A PCOS tünetei között nemcsak a menstruáció kimaradása, meddőség, pattanások vagy épp hangulatingadozások állnak, hanem bizony szorosan nyomában jár a túlsúly is. Az a fajta hízás, amikor úgy érzed, elég, ha levegőt veszel és máris felszaladt két kiló. A hormonháztartás felborulása vezet a túlsúlyhoz, de a jó hír az, hogy a megfelelő kezeléssel, diétával és testmozgással karban tartható a testsúly. Anna története nagyon inspiráló: PCOS és inzulinrezisztencia mellett fogyott 30 kilót, elárulta a titkát.
Minden eset egyedi
Fontos, hogy minden eset egyedi, ezért az étrendet, mozgástervet ugyanúgy egyeztetni kell az orvosoddal, mint adott esetben a gyógyszeres kezelési lehetőségeket. Az egészséges étrend általános szabályait mindig érdemes szem előtt tartani, de a szakember szava legyen a döntő az életmódváltásban.
A PCOS nem jár egyedül
Anna esetében is az történt, ami oly sokszor előfordul: kiderült, hogy a baj nem jár egyedül, azaz a PCOS mellett inzulinrezisztenciája is van. A két diagnózist szinte teljesen egy időben kapta meg, mert a nőgyógyásza, aki a PCOS-t kiszúrta, rögtön tovább is küldte inzulinrezisztencia-vizsgálatra egy endokrinológushoz. Így kettős nehezített pályán kellett szembenéznie Annának a kilókkal. Ugyanis a PCOS és az inzulinrezisztencia külön-külön is súlygyarapodáshoz szoktak vezetni, együtt aztán megállíthatatlanul pakolták Annára a kilókat. Végül egy év alatt szabadult meg jelentős, 30 kiló súlytöbblettől, de ahogy mondja, még nem dőlhet hátra, 20 kiló vár rá a túlsúlyból, hogy azt is leküzdje.
A 33 éves Anna visszatekintésében elmesélte, hogy már gyerekkora óta szenvedett a túlsúlytól, de igazán csak három évvel ezelőtt uralkodott el az életén a megállíthatatlan hízás – valószínűleg ekkor borult fel teljesen a hormonális egyensúlya: „Azt gondoltam, hogy az egészségtelen étkezési szokásaim miatt van csak problémám a súlyommal, és ha diétázni meg mozogni kezdek, akkor gyorsan leadom a felesleget. Ez egyébként többször működött már életem során, de most nem akart mozdulni lefelé a mérleg, bármit csináltam. Az viszont érdekes módon eszembe sem jutott, hogy esetleg hormonvizsgálatra menjek vagy bármilyen orvoshoz forduljak, inkább mindenféle csodadiétát végigettem, hátha segít valamelyik. Persze, talán mondanom sem kell, hogy hosszú távon egyik sem jelentett megoldást.”
A PCOS tünetei
Szaporodó egészségügyi problémák
Talán azért sem jutott Anna eszébe, hogy bármilyen egészségügyi probléma áll a hízás hátterében, mert túl fiatal volt még akkor, 30 évesen ahhoz, hogy az egészségéért aggódjon. Aztán a hízás mellé társultak olyan tünetek, amiket már nem lehetett figyelmen kívül hagyni. „Olyan érzés volt, mintha elkezdett volna leépülni a szervezetem, egyre több probléma merült fel. Hullani kezdett a hajam, pattanásos lett a bőröm, megtalált a migrén is… arról nem is beszélve, hogy befelé forduló, depresszív ember lettem, pedig mindig nagyon szociális, nyitott és társaságkedvelő nő voltam, széles baráti körrel. Fáradt voltam folyton, szorongtam, és inkább már nem is akartam emberek közé menni. Ez volt az a pont, amikor egy barátnőm kedvesen azt mondta, hogy ez nem mehet így tovább és menjek el nőgyógyászhoz, mert olvasott a PCOS-ről, nagyon egybevágnak a tüneteim ezzel a betegséggel.”
Anna körül felgyorsultak az események, amikor a nőgyógyászati vizsgálat során az orvos sok apró cisztát talált a petefészkén. Azonnal mondta, hogy kérjen időpontot az endokrinológiára, amilyen gyorsan csak tud, és vizsgáltassa ki az inzulinrezisztenciát is, mert ez a két betegség nagyon sokszor kapcsolódik egymáshoz. „Kicsit kétségbeestem, amikor az orvos szembesített a PCOS diagnózisával – meséli Anna –, de csak mert akkor még nem sok információm volt róla, ma már azért tudom, hogy sokat tudok tenni a saját állapotom javításáért.
Amikor aztán kiderült az inzulinrezisztencia is, beindult a gépezet: kaptam gyógyszert, mellé pedig rengeteg infót a megfelelő, 160 grammos étrendhez és mozgástervet is kidolgoztam magamnak. A fő cél igazából nem is a fogyás volt, hanem csak jobban akartam lenni testileg és lelkileg is. Az interneten talált információk és sorstársak is rengeteget segítettek az utamon, hogy kitartsak az életmódváltás mellett. A 30 kiló fogyáshoz végül nem kellett nagy csoda: a gyógyszeres kezelés mellett a 160 grammos diéta elveit követtem és minden áldott nap lenyomtam otthon egy 30 perces kímélő aerobikot, amit aztán az idők során, ahogy erősödtem, kiegészítettem saját testsúlyos edzésekkel.”
160 grammos étrend
Az inzulinrezisztenciával küzdő betegeknél a 160 grammos szénhidrátdiétát alkalmazzák a leggyakrabban, de a PCOS esetében is hatékony szokott lenni ez az étrend. A napi öt-hat étkezés egész nap stabilan tartja a vércukorszintet, segít elkerülni a farkaséhséget, az étel utáni sóvárgást, az ebéd utáni fáradtságot és a nagy esti szénhidrátéhséget. Ebben az életmódban egy nap alatt összesen 160 gramm szénhidrátot lehet elfogyasztani a kötelező reggeli, tízórai, ebéd, uzsonna és vacsora során, sőt, bizonyos esetekben az utóvacsorát is be kell iktatni, hogy megelőzzük az éjszakai cukorleesést. Az sem mindegy, hogyan párosítjuk az ételeinket, lassú és gyors felszívódású szénhidrátokat meghatározott étkezésekre, pontosan kiszámolt mennyiségben kell enni ahhoz, hogy a cukorszint és az inzulintermelés egyenletes maradjon a nap folyamán.
Elsődleges cél az egészség
Jelenleg mínusz 30 kilón áll a mérleg, de Anna szerint becsapós, hogy ilyen gyorsan, alig egy év alatt sikerült ilyen sok kilótól megszabadulnia: „Hozzátartozik a történethez az is, hogy nagyon nagy súlyról, 120 kilóról indultam. Szóval egy éve még elhízott kategória voltam, ma, 30 kilóval könnyebben pedig még mindig a túlsúlyosak közé tartozom a BMI alapján. Ezt csak azért fontos hozzátenni, mert nyilván könnyebb nagy súlyból fogyni, ha viszont valaki mondjuk 80 kilóval kezdi az életmódváltást PCOS, inzulinrezisztencia mellett, az nem fog ugyanezzel az étrenddel és mozgással fogyni 30 kilót (és nem is kell neki). Mindenkinek magához mérten kell leadni vagy felszedni a kilókat, felesleges másokhoz mérni magunkat. Az biztos, hogy a közérzetem fényévekkel jobb lett, amióta megszabadultam ettől a túlsúlytól, és igazából ez a fontos, mert az egészségemért csinálom, de azért tudom, hogy a normál súlyig még 15-20 kilót azért le kéne adni.”
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
Ha egy tanácsot kellene megfogalmaznia, akkor Anna azt mondaná, hogy ne akarjuk túl gyorsan elérni a kitűzött fogyási célt, inkább csak koncentráljunk az egészségünkre és annak egy kellemes mellékhatása lesz az, hogy lemennek a kilók. „Nekem nagyon át kellett variálnom az életemet, hogy az új életmód szerint tudjak élni, legyen szó ételről vagy mozgásról. Az segített a leginkább, hogy tudtam, hogy magamért teszem, azért, hogy újra az az energikus, életvidám, társasági ember legyek, aki régen voltam. Szerencsére hamar éreztem az új életmód áldásos hatásait, javulni kezdett az állóképességem, kevésbé voltam fáradt, visszatért az életkedvem is, ami tovább lendített a nehezebb helyzeteken. Ma már el sem tudom képzelni, hogy más életmódot folytassak, nem állok meg, most már ez az életem.”
160 grammos diéta:
- Dietetikus a 160 g szénhidrát diétáról: „Az elszabadult hajóágyú esete”
- „Az első 10 kiló után megtáltosodtam” – az inzulinrezisztenciával élő Vera nagy fogyása
- Így változtatta meg az életemet a 160 grammos diéta
Szponzorált tartalom
