Mikortól káros a stressz? Légy tisztában a határaiddal!

A modern világban már nincsen élet stressz nélkül, ám fontos kérdés, hogy mennyit tud a szervezetünk elviselni belőle. Hol a határ? Mikortól válik a szervezet számára rombolóvá az állandó stressz?

nlc

Szponzorált tartalom

A stressz az életünk része. Ez elvileg normális, sőt hasznos, persze csak egy bizonyos mértékig. A kutatók úgy vélik, hogy nem kizárólag „rossz”, hanem „jó” stressz is létezik, amelyre szükségünk is van. Ám van egy egészséges határ, amit ha átlépünk – márpedig a modern, civilizált embernek erre jó esélye van –, akkor muszáj megtalálnunk azokat a módszereket, amelyekkel levezethetjük a felgyülemlett feszültséget.

A stressz az életünk része

Az életben elkerülhetetlenek a megrázkódtatások és a kiélezett helyzetek, és ezekkel éppen a stressz hatására felszabaduló hormonok (a szervezet zsír- és cukorraktáraiból energiát felszabadító kortizol, valamint a szívverést és vérnyomást fokozó adrenalin és noradrenalin) segítségével tudsz sikeresen megbirkózni. A stressz erőkifejtésre készteti a testet, merészséget, ruganyosságot és gyorsaságot kölcsönöz nekünk – egyszóval az életben maradásunkat szolgálja.

(Fotó: Getty Imgages/Jamie Grill)

A „jó” stressz tehát jobb teljesítményre sarkall, így segít abban is, hogy a tudásunk legjavát adjuk például egy állásinterjún. A pozitív stressz tesz minket aktívvá, viszont az sem jó, ha túlpörget bennünket. Amíg jó a kedvünk és lendületben vagyunk, talán észre sem vesszük, hogy a pozitív stressz egy idő után esetleg negatívvá alakul át.

Egy bizonyos határon túl a stressz már ártalmas!

Ha például heteken-hónapokon át folyamatos stresszben, szorongásban élünk, akkor annak súlyos következményei lehetnek. Ha sokáig nem pihenünk, ha túlteljesítünk és nem figyelünk arra, hogy közben néha lazítsunk, előbb vagy utóbb jelentkezhetnek a negatív stressz tünetei.

Ha azt vesszük észre, hogy türelmetlenebbé válunk, egyre többször tapasztalunk erős szívdobogást, gyomorfájást, a hátunk és a vállunk is fáj, valószínűleg már túl sok a rossz stressz az életünkben. Idővel negatív gondolatok keríthetnek a hatalmukba, és a lendületünk is alábbhagyhat, helyette levertség és kimerültség lehet úrrá rajtunk. Az állandó feszültségtől alvászavar is kialakulhat, ami által ördögi körbe kerülhetünk: hiszen ha éjjel nem alszunk, attól nappal csak még stresszesebbek leszünk.

Éppen ezért, hogy a pozitív stressz ne alakuljon át negatívvá, szenteljünk több időt a pihenésre, feltöltődésre.

Hogyan? Segítünk!

Ne engedjünk az alvásidőből! – nyilván ez a tanács nem újdonsült anyukáknak és apukáknak szól, de aki megteheti, ragaszkodjon a napi 7-8 óra alváshoz. Fontos lenne itt is a keret, azaz a nagyjából azonos elalvási és ébredési idő. Előbbiben máris segíthet, ha lefekvés előtt nem nyomogatjuk a telefont, hanem nyújtó, lazító gyakorlatokat végzünk, vagy veszünk egy fürdőt, illetve olvasunk pár oldalt egy jó könyvből.
Rendszer – az ébredést már említettük, és akkor most tegyük hozzá a többit: reggeli, felöltözés, esetleg naplóírás, hírek átolvasása, kávé vagy tea. Tehát rendszer, amit betartunk még akkor is, ha esetleg otthonról dolgozunk. Máskülönben egybefolynak a napjaink, ezáltal pedig elveszíthetjük a kontrollérzetünket.
Mozogjunk! – Az aerob mozgás csökkenti a fáradtságot és feszültséget, segíti az alvást, a koncentrálási képességet és az önbizalmat. A szabadban végzett mozgás, legyen az akár csak egy séta, elősegíti a stresszhormon, azaz a kortizol szintjének csökkentését.
Média-diéta – Akiknek nem a munkájukhoz tartozik, csökkentsék a napi „hírbevitelt” pár órára. Nem árt a Facebook-fiókunkban is némi tisztítást végezni, vagy legalább rejtsük el azokat az ismerősöket, akik úgyis csak felhúznak minket – pontosan erre találták ki a 30 napos „szundi” opciót.
Okosan eltöltött szabadidő – legyen az egy könyv, film, keresztrejtvény vagy puzzle, próbáljuk meg hasznosan tölteni a szabadidőnket. A „hasznos” ez esetben azt jelenti, hogy olyan tevékenységet választunk, ami kikapcsol, amitől boldogok leszünk. Ne sajnáljunk látszólag céltalan dolgokkal foglalkozni, mert az agynak muszáj időről időre „feltöltődnie”.