Nem jön össze a baba? Itt egy lehetséges ok, amire talán még nem gondoltál.

Nem jön a baba, nem jön a baba – bármit csinálunk. Van egy oka ennek, amire ritkán gondolnak. De következzenek előbb a megnyugtató tények: nem minden immunológiai rendellenesség okoz súlyos szövődményeket, továbbá ritkán fordul elő, hogy a teherbe esés elmaradása vagy a magzat elvesztése mögött ilyen jellegű probléma áll – gond esetén, első körben tehát nem feltétlenül kell a védekezőrendszer hibájára gyanakodni. Ha viszont minden egyéb, gyakrabban előforduló okot ki lehet zárni, akkor érdemes belekezdeni ennek a kivizsgálásába – tudom meg dr. Naszódy Péter belgyógyász-endokrinológus szakorvostól.

Testidegenség

Bizonyos immunológiai eltéréseknek lehet szerepük a meddőségben, és vetélési kockázattal is járhatnak. Ilyen eltérések:

• az alloimmunitás
• a fokozott NK sejtes aktivitás
• a partner elleni immunitás

„Az egyéb lehetséges eltérésekről nem tudnám objektíven állítani, hogy kóroki szerepük lehet, igaz, kizárni sem” – mondja a szakértő. De mit is jelentenek a felsoroltak?

Az alloimmunitási zavar leegyszerűsítve az, amikor a nő szervezete túlságosan elutasítóan működik. Ez két formában is jelentkezhet: az egyik, amikor a külső és a belső nemi szervek védelmi vonala hatástalanítja a „betolakodókat” – a baj az, ha eközben nemcsak a fertőzésforrásokat (vírusokat, baktériumokat, gombákat) tekinti ellenségnek, hanem magát az ondót is. A méhnyaknyák túl intenzív működése, a spermiumellenes antitestek magas aránya azt eredményezheti, hogy a petesejthez nem jut el olyan hímivarsejt, mely képes lenne a megtermékenyítésre.

A második esetben a már megtermékenyített petesejtet érzékeli idegenként a test. Ezen belül előfordul, hogy a megtapadást sem engedi az immunrendszer, máskor pedig ugyan megtörténik a beágyazódás, de a szervezet küzd az embrióval: ellenanyagokat termel, végül pedig kiveti magából. Az anya testén belül ilyenkor tulajdonképpen egy erőpróba zajlik, amelyben az immunrendszer összecsap az embriót védő mechanizmusokkal – és az utóbbiak maradnak alul. 

A sorozatos vetélések mögött állhat az is, ha a vérben megnő a természetes ölősejtek (natural killer cell, vagy röviden NK cell) aránya, fokozódik ezek aktivitása. Normális esetben az NK-k és a hozzájuk hasonló sejtek felelnek a szervezetbe kerülő idegen anyagok elpusztításáért – túlműködésük viszont az embrió kilökődését eredményezheti.

A harmadik probléma a fokozott partner elleni immunitás. Ez azt jelenti, hogy a test védelmi rendszere nem minden hímivarsejtre vagy embrióra reagálna érzékenyen, de a reménybeli édesapától származókra igen. Érdekes, ugye?

A védelmi vonal hatástalanítja a „betolakodókat”

A túlerő lecsendesítése

Ha felmerül a gyanú, hogy a megtermékenyülés hiányáért vagy a vetélésért az anyai védekezőrendszer a felelős, akkor részletesen ki kell vizsgálni a testben lejátszódó immunológiai folyamatokat, és meg kell állapítani, hogy ezek közül mi okozhatja a rendellenességet. A tesztelési lehetőségek – ilyen például a pár mindkét tagjánál végzett összehasonlító vérvizsgálat – ellenére az immunológia és a termékenység kapcsolatában még most is sok a kérdőjel. „Számomra akkor nyer igazán bizonyítást egy immunrendszeri eltérés szerepe ezekben az esetekben, ha rendezzük a problémát, majd létrejön a terhesség, és nem következik be vetélés. Mindezt úgy, hogy ezzel párhuzamosan semmilyen más, meddőséghez vagy spontán abortuszhoz vezető rendellenességet nem kezeltünk a korábbitól eltérően – tehát csak és kizárólag az immunrendszer-terápia jelent változást a korábbi állapothoz képest” – mondja dr. Naszódy Péter.

Az ilyen típusú problémák egy részére lehet megoldást találni. Az egyik nagy előrelépés ezen a területen az volt, amikor felfedezték, hogy a vetélés és a beültetett szervek kilökődése között hasonlóság van. Az élődonoros veseátültetésnél jöttek rá arra, hogy a befogadóban tűrőképességet kell kialakítani idegen szervvel szemben: még a műtét előtt el kell kezdeni oltani a donor fehérvérsejtjeivel, hogy a szövetidegenség ne okozzon problémát. Az embrió azért hasonlíthat egy beültetett szervhez, mert genetikailag félig idegennek számít az anya testében – ha nem védik a normális immunválaszok, a szervezet tiltakozni kezd ellene. Ezt azzal lehet megelőzni, hogy már a terhesség előtt rendszeresen juttatnak apai trombocitákat a nő szervezetébe, a várandósság alatt pedig olyan kezeléseket végeznek, melyek megakadályozzák a vetélést. Azonban dr. Naszódy Péter a kezelésekkel kapcsolatban is utal arra, hogy ritka problémáról van szó: a terápiával kapcsolatos bizonytalanságok abból is adódnak, hogy nincs kellően nagy esetszám ahhoz, hogy mindig egyértelmű következtetéseket lehessen levonni. „Ami biztosnak látszik, az az, hogy a kis dózisú Naltrexon-kezelés (Low Dose Naltrexone, vagy röviden LDN – a szerk.), valamint az intravénás immunglobulin-kezelés (IVIG – a szerk.) hatékony. Az LDN olcsó és könnyen alkalmazható, de nem minden esetben működik megfelelőképpen. Az IVIG igen költséges és nehézkesebben alkalmazható, de ez a kezelés tűnik a leghatékonyabbnak. Felmerülhet még a szteroid és az intravénás lipidinfúzió lehetősége is, de a saját tapasztalatom az, hogy ezeknek a kezeléseknek a hatékonysága kevésbé objektivizálható.”