözték. Egyszer ragaszkodtam hozzá, hogy látni akarom a műveletet.” Bár győzködték Margitot, hogy nem neki való a látvány, hajthatatlan maradt, így kiderült, mit titkoltak az orvosok az anya elől. A kisfiú ujjpercei feketék voltak, néhány már le is esett – a hártyák átvágásával ugyanis megszűnt az ujjacskák vérellátása.
Margit alig hogy megismerkedett párjával, tragikus hirtelenséggel el is veszítette (Fotó: Magánarchívum)
Margit kihasználta a gyes adta három évet, tornáztatta kisfiát, mozgatta az ujjait, hogy a fiúnak jobb esélyei legyenek az életben a boldogulásra. Bár szülni már a sütőipari vállalat igazgatóhelyetteseként ment el, a szülési szabadság után egy ideig nem volt üres a posztja, így a kemencék helyett a kerületi tanácsnál kezdett el dolgozni, tanult az Államigazgatási Főiskolán, később volt főpénztáros a kispesti Centrum Áruháznál, gyakran éjfélig számoltatta el az alá beosztott hatvan pénztárost. Az irodai munka azonban nem annyira kreatív, mint egy pékségben dolgozni.
Férje 1986 nyarán kezdte el mondogatni, hogy le kéne cserélni a tévéjüket, mert alig látja. Később egy kisebb autóbalesetet szenvedett, mert nem vette észre az útlezárást – ekkor derült ki, hogy nem a tévé rossz, hanem a férfi szeme romlik rohamosan. Margit szerint a csernobili katasztrófa is közrejátszhatott a bajban… A nőnek így már az egyre rosszabb állapotban lévő férjét is ápolnia kellett.
Ki legyen a Szuperhős anya pályázat nyertese?
A te kedvenced Margit? Kattints IDE, és szavazz!
Olvasd el a többiek történetét is!
Szerencsére Tamás eljárhatott úszni, ahol felfigyelt rá két remek edző, az úszókért felelős Lakicsné Ili és a vízilabdázókat felügyelő Kemény Dénes. Utóbbi javaslatára a fiú Szolnokra került, az ificsapat kapusa lett, az anya pedig úgy döntött, a fia érdeke, hogy a fővárosból közelebb költözzenek a csapathoz, így Újszászon vettek házat.
Margit közben elnyert egy pályázatot, így 1990-ben kiutazhatott Németországba, hogy megtanulja egy helyi sütőipari cég technikáit. Végül negyedmagával a Margit híd mellett nyitották meg a Príma Pék hálózat első üzletét, melyet Margit vezetése alatt még tíz követett. „Hatalmas munka volt, minimális pénzért. De tetszett, szeretem a kihívásokat” – mondja.
Kihívás volt a Pest Megyei Sütőipari Vállalat Budaörsi üzeme is, ahol igazgatóhelyettesként dolgozott, és naponta tette meg az Újszász–Budaörs távolságot. Margit kereste a pénzt, az addigra már látását teljesen elvesztő férje vezette a háztartást, Tamás pedig vízilabdázott és tanult. No meg evett. Kihasználta anyja sütéstudományát, gyakran csak maga elé vette a tepsit meg két liter tejet, és addig nem állt fel, amíg el nem fogyott minden. Margitnak leggyakrabban aranygaluskát vagy buktát kellett sütnie. Úgy tűnik, a kelt tésztában volt az az energia, ami egy jó vízilabdakapusnak kell.
Margit és fia, Tamás családja (Fotó: Magánarchívum)
2013-ban Margit férje elhunyt, az özvegyasszony pedig előbb Debrecenbe, majd Nyíregyházára került, hogy ifjú pékeket oktasson a szakmára. Évekig tanított, majd megismerkedett egy új szerelemmel, de alig egy közös év jutott boldogsággal, utazással, nyaralással, a férfi megbetegedett és meghalt. Az asszony megint társ nélkül maradt.
„Rendszeresen publikáltam a Pékmester című lapba, ám néha minden indok nélkül visszadobták a cikkeimet. Hogy megértsem, miért, beiratkoztam egy újságíró-iskolába” – meséli.
Fotó: Magánarchívum
A kurzust azért is tartotta fontosnak, hogy megnézze, képes-e még tanulni. Nem is hagyta abba, letette a pék mestervizsgát, megismerkedett a jász szőttesekkel, és vállalta, hogy Nyíregyházáról átköltözik az ország másik felébe, Nagykanizsára, ahol Tamás és családja él és dolgozik. Mint mondja, küzdelmes életében elsősorban arra figyelt, hogy anyaként és nagymamaként mindig azok mellett legyen, akik a legfontosabbak.
