„Honnan jöttem?” – kérdezi Babits Mihály Úti naplójában. „Onnan, ahol jó bor és jó búza terem, kerek dombok és bársonyos mezők hazájából, a gyönyörű Völgységből, a Sár mellékéről, ahol Vörösmarty bolyongott hajdan, Etelkáról álmodva. Íme, felülök az időgépre…”
A „honnan jöttem” kérdést szinte valamennyien feltesszük magunknak legalább egyszer az életünkben, ha nem is tudunk ily líraian válaszolni rá. Míg Babits időutazása a költői képzelet szárnyán volt lehetséges, a miénk nagyon is valóságos lehet. S bármilyen hihetetlenül is hangzik, a felelet a kérdésre ott van minden egyes sejtünkben. Ugyanis örökítő anyagunk, azaz DNS-ünk tárol minden információt arról, hogy elődeink merre vándoroltak, milyen népcsoportokkal találkoztak és keveredtek, hol éltek huzamosabb ideig… A DNS-teszt akár ezer évekre visszamenőleg meg tudja mutatni, honnan származunk.
Népek és kontinensek genetikai mintázata
„Amikor a DNS-vizsgálatok és ezzel genetikai eredetünk feltérképezése elérhetővé vált, eleinte többnyire a közeli rokonság meghatározásának a lehetősége volt a fókuszban. Később fokozatosan terelődött az érdeklődés a távolabbi őseink felé és a földrajzi származásunkra – mondja dr. Egyed Balázs biológus. – Általában a másod-unokatestvérekig ismerjük rokoni hálózatunkat, legfeljebb kis falvakban vagy kis közösségekben tartja még számon az emlékezet a távolabbi családi kapcsolatokat, de a nagyvárosi környezetben ez a tudásunk egyre kopik.”
Ma már azonban egyre növekvő számú populáció genetikai adata áll rendelkezésre DNS-vizsgálatok alapján, melyek szabadon elérhető, tudományos online adatbázisokba kerülnek. S ezzel egy időben egyre többek számára vált hozzáférhetővé a DNS-teszt, azaz egyre többen ismerik meg a rájuk vonatkozó genetikai információkat, és oszthatják meg bizonyos honlapokkal, mindez együtt hatalmas lendületet adott a genetikai és földrajzi eredet tanulmányozásának.
„A földrajzi eredet meghatározásánál mindig azt vizsgáljuk, hogy az egyén DNS-mintázata mely régiókban élőkével mutat valamilyen mértékű egyezést. Ha találunk azonosságot, kimondhatjuk, hogy az illető felmenői a történelem során azon a tájon éltek, sőt annak szintén megvan az esélye, hogy ma is laknak ott rokonai az illetőnek. Gyakran látjuk, hogy az eredmények elsőre hihetetlennek tűnnek, hiszen például angliai vagy éppen ausztráliai eredetet is mutatnak, miközben a vizsgálatot kérő korábban sohasem hallott családjában erről a szálról” – meséli Egyed Balázs, aki a témával nemcsak az ELTE TTK Genetikai tanszékén foglalkozik kutatóként és oktatóként, hanem a DNS-profilvizsgálatokat is végző SYNLAB genetikus szakértőjeként is.
Természetesen ennek a tudásnak előfeltételei voltak az említett adatbázisok, melyek alapján tudjuk, hogy az egyes örökletes jellegek a különböző populációkban, népekben vagy földrajzi régiókban milyen gyakorisággal fordulnak elő. Tehát egy népességnek, populációnak éppúgy lehet a genetikai tulajdonságait vizsgálni, mint az egyes emberét, napjainkban is kiterjedt kutatások folynak Magyarországon ezen a területen.
„S azzal, hogy e sok-sok DNS-teszt-eredménnyel tengernyi genetikai adat áll rendelkezésre, akár kisebb csoportok vagy nagyobb népességek, de még egész kontinensek lakóinak genetikai tulajdonságairól, azok történelméről, vándorlásairól egyre pontosabb tudásunk lehet. Ezért ma már tudjuk például, hogy az európai populációban – a népvándorlások, népek eltűnése és újak felbukkanása ellenére is – a kezdetektől megvan a genetikai folytonosság, csak éppen a viharos történelem folyamán bizonyos kisebb részletek módosulhattak.”
Dr. Egyed Balázs biológus (Fotó: Rácz Tamás)
Tehát ami korábban tudományos érdeklődésként indult, melynek során azt vizsgálták kíváncsi kutatók, hogy az egymás mellett élő népek, népcsoportok milyen eltérő vagy hasonló genetikai jellegzetességet hordoznak, az mára világszintű tudományos programmá nőtt.
„Ehhez persze kellett a molekuláris biológiai technika és az informatika robbanásszerű fejlődése is. Hiszen korábban egy, a biológia tudományát teljesen forradalmasító, világszintű kutatáshoz tizenhárom évre volt szükség – ez a Humán Genom Projekt volt, melynek során leírták az emberi faj teljes DNS-állományát. Ma egy teljes emberi genom meghatározásához elegendő csupán néhány nap. Így ma párhuzamosan futnak genomprogramok (a genom tulajdonképpen a DNS-be kódolt örökítő információk összessége – a szerző) Európában, Ázsiában, Afrikában.”
Amikor szépapánk útra kelt
Laikusok körében nyolc-tíz éve kezdett virágozni – eleinte csak hobbiként, majd egész üzletággá terebélyesedve – a családfakutatás, és ezzel az elfeledett rokonok keresése, s mindezt rendkívüli mértékben támogatják az elérhető, megfizethető DNS-tesztek. Azon sem csodálkozunk, hogy az Egyesült Államokból indult e mozgalom, hiszen tudjuk, az amerikai kontinensnek igen rövid, három-négyszáz éves a jól dokumentált történelme, így az őslakókat leszámítva száz százalékban bevándorlók alkotják a népességet. Ezért ma sokan járnak utána, hogy csupán a családi legendárium része, vagy van valós alapja annak, hogy felmenőik egykor például Írországból vagy mondjuk a Rajna völgyéből indultak útnak.
„Minderre ma már abszolút megvan a lehetőségünk: több ezer olyan pontot ismerünk az ember örökítőanyagában, amely földrajzi eredet szerinti eltérést mutathat, ezeknek pedig több száz variációja lehet” – magyarázza a biológus. – És ma már azt is tudjuk – köszönhetően a tudományos kutatásoknak –, hogy melyik földrajzi lokációban milyen genetikai jellegzetességek gyakoriak.”
Sokan hisszük, hogy azok vagyunk, aminek valljuk magunkat, azaz identitásunk nem a génekben, hanem valahol egészen máshol lakozik, de még mi is eljátszunk a gondolattal, hogy vajon milyen vér csörgedezik az ereinkben.
„A hatalmas adatbázisoknak köszönhetően sok emberi populációról, földrajzi régióról van már információnk, és a vizsgált genetikai karakterekről többnyire tudjuk, mely régióban milyen gyakorisággal találhatók meg. Ezért az egyén DNS-mintázatát össze lehet vetni az ismert populációk vagy földrajzi régiók tulajdonságaival azonosságokat keresve. Mert azzal tisztában kell lennünk, hogy genetikai jellemzőink biztosan nem csupán egyetlen csoportéval fognak egyezést mutatni. Arra is lehet azonban becslést mondani, hogy az egyes kimutatott komponensek, jellegek milyen arányban vannak jelen. Ezért olyan megfogalmazást szokás alkalmazni az eredmények tolmácsolásakor, hogy valakinek a genetikai jellegei mondjuk X százalékban anatóliai, Y százalékban türk és Z százalékban balkáni eredetet mutatnak. Persze az sem ritka, hogy valaki már előzetes koncepcióval érkezik. Mint az a fiatalember, aki arra volt kíváncsi, hogy lehet-e DNS-vizsgálattal igazolni családjuk történetét, mely szerint ükapja generációjánál is korábbi egyik apai őse valamikor kétszáz évvel ezelőtt a balkáni Dinári-hegységből érkezett hazánkba és telepedett le. Számára kézenfekvő volt, hogy ezt igazolandó Y kromoszómaeredet-vizsgálatot végezzünk. És valóban, olyan genetikai jellegzetességet állapítottunk meg, amely a mai populációkat tekintve Dalmáciában található meg a legnagyobb gyakorisággal, az ott élő férfiak nagy része hordozza ezt a tulajdonságot, hazánkban viszont csak néhány százalék. Ebben az esetben minden passzolt: a megrendelő előfeltevését alátámasztotta a DNS-vizsgálat, és még a fiatalember külső látható jegyei – magas testalkat, sötét szem és hajszín – is a Dalmáciában jellemző karaktert mutatták.” Kevesen tudják, de Európában a dalmátok között találjuk a legmagasabb férfiakat, nem véletlenül került már ki közülük számos világhírű kosárlabdázó.
Testvére DNS-e buktatta le a sorozatgyilkost
Nem véletlen, hogy a genetikai diagnosztikai szolgáltatók mellett az igazságügy is felfedezte, milyen lehetőségek rejlenek a világ minden tájáról összegyűjtött óriási méretű adatbázisokban.
„Az Egyesült Államokban egy ügyészségi nyomozó ötlete volt, hogy az úgynevezett döglött ügyekben, azaz a régóta megoldatlan bűnesetek felderítéséhez ki lehetne próbálni az említett adatbázisokat – meséli Egyed Balázs. – Egy évtizedek óta felderítetlen sorozatgyilkosság ügyében javasolta, hogy az ismeretlen elkövető DNS-mintáját, melyet az egyik helyszínen rögzítettek, de a bűnügyi DNS-nyilvántartásban nem találtak rá egyezést, futtassák le abban az adatbázisban is, ahova bárki feltölthet magáról genetikai információkat. Az ötlet nem volt rossz: az évtizedek óta rejtőzködő sorozatgyilkost elkapták. Érdekességképpen, nem az elkövető buktatta le magát, hanem egyik közeli rokona, aki a saját eredményeit az adatbázisba feltöltötte. Krimi a krimiben, hogy az elkapott sorozatgyilkos maga is rendőrnyomozó volt, aki több ízben saját gyilkosságainál helyszínelt…”
Nem tudjuk, mit hoz a jövő, hogy ez a módszer mennyire fog az igazságszolgáltatásban elterjedni. De hogy hatékony lehet, ahhoz nem férhet kétség.
„Arról is érdemes szót ejtenünk, hogy ez a hatalmas, világméretű adatbázis nemcsak a tudományt vagy a bűnüldözést szolgálhatja, hanem veszélyeket is rejthet – figyelmeztet szakértőnk. – Ezekkel az adatokkal ugyanis kereskedni is lehet. Ma már elég egy jó szoftver, és könnyedén kideríthető például, mely csoportoknál fordul elő – és ehhez még a személyes adatok sem szükségesek – valamely betegségre vagy hajlamra vonatkozó genetikai azonosság, és ez kincset érő tudás lehet a gyógyszeriparban… Tehát azt tanácsolom, mielőtt egy rég nem látott rokon felkutatásának reményében feltöltünk magunkról információkat egy adatbázisba, tájékozódjunk, mire használják azokat, mihez járulunk hozzá. Vagyis járjunk utána, hogyan biztosítja a cég adataink védelmét!”
Emellett láttuk azt is az emberiség történelmében, hogy embereket származásuk szerint számon tartani milyen tragikus végkifejletet hozott… „Abszolút jogos a felvetés, különösen azért is, mert éppen az érzékeny csoportok genetikai jellemzői általában könnyebben elkülöníthetőek. Ezt látjuk például az askenázi zsidók vagy a romák esetében. Az ő karakteres populációgenetikai tulajdonságaik abból is erednek, hogy évszázadokon át zártabb közösségekben éltek. Itt, az egyetemen mi is kutattuk a magyarországi roma népesség genetikai jellegzetességeit más etnikumokkal együtt. S amellett, hogy genetikai szempontból (is) rendkívül heterogén csoportról van szó, az eredményeink alátámasztották régebbi tudásunkat, azt, hogy Nyugat-Indiából, a mai Pakisztánnal határos területről indultak egykor hosszú útjukra. Etikusan eljárni kötelességünk, miközben a tudományos lehetőségeinket szeretnénk kihasználni, hiszen annyi érdekes kérdést kell még megválaszolnunk! Éppen most folyik egy közös kutatás az MTA Régészeti Intézettel: ennek során azt találtuk, hogy a székelyek tíz százalékánál jelen vannak Urálon túli vagy belső-ázsiai népekre jellemző genetikai sajátosságok, melyek viszont a mai magyarországi lakosságban egyáltalán nem találhatók meg. A kérdés az, hogy ez a DNS-tulajdonság a honfoglalás előtti korból származik-e, vagy későbbi időkből, hiszen a székelyek jellemzően a határszéleken éltek, keveredve a keletről érkező népekkel.”
