A reggeli ébredés után mindenkinek megvan a megszokott menetrendje: kimegy a vécére, lezuhanyozik, megmossa a fogát, legfeljebb a sorrend változik. De vajon hányan gondolnak bele, hogy a napi rutin mekkora kényelmet jelent? Ezeket a természetesnek vett, tisztálkodással kapcsolatos vívmányokat vesszük most sorra.
Elég megnyitni a csapot
Kezdjük a legfontosabbal, ami nemcsak a reggeli készülődés, de az élet egyik legfontosabb alkotóeleme: a víz. Ahogy az emberek letelepedtek, és városokban kezdtek élni, úgy kellett megoldani a vízellátást is, vízvezetékek pedig már az ókori nagyvárosokban is voltak. Még ha nem is olyan bonyolult formában, mint ma, de az akkori fejlesztések mindenképpen elismerésre méltóak.
Még ma sincs minden háztartásban vezetékes víz Magyarországon, igaz, a 97 százalékos arány a hetvenes évek elején még az 50-et sem érte el. Nem árt néha ebbe belegondolni, amikor gondtalanul megnyitjuk a csapot otthon.
Több a mobiltelefon, mint a vécé
És ha már a víznél tartunk: valószínűleg azon sem sokan gondolkoznak el, mekkora kényelmet jelent a lakásban található vízöblítéses vécé. Nem is olyan régen ez egyáltalán nem volt természetes, valószínűleg sokunk nagyszülője tudna erről mesélni.
1949-ben még csak a magyarországi lakások 12 százalékában volt lehúzható vécé, és 1990-re is csak 75 százalékig nőtt az arány. Sajnos még ma sincs minden otthonban vízöblítéses vécé, a legutóbbi, 2011-es népszámlálási adatok szerint a lakott lakások 94,4 százalékában található meg.
És a hazai adatok nem is annyira lesújtóak ahhoz képest, hogy az emberiség egyharmadának még latrinája sincs. Sőt, a Föld 7 milliárdos lakosságából 6 milliárdnak van mobiltelefonja, de csak 4,5 milliárdnak van lehetősége illemhelyet használni.
Egy tekercs papír a legkisebb helyiségben
Ám ha van is modern vécé a lakásban, mit sem ér az egész, ha nincs kéznél vécépapír. Igaz, évezredeken át az emberiség más módszerekkel gondoskodott az altesti higiéniáról. Az ókori görögök nem finomkodtak, kövekkel és anyaggal oldották meg a tisztálkodást. A rómaiak egy botra erősített szivacsot használtak, két bevetés között pedig sós vízben tárolták az eszközt, ám nemcsak otthon, hanem a nyilvános fürdőkben is ez volt a szokás.
Papírt először Kínában alkalmaztak higiéniai célokra, a 14. században már kimondott toalettpapírt is gyártottak, a császári családnak még illatosították is az íveket. A vécépapír modern kori áttörésére azonban 1857-ig kellett várni, amikor Joseph Gayetty piacra dobta az első, kereskedelmi forgalomban kapható toalettpapírt az Egyesült Államokban. Ám még ekkor is papírlapocskák sorakoztak a csomagban.
A ma is ismert formáját csak később nyerte el a mellékhelyiség elengedhetetlen kelléke. A New York állambeli Albanyban élő Seth Wheeler először 1871-ben jegyeztette be a szabadalmát, amely már feltekert, perforált lapokból állt. A középen található cső, amelyre feltekerték a papírt, csak 1883-ban jelent meg, legalábbis ekkor védette le a feltaláló az általunk is ismert vécépapír-guriga ötletét.
Azóta persze sok víz lefolyt a mellékhelyiségben is, ma pedig alig lehet választani a pihe-puha, sokrétegű, mintás, illatosított és újrahasznosított fajtákból.
A gyökerek rágcsálásától az elektromos fogkeféig
Folytassuk a napi rutint a fogmosással, bár ha szájhigiénéről van szó, akkor a magyarok mosolya meglehetősen hiányos: a legutóbbi WHO-felmérés szerint a 27 uniós országból hazánk a 24. helyen áll a fogszuvasodás gyakoriságát tekintve. Minden 12 évesnél idősebb magyarnak átlagosan 2,6-3,5 szuvas, hiányzó vagy tömött foga van. Ennek ellenére reméljük, hogy a legtöbben a fogkeféjükre és a fogmosásra is magától értetődő, természetes dologként tekintenek.
A szájápolás szinte egyidős az emberiséggel, már évezredekkel az időszámítás előtt tisztító hatású fadarabokat, gyökereket rágcsáltak őseink. Az ókori egyiptomiak és a rómaiak különböző anyagok porrá zúzásával készítettek kezdetleges fogkrémet.
Az első sörtés fogkefe Kínában jelent meg, vaddisznószőrt erősítettek egy bambuszból vagy elefántcsontból készült nyélre. A modern fogkefék ősét az angol William Addis alkotta meg a börtönben ülve. Egy csontdarabba fúrt lyukakat, majd azon keresztül kötötte meg a disznószőrt, 1780-ban pedig megkezdődött az ipari gyártás.
Az állati szőröket aztán szintetikus anyagból készült sörtékre cserélték, az első ilyen fogkefét 1938-ban dobták piacra. Nem sokkal később, 1954-ben jelent meg az elektromos fogkefe, ám utóbbi csak a 80-as évektől terjedt el.
Szponzorált tartalom
