A genetikára sokan hivatkoznak, ha a túlsúlyukról van szó, és persze nem teljesen alaptalanul, hiszen a genetikai adottságaink valóban nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy testünk milyen mennyiségű zsír tárolására rendezkedik be, és a felgyűlt mennyiséget hogyan osztja el a testrészeink között. Emellett persze nagy erő van a kezünkben azzal, hogy az életmódunkat tudjuk alakítani, igen, egészséges evéssel és mozgással – tudjuk, olyan, mint egy mantra. De tényleg csak ez segít.
Sajnos azok, akiknek a szülei is túlsúlyosak, duplán nehéz helyzetben vannak, hiszen az öröklött géneken kívül a család (sokszor szintén hátrányos) evési és mozgáskultúrája is hat a felnövő gyerekre. A „hormonzavarom lehet” keveseknek mentség, ugyanis az elhízás hátterében ritkán áll valamilyen betegség – de azért ez is szóba jöhet. A legvalószínűbb verzió a pajzsmirigy alulműködése vagy a veseprobléma.
Testtömeg-indexünket (BMI, body mass index) úgy kapjuk meg, ha a testsúlyunkat elosztjuk a testmagasságunk négyzetével. Tehát egy 180 cm magas és 80 kg-os felnőtt esetében 80/(1,8×1,8)=24,96 a BMI. Ha a kapott szám kevesebb, mint 18, akkor kóros soványságról beszélünk, viszont ha 35 fölé emelkedik, akkor már kórosan elhízott állapotról beszélhetünk.
Az elhízás teljes körű kivizsgálást igényel; az okokat és a körülményeket minden esetben fel kell tárni, mivel a túlsúly komoly szövődményekkel járhat, és táptalajt adhat az érelmeszesedésnek, a magas vérnyomásnak, a cukorbetegségnek, epebetegségeknek, de még a depressziónak is, a súlyfeleslegnek ugyanis gyakoriak a pszichológiai következményei. Ha rosszul érzi valaki magát a bőrében, akkor létrejöhet egyfajta szociális elszigetelődés, az illető nehezebben kommunikál másokkal.
A kialakulásban fontos tényezőnek számítanak a kulturális hatások is. A társadalom által sugallt szépségeszmény összekapcsolódik a sikerességgel: sok emberben az a kép él, hogy ha a testsúlyuk kevesebb lenne, akkor boldogabbak, népszerűbbek lennének. Érdekes, hogy míg a történelem során a túlsúly mindig is a hatalom és a jólét szimbóluma volt, napjainkban inkább negatív felhangja van. Manapság sok esetben az evés a jutalmazást jelenti, pedig az sosem jó, ha az étel érzelmeket, élményeket, örömöket pótol. Lássunk egy pozitív példát!
Szilvia már régebben elhatározta, hogy szeretne karcsúbb lenni, a felesleges zsíroktól megszabadulni. Persze ahogy lenni szokott, ez azért nem ment rögtön egyszerűen. „Egy hosszú párkapcsolatban voltam, amikor azt a kritikát kaptam akkori páromtól, hogy undorodik tőlem. Ezután egy esküvői fotón néztem vissza akkori önmagam. Nagyon negatív voltam, a világ is fájt. Nem szerettem tükörbe nézni. Sírógörcs kapott el, ha ruhát kellett próbálni. A vérnyomásom ingadozott, és állandó fejfájások gyötörtek. Szóval nem voltam jól, sem fizikailag, sem lelkileg. 2016 októberében, 110 kilósan döntöttem úgy, hogy nem mehet ez így tovább.”
Szilvi a 70 kilós testsúly elérését tűzte ki célul. „Talán túl hamar is elértem: egy év alatt. Persze folytattam, amit elkezdtem, és ennek köszönhetően a súlyom tovább csökkent, immár 60 kiló vagyok. A BMI szerint ez épp ideális a magasságomhoz.”
Utána-előtte: Szilvi 50 kilót fogyott
De mi volt a „csodamódszer”?
„Nekem egy kalóriaszámláló alkalmazás segített a legtöbbet. Eleinte persze nagyon furcsa, hogy mindent megmérsz, de bele lehet jönni, és már észre sem veszed. Ehhez társultak a fitneszruhák. Kezdetben laza, hosszú póló és macinadrág, aztán egyre csinosabb darabok. A fő az, hogy jól érezd magad a ruhában, amiben edzel. Hasznos a személymérleg is, de én csak heti egyszer mértem magam. A legfontosabb eszközök persze az akaraterő, a határozottság, a kitartás és a fegyelem.”
Van olyan is, amit a fiatal lány ma már másként csinálnia. „Mindenekelőtt érdemes orvossal és dietetikussal konzultálni. Én egymagam csináltam, csak az interneten talált információk alapján, de így utólag belátom, hogy alakulhatott volna rosszul is a dolog. A hirtelen fogyás miatt a hormonháztartás felborulhat, a pajzsmirigy-működés veszélybe kerül. Ilyenkor hatalmas változáson megy át a szervezet, időt kell neki adni, hogy feldolgozza ezt. És persze nem utolsó szempont a bőr állapota sem: ha sietteted a tested, nem biztos, hogy minden része fel tud zárkózni.”
Mint minden fogyni vágyónak, Szilvinek is voltak mélypontjai. „Nem tudom elképzelni, hogy van olyan ember a földön, aki ezt mosolyogva csinálja végig – vallja be. – Én a szerencsések közé sorolom magam, mert kevés olyan nap volt, amikor mantrázni kellett volna a célomat. Az pedig egyszer sem jutott eszembe, hogy feladjam, vagy az, hogy nem sikerülhet. Hullámvölgyek jöttek-mentek. A barátok támogatása sokat segít, de a helyzet az, hogy egyedül te magad tudsz ezzel megküzdeni – ez egy magányos harc. Számomra rengeteget segített a tudat, hogy arra gondoltam, milyen lesz, amikor belenézek a tükörbe, és nem egy olyan nőt látok, akitől az emberek undorodnak, hanem egy csinos lányt, akire büszke lehetek. Most végre úgy mehetek a strandra, hogy nem kell a törölközőt múmiaként magamra pólyálni.”
Egy dolog persze lefogyni, és egy másik tartani a súlyt.
„Már a kezdetekkor tisztázni kell magunkkal, hogy ez nem diéta, nem fogyókúra, hanem életmódváltás, különben visszajöhetnek a kilók. Aki erre az útra lép, annak el kell fogadnia, hogy már semmi nem lesz olyan, mint előtte volt. Nem lesz csipsz a tévé előtt, vagy csokinyammogás az ágyban. Lehet olvasni a »csalónapokról«, de én úgy vagyok vele, hogy ha néha kicsit engedsz magadnak, és valamilyen szinten kielégíted a vágyat, akkor nem olyan tragikus a csalónap, mint amikor felfalod egész Amerikát. Természetesen nem azt mondom, hogy örökre meg kell vonni magunktól minden jót, de a fegyelem fontos. Vannak nagyon jó cukormentes termékek és lassan felszívódó szénhidrátból álló finomságok, amikből mértékkel, de lehet enni. Ha pedig tudom, hogy aznap nehezebb ételt eszem, beiktatok egy kis sportot. Így megmarad az egyensúly. Az új életmóddal ráállsz egy olyan rutinra, amit innentől életed végéig tartani fogsz.”
Szilvi azt mondja, ebben a környezetnek is lehet szerepe. „Az olyan barátokat, akik negatívan hatnak ránk, kicsit le kell építeni. Aki nem tud építő jelleggel támogatni téged, az csak visszahúz. De a legfontosabb, hogy a saját magunk motivációja legyünk, és hogy senkihez ne mérjük magunkat, csak saját magunkhoz.”
