„Zsuzsa lányom most múlt hároméves. Kálváriánk tizenhárom hónapos korában kezdődött. Igaz, már azelőtt voltak olyan események, amikre így utólag rámondom, hogy a tejfehérje-allergiája miatt történtek, de annyira rendszertelenek voltak, és időben annyira nem lehetett a tejtermék fogyasztásához kötni őket, hogy fel sem merült bennem az allergia gondolata, pláne, mivel se én, se az apja nem vagyunk allergiásak semmire. […] Viszont tizenhárom hónapos korára már egyértelmű volt, hogy valami nincsen vele rendben. […] Kb. nyolc-kilenc hónapos korában próbálkoztunk először tejtermékkel emlékeim szerint, de lehet, hogy még ennél is később. […] Már ilyenkor előfordult, hogy a lefekvésnél kibukott mindent, amit vacsorára megevett. […] De teljesen rendszertelen volt, havonta tán egyszer-kétszer ha előfordult. […] Tizenöt hónapos korára már aggasztó volt a rendszeres esti hányás, állandó taknyolás, köhögés, nem gyarapodás, napi 5-7 széklet. […] Bennem eddigre teljesen megszilárdult a tejfehérje-allergia gyanúja, mert – a rendszeresebb hányásoknak „köszönhetően” – kirajzolódott, hogy akkor hány, ha tejterméket kapott.”
Utolsó csepp a pohárban (Profimedia)
Így kezdődött Zsuzsa és édesanyja hosszú története, amelyet Morvay Réka osztott meg a Tejmentes.hu oldalon. A leírás jól mutatja, sokszor milyen bizonytalan tapogatózás előzi meg a diagnózist, amely sokszor nem is egyszerűen jó hír, hanem megkönnyebbülés, mert „végre legalább tudjuk, miről van szó!” És valóban: sokszor komoly tévelygés után jutnak el a családok odáig, hogy bebizonyosodik a tejallergia. De mi is ez valójában, és hogyan különböztethetjük meg minden mástól?
Tejallergia, tejfehérje-intolerancia vagy tejcukor-érzékenység?
A tej az egyik leggyakoribb allergén, amikor a tüneteket a tejfehérje okozza. Emellett létezik tejfehérje-intolerancia is, illetve külön tejcukor- (laktóz-)intolarancia. Utóbbinál a panaszok amiatt alakulnak ki, hogy a szervezet nem képes lebontani a tejcukrot az úgynevezett laktázenzim nem megfelelő működése miatt (ennek ellenőrzésére genetikai vizsgálatot kérhetünk).
Ha tejallergiásak vagyunk, amint megiszunk egy pohár tejet, máris megjelennek a változatos tünetek (viszkető, vörös foltok, ekcéma, hasfájás, haspuffadás vagy épp légúti panaszok). Ha viszont tejfehérje-intoleranciánk van, akkor nem közvetlenül a tejtermék elfogyasztása után lesznek gondjaink, hanem akár napokkal később, merthogy a bélműködésünkkel nem stimmel valami.
Ha pedig a tejcukorra vagyunk érzékenyek (laktózintolerancia), akkor ha tejet iszunk, rögtön hasi tüneteink adódnak – haspuffadás, hasfájás, hasmenés – egy bizonyos enzim hiánya miatt. Veleszületett formája igen ritka, ugyanakkor hazánkban az emberek huszonhét százaléka nem képes tökéletesen bontani a tejcukrot. Szerencsére előfordulhat az is, hogy a túlérzékenység csak átmeneti. Elsődleges tejcukor-érzékenység kivizsgálására alkalmas a genetikai laktózintolerancia-teszt, amit a tejmentes diéta sem befolyásol, kisgyerekeknél pedig kifújási vizsgálat javasolt.
Kinek érdemes elvégeztetnie a genetikai vizsgálatot?
- 10 éves kor felett mindenkinek, akinél gyomor-bél rendszeri tünetek jelentkeznek tejtermékek fogyasztásakor
- 10 éves kor alatt gyakran jelentkező hasi tünetek (görcsök, hasmenés) esetén
- Betegek első fokú rokonainál
Ha a tejcukor-érzékenység bebizonyosodik, a megoldás a laktózmentes termékek fogyasztása, illetve enzimpótlást lehet alkalmazni.
