Kedves Tüdőnadrág!
Nem tudom, mi a hivatalos neved, ezért hívlak tüdőnadrágnak, hónaljgatyának. Te vagy az a nadrág, aminek extra magas a dereka, és a kamaszok felhúzzák mellkasig, hogy úgy nézzenek ki, mintha a nyolcvanas években épp a Beverly Hills 90210 című sorozat szereplőválogatására igyekeznének tömegesen. Épp csak a gigantikus válltömések hiányoznak az outfitből, de nagyon remélem, hogy azok nem jönnek újra divatba, mert semmi kedvem a nem létező szabad estéimet azzal tölteni, hogy a kamasz gyerekeimnek válltöméseket hegesztek a ruhákba.
Jól emlékszem még rád, a tüdőnadrágra, egész gyerekkoromban gyűlöltelek. Nem jobb persze nálad az a fajta gatya sem, amiből pár éve kilátszott a farpofájuk is a kamaszoknak, annyira alacsonyan volt a dereka.
Szegény szülők meg fogták a fejüket, hogy vajon mikor tér haza a lányuk vesemedence-gyulladással. Miért nem találjuk már meg a középutat – már ami a farmerek derekát illeti?
Volt egy rövid időszak, amíg a rendes, becsületes derekú nadrágok voltak divatban, a kamasz lányaimnak van is vagy tíz azokból a farmerekből, csak ami tavaly még menő volt, az idén már ciki, mert nem elég magas a dereka. Mert most te kellesz, a tüdőnadrág, hogy szakadna rád az ég – szülő legyen a talpán, aki ezt bírja anyagilag és ép ésszel.
Mintha manapság minden kamasz a Beverly Hills 90210 szereplőválogatására igyekezne (Kép forrása: iMDb)
Nem rád haragszom, mit tehetsz te róla, te csak egy darab anyag vagy, amiből tüdőnadrágot álmodtak meg. Nem is tudom, kire haragszom, talán saját magamra, mert hagyom, hogy kisírják a gyerekeim a legújabb marhaságot, és megyek, megveszem, mert jót akarok, nem szeretném, ha rosszul éreznék magukat a bőrükben, és ha ez egy nadrágon múlik, ám legyen.
Egy kamaszt úgysem lehet észérvekkel meggyőzni, mindegy neki, hogy egyáltalán jól áll-e a tüdőnadrág rajta, pont nem érdekli, hogy mindehhez még a bokája is kilóg mínusz tíz fokban, mert ugye a teljesség kedvéért úgy kelt életre a nyolcvanas évek kedvenc gatyája, hogy rövid is legyen alul, mert… ki tudja, miért, erre mondták most rá, hogy menő.
Mindenesetre most miattad állok itt egy halom farmerrel, amiket kikukázhatnék, ha nem lenne annyi eszem, hogy tudjam, jövőre lecseng a tüdőnadrág-őrület.
Normális derekú farmerek normális hosszal várják a megengedőbb jövőt, amikor újra elő lehet őket venni a szekrényből. Mert most cikivé váltak, újat kell venni, olyat, amit hónaljig felhúzhatnak a kamaszok. Az egyszeri anya (én) itt ül nyár végén megnyugodva, hogy van elég farmere a két kamasznak, mert már végre abban a korban vannak, hogy nem váltanak háromhavonta méretet, erre tessék: tüdőnadrág.
Ne érts félre, nem annyira izgat, hogy olyan gatyában akarnak járni a gyerekeim, mint Chaplin, tudom, hogy minden generációnak megvan a maga kamaszkori kattanása, az enyém az volt, hogy a bátyám két számmal nagyobb ingjeiben jártam. Vegyen fel a gyerek, amit jónak érez, amit a személyisége diktál, de legalább ne menjen birkamódra a többség után.
Chaplin is szerette a tüdőnadrágot (Kép forrása: Getty Images/Herbert Dorfman/Corbis)
A kamasz találja ki a saját stílusát, válogasson össze olyan ruhadarabokat, amik teljesen nem illenek egymáshoz, tőlem felveheti a toronyórát lánccal is, ha az van kedvére. De tegye ezt úgy, hogy ez az ő döntése, a belső indíttatásai alapján. Ne azért akarjon tüdőnadrágot, mert mindenki abban rohangál az utcákon, hanem azért, mert közel érzi az egyéniségéhez.
Ebben az évben te, a tüdőnadrág vagy a szememben a saját gyerekeim birkaságának megtestesítője. A következő évben meg persze más lesz, amin bosszankodhatok – téged pedig eltüntethetlek a szekrény mélyére, mert már nem leszel menő, aztán költhetek újabb 60 ezret új nadrágokra.
