Eileen múlt hónapban ünnepelte 84. születésnapját, tüdőrákkal éli az életét. Mindig is imádott utazni, amit betegsége ellenére sem hajlandó feladni. Szeretné megmutatni a világnak, hogy a kor és a daganat nem állíthatja meg őt álmai beteljesítésében. Tervei szerint idén újra meglátogatja a Himaláját. „Minél messzebb, annál jobb!” – nyilatkozott Eileen a Metrónak.
Kalandozni sosem késő (Fotó: Eileen Hewson FB)
„A legtöbb ember utazás közben csak a felszínt kapirgálja: legyen egy szelfink mindenhol, aztán már mehetünk is tovább a következő helyre. Ebben nincs túl sok érték, én nem eszerint élek. Szeretek elmélyülni a részletekben.”
Eileen egész életében utazott. 1977-ben megjárta az Everest-túrát, ahol az alaptábornál is magasabbra mászott. 1978-ban elsők között járt Ladakhban azután, hogy a helyet külföldiek számára is elérhetővé tették. Ide többször is visszatért már, hiszen több mint 40 éves barátságokat ápol Észak-India egyik legeldugottabb régiójában. Himaláját övező utazásai során Eileen járt már Kashgarban, a Selyemúton, Jünnanban, Bhutánban, Pakisztánba, Sikkimben, Darjeelingben, Kasmírban, Himachalban, Pradesben, Ladakhban, Zanskarban, Nepálban és a Falkland-szigeteken. Everest-expedíciójáról még könyvet is írt.
„Srí Lankán már akkor évtizedes barátságaim voltak, mielőtt elözönlötték volna a turisták – magyarázza Eileen. – A közelmúltban pedig egy ötven éve ringatott álom vált valóra: végül Mustangba utazhattam, Nepál elveszett tibeti királyságába.”
Eileen számára nem a halálos diagnózis bizonyult igazi problémának. „Nem a haláltól féltem, hanem attól, hogy lemaradok a Mustangba vezető útról, amelyre egész életen vágytam. Ugyan egy kicsit közelebb kerültem az elmúláshoz, de a betegség nem változtatott meg bennem semmit. A diagnózis óta eltelt három briliáns év, és teljes életet éltem. Csak egyetlen dologban változtattam: nem engedhetem meg magamnak az időpazarlást.” Eileen remélte, hogy következő útja Tibetbe vezet, de ez idáig még nem járt sikerrel, ami továbbra sem riasztotta el tervei megvalósításától: akkor is tovább utazik, ha nem sikerül eljutnia az első tervezett úti célhoz.
„Ha a tényeket nézzük, rákos tüdőbetegként valóban nem kellene nagy magasságokat megmásznom. De még van egy kis időm, most kell megtennem minden nagy utat, amennyit csak tudok. Úgy döntöttem, ha Tibet nem jön össze, következő úti célként visszatérek Zanskarba, egy másik himalájai királyságba. Azt üzenem a korcsoportom tagjainak, akik kemény terepre kívánnak utazni, hogy mérlegeljenek alaposan, de ne hallgassanak mások tanácsára, mert úgyis megpróbálják lebeszélni őket. Csak csinálni kell! Nem vagyok hajlandó olyan kéretlen tanácsokra hallgatni, amelyek gyengíteni akarnak az álmaim elérésében! ”
Az emberek mindig csak arról beszélnek, hogy a korombéli nők mit nem tudnak már megcsinálni. Szeretném nekik bebizonyítani, hogy tévednek. Egy erős nő soha nem adja fel!
Rimóczi Ancsa, Central Médiaakadémia
Az élet nem ér véget idős korban:
91 évesen kezdett gyúrni a nagypapa
Így fesztiválozik egy idős nő
