Kellett pár mély levegőt vennem, mielőtt nekiültem ennek a cikknek, és egy nálam hozzáértőbb szakembert is megkérdeztem a témában, a véleményét nemsokára olvashatjátok. Ugyanis, bevallom, eldurrant az agyam attól, amire egy kis alaposabb kutakodás után bukkantam, de amit eddig is sejtettem: hogy lassan nagyítóval kell keresni a manipulálatlan fotókat az interneten. És nem, nem reklámokban, hanem a hétköznapokban.
Természetesen az ember a saját háza táján is sepregessen ilyenkor, így visszagondoltam azokra az időkre, amikor tiniként képes voltam merevítős, szivacsos melltartóval kínozni a bordáimat, hogy úgy tűnjön, van némi mellem (na meg húsom a túlzottan vékony testemen) meg arra, amikor az előhívott fényképek közül a rosszul sikerülteket dugdostam a fiú elől, aki tetszett. De még nem is kell ennyire messzire visszaugranom, nincs tíz éve, sőt öt sem, amikor rengeteg féloldalas fotót készítettem magamról, mert zavart a jobb orcámon lévő anyajegy és kisebb műtéti heg.
De akkor is azt gondolom, amit most látok, az mindenen túltesz. Nincs két éve, hogy az Instagram és a Facebook különböző fotós applikációkat ajánlgat nekem, akinek amúgy összesen egyetlen letöltött ilyen alkalmazása van, kollázskészítésre. De az algoritmus olyan, hogy ha egyre rákattintasz, gombamód szaporodik a többi, és itt fedeztem fel – kis túlzással fogalmazva – a testképzavar lehetőségének kapuját.
Egy kis virtuális zsírleszívás (Fotó: Apple Store)
Már nemcsak szemszínt lehet változtatni, ragyát eltüntetni, hanem digitális orrplasztika, zsírleszívás és szeplőtlenítés is van, sőt szemnagyobbítás, azaz szinte minden, ami ahhoz kell, hogy a végén a képen szereplő ember felismerhetetlen legyen. A könnyen használható és elérhető photoshoppal tisztában vannak a Kardashian nővérek is, a világ legtöbb ember által követett sztárjai, akik előszeretettel használják is, bár vehemensen tagadják (amellett, hogy valódi kés alá is fekszenek). Felmerül tehát a kérdés, miért csodálkozunk ezek után azon, hogy az egyszeri halandó is szeretne rájuk hasonlítani? A kérdés jogos, de lassan inkább úgy hangzik: ha mindenki tökéletesen néz ki a képeken, akkor miért érezzük úgy, hogy más sem akar lemaradni?
Orrplasztika pillanatok alatt (az applikáción belül valódi plasztikai sebészek elérhetősége is van) (Fotó: Apple Store)
Ezt a trendet erősítik egyébként a magyar tinik között igencsak népszerű influenszerek, akik Instagramon csak néhanapján engednek betekintést a narancsbőrükbe és filter nélküli arcukba (megkomponálatlan, hirtelen elkapott emberi pillanatokról készült felvételekről nem beszélek, mert olyanok nincsenek).
Kis odaretusált kockahas (Fotó: Facebook)
És, akkor ezennel rá is kanyarodhatunk a másik trendre, a fotó kisatírozásra. A Yahoo cikke szerint egy ilyen fotó ma már teljesen normális látvány a tizenéveseknek. Mutatnánk:
(Fotó: Twitter)
Igen, jól látjátok, egy fiatal lány kisatírozta az arcát. Néha a satírozás csak egy szemre korlátozódik, ha kissé püffedt alatta a bőr, néha a karra, ha pelyhes (úristen!), néha a teljes arcra, ha arról gondolja a készítője, hogy idézem: „ronda a képen”.
A jelenség már pár éve zajlik, de az utóbbi időben kapott újabb erőre. Néhány celeb is észrevette, a külföldön nagy sikert arató Love Island egyik sztárja ki is írta Instagramjára, hogy könyörög, ne satírozzák ki a fiatal lányok az arcukat a vele készített közös képeken.
És igen, itt jön be a fő probléma, ugyanis, ha egy sztárral találkozik valaki, nincs lehetősége arra hogy 100+ képet készítsen, abból a legjobbat megkomponálja, retusálja, és azt tegye ki a világ elé. Ilyenkor is sokszor a tini satíroz. Vagy akkor, ha menthetetlennek látja a felvételt, de valamiért muszáj (!) kiraknia.
„Akkor is satírozok, ha például a testem tetszik a képen, de az arcom nem, vagy ha úgy összességében rosszul nézek ki a képen, de a háttér jól megy az Insta-oldalamhoz” – mondta a Refinerynek a 16 éves Sophia, aki barátaitól tanulta el a „trükköt”.
„Az, hogy pubertáskorban nagyon vágyunk az elfogadásra, egyáltalán nem új keletű dolog, de változtak a szabályok. Lájkokban, kommentekben keresik nemcsak a tinik, de sok felnőtt is az elfogadást és szeretetet, amit így manipulálással és önbecsapással érnek el” – mondja Villányi Gergő digitális pszichológia tanácsadó.
Egy 2018-as tanulmány rámutat arra, hogy a nyomás a tökéletes külsőért minden korábbinál nagyobb méreteket ölt, nemcsak a tinik körében. „A tökéletességre való törekvés mellett pedig megjelenik a muszáj jelen lennem, posztolnom, különben kimaradok faktor is. Nyilván ilyenkor vannak minimumok, ezt pedig a közösségi oldalakon sikeres emberekhez mérnek, és így akarnak megfelelni a vélt csodás, irigylésre méltó külsőnek, tehát indul a digitális plasztika, ami viszont nagyon rossz hatással van a testképre. Arról nem beszélve, hogy ezzel a trollkodás sem kerülhető el. Aki bele akar kötni, ugyanúgy bele tud a satírozott vagy túlzottan megkomponált képbe is. Ugyanakkor persze jöhet a másik oldala is, hogy túlsúlyban lesznek a dicsérő kommentek, mint hogy milyen szép vagy ezen a képen, vagy a satírozásnál a biztatás: miért takarod el a gyönyörű arcodat?”
Villányi Gergő szerint a kulcsszó a jelenség mögött csúcsélmény. Az, hogy a közösségi oldalakon már szinte mindenkinél a csúcsélményt látjuk. A legszebb szobát, a legjobb kaját, a legszebben sminkelt arcot, a legjobb pillanatot, a legjobb fotót egy adott sorozatból. „Nagyon jó lenne, ha széles körben eljutna azokhoz is, akik ezt nem tudják, hogy amit látnak, az illúzió, a kép egy része (vagy még az sem) nem a teljes valóság. Ha az illúziónak akarunk megfelelni, az csapda. Csapda, ha valaki azt gondolja, hogy a lájk, a komment a szeretet ekvivalense. Miközben kijelenthető, hogy ez nincs így. Az influenszereknél is legfeljebb az általuk mutatott illúzióért rajonganak, és azt szeretik, nem magát a személyt, hiszen nem is ismerik.”
(Kiemelt kép: Amelia/Instagram)
