1785-ben Mrs. Maria Fitzherbert különös levelet kapott az angol trónörököstől: a borítékból egy szem nézett vissza rá. Egészen pontosan a walesi herceg (a későbbi IV. György) bal szemének pontos mása egy brosson, mellette pedig egy lánykérést talált.
Hogy a szerelemittas tekintet vagy a házasság ígérete volt nagyobb hatással a hölgyre, nem tudjuk, de tény: a különös lánykérés rávette, hogy beleegyezzen a morganatikus házasságba. Ez a kifejezés azt jelenti, hogy bár a felesége lett a hercegnek, előjogaiban nem részesült, és esetleges közös gyerekeik sem örökölhették a trónt.
Ennél többre sajnos nem volt lehetőségük a szerelmeseknek, a kétszeresen özvegy, katolikus, a férfinál hat évvel idősebb, ráadásul polgári származású nő ugyanis a törvények szerint nem számított alkalmas arának. A morganatikus házasság volt az egyetlen, viszonylag tisztességesnek mondható ceremónia, amely összeköthette őket anélkül, hogy a nő jó hírét lerombolta volna.
Halálos titok
Azt mindenesetre így is tudták mindketten, hogy jobb, ha a ceremóniát titokban tartják, a törvények szerint ugyanis a leendő trónörökösnek a házassága előtt nemcsak az apja (a király), de a parlament jóváhagyását is el kellett volna nyernie, ez viszont elmaradt. Az esküvő valójában tehát fenségárulás volt, aminek a büntetése halál.
Ugyanez volt az oka annak is, hogy György a szeméről mintázott brosst ajándékozta az asszonynak: a szerelmesek már akkor is szerették az arcképüket adni egymásnak érzelmeik zálogául, mivel azonban ebben az esetben ez túl nagy kockázattal járt volna, maradt a szem képmása. Elvégre az mégiscsak a lélek tükre, és mint „pars pro toto” – rész az egész helyett – felidézi a szeretett személyt, ha ránéz az ember.
Maria Fitzherbert és IV. György (Forrás: The Print Collector/Getty Images)
A herceg azonban nem szerette a „félmegoldásokat”, így aztán az első házassági évfordulójukra az asszonynak odaajándékozta jobb szemének képmását is, aminek a hátoldalára az volt írva: „rejoindre ou mourir”, azaz „együtt lenni, vagy meghalni.”
Mivel a fiatalok azonnal összeköltöztek, és az emberek pletykásak, a frigynek elég hamar híre ment – és az sem volt óriási titok, hogy nemcsak a trónörökös adta oda szeme képmását a feleségének, de cserébe ő is kapott egy szembrosst, amit mindig magával hordott a kabátja hajtókája alatt, hogy bármikor felidézhesse az asszony csodás tekintetét. Nem meglepő, hogy ezután a szemet ábrázoló képek és ékszerek divatja végigsöpört egész Európán, és az alkotások a titkos viszonyok pikáns kis szimbólumaivá váltak. A teljes igazsághoz mondjuk hozzátartozik, hogy a szemet ábrázoló kép valójában francia találmány, és már a trónörökös titkos viszonya előtt is készült belőle pár tucatnyi, de el kell ismerni: a királyi családdal való kapcsolat tette igazán népszerűvé és elterjedtté.
Fatima Ronquillo festményein is gyakran megjelennek a szemet ábrázoló ékszerek
A lélek és a szeretet tükre
Bár a szemet ábrázoló kép a maga korában óriási divat volt, ma alig ezer darabot ismerünk belőle, ami miatt az aprócska, néha csak kisujjkörömnyi festmények csillagászati áron cserélnek gazdát. Többségük kizárólag szemet ábrázol, de néha egy fél orr, vagy egy hajfürt is megjelenik rajta. Mindez azonban édeskevés az azonosításhoz, így aztán a tudósoknak fogalmuk sincs, amikor kézbe fognak egyet, hogy kit is ábrázol, kivéve, ha rá van vésve a szeretett személy neve – de akkor már azt is tudják, hogy kicsit később, a 19. században készült darabbal van dolguk.
A szemet ábrázoló ékszer ugyanis hamarosan kedvelt kiegészítővé vált: brosson kívül díszítettek szemmel gyűrűt, karkötőt – és ha férfi számára készült a kép, akkor tubákos szelencét, fogpiszkálótartót is. Egy idő után pedig a „titkos” funkció feledésbe is merült, és egyszerűen csak a szépsége miatt készítettek ilyesmit, úgy vélvén, hogy a szem a lélek tükre, amiből kiolvasható a másik igaz jelleme. Viktória királynő például az összes gyereke, rokona és barátja szemének portréját megrendelte udvari miniatúrafestőjétől, és ebben aztán követték az udvaroncok is. Még olyan családfákat és családi portrékat is csináltak akkoriban, amelyeken kizárólag szemek szerepelnek.
Hogy pontosan mi volt a céljuk ezeknek a képeknek, annak a megfejtésében a keret is segít. Ha gyöngyökből készült, az könnycseppeket szimbolizál, a portré tehát valószínűleg a szeretett személy halála után készült, de ha piros gránátkövekkel van díszítve, akkor nem szerelmesek, hanem barátok közti ajándék volt. A türkiz a szem egészségét védi, a korallkeret pedig az irigy szemek ellen jelent védelmet.
A különös divat végül az 1830-as években kezdett feledésbe merülni, amikor feltalálták a miniatúrafestésnél olcsóbb, gyorsabb és élethűbb fényképezést – így kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a IV. Györggyel született szokás vele is halt, hiszen az uralkodó 1830. június 26-án hunyt el. A majdani király egyébként Mariával kapcsolatban csak szavakban volt elszánt, tíz évnyi házasság után ugyanis a halál helyett mégis inkább a behódolást választotta, és pénzhiány miatt kényszerűen elküldte maga mellől a nőt annak érdekében, hogy apja, III. György kifizesse iszonyatosan magas adósságait. A herceg ezt követően apja kívánságára feleségül vette saját unokatestvérét, Braunschweig-Wolfenbütter Karolinát, de a frigy nem volt boldog, és amint terhes lett a hercegnő, külön is költöztek egymástól. Noha a későbbi király ezután új szeretőket keresett magának, élete végén, amikor a végrendeletét írta, mégis nosztalgikusan gondolt „szíve és lelke feleségére,” és meghagyta, hogy annak „szemét” temessék el vele.
Allah szeme
A szemet ábrázoló szuvenírek kedvelt árucikknek számítanak az arab világban is, de „Allah szemének” csak a turisták nevezik ezeket a csecsebecséket, az iszlám vallás ugyanis tiltja Allah bármiféle ábrázolását – a helyiek „nazarnak” nevezik a csepp alakú, szemet ábrázoló amuletteket. Olyan házat mindenesetre lehetetlen lenne találni arrafelé, ahol ne lenne belőlük pár darab, és gyakran ékszerként is hordják, elsősorban rontás ellen. A legnépszerűbb a kék színű, talán mert arrafelé az a legritkább és valószínűleg legfurcsább, legizgalmasabb szemszín.
Allah szeme (Fotó: iStock)
