Leonardo di Caprio 2006-os, Véres gyémánt című filmje kapcsán kezdtek el először beszélni az emberek arról, hogy bizony a csillogó ékkövek gyakran nagyon durva körülmények között kerülnek elő a földből. Rabszolgasorban tartott emberek dolgoznak a bányákban, és az eladásból befolyó pénz a helyi bandavezérek, diktátorok zsebébe megy, akik ebből finanszírozzák a fegyvervásárlásokat, a helyi háborúkat, népirtásokat.
Amikor azonban bemegyünk az ékszerboltba, nem nagyon szoktuk azt firtatni, miért is akciós az aranylánc, amit meg akarunk venni, és nem szokás megkérdezni azt sem, honnan is ered a benne lévő gyémánt. Pedig fontos lenne tudni.
Igazi rabszolgasors
A Véres gyémánt elkészülése óta rengeteg kérdés merült fel az emberekben. Mi a helyzet az ékszerek többi alapanyagával? A többi drágakővel? A nemesfémekkel? Ezek honnan érkeznek? Milyen körülmények között kerülnek elő?
A válasz sokkoló: szinte egyetlen olyan aranybánya vagy drágakőlelőhely nincs a világon, ahol az ott élő emberek profitálnának saját földi kincseikből. Sőt, ezek a helyek gyakran a világ legszegényebb országai. A munkások szinte mindenütt iszonyatos körülmények között dolgoznak, korán halnak, éheznek. Gyakran még a garantált minimálbért se kapják meg.
Sok bányában szokás, hogy csak annak van fizetésnap, aki valamilyen értékes követ talál. Akinek ez nem sikerül, az pénz nélkül megy haza.
Még felháborítóbb, hogy világszerte közel 300 ezer gyerek dolgozik nemesfémbányákban, napi 8-10 órán át, gyakran már ötéves kortól.
Esővizet szivattyúznak ki bányászok a munkaterületről egy angolai falu közelében (Fotó: Olivier Polet/Corbis via Getty Images)
Mocskos ipar
Az aranybányák, gyémántlelőhelyek azonban nemcsak a helyi embereknek ártanak, hanem a helyi környezetnek is. A bányászat ugyanis a világ egyik legszennyezőbb iparága, és tönkreteszi a helyi élővilágot, szennyezi a vizeket, a levegőt. De nemcsak a bányászat mocskos, hanem a fémek feldolgozása is. Ahhoz például, hogy megtisztítsák az aranyat a körülötte lévő ércektől, ciánra van szükség – egy átlagos bányában évente 1900 tonnát használnak fel belőle. Emellett a föld összes kén-dioxid-kibocsátásának 13 százaléka is az ékszeripar számlájára írható.
Döbbenetes tény: egyetlen arany karikagyűrű elkészítése során közel 20 tonna szennyező anyag kerül a földbe, a vízbe, a levegőbe.
A fejlődő országok pedig azért is olyan népszerűek a befektetők körében, mert egy kanadai gyémántbányában (ez nem kitalált példa, ott is bányásznak gyémántot) sem az embereken, sem a környezetvédelmen nem tudnának annyit spórolni, mint Afrikában vagy Ázsiában. Utóbbi helyeken sem olyan magas bért nem kell fizetni, sem a környezetvédelmi előírásokat nem kell betartani, a vállalat tulajdonosait pedig nem érdekli igazán, ha egy nevesincs kis őserdei faluban nem kerül a kéményre szűrő, vagy tisztítás nélkül öntik a folyóba a toxikus anyagokat. A lényeg a profit.
Létezik alternatíva
Amikor azonban kiderül, hogy egy nagy divatház véres gyémántot vagy környezetszennyező bányából származó aranyat használ, a vevők joggal háborodnak fel. Ami pénzt ugyanis ők kifizetnek, abból akár rendesen meg is lehetne fizetni a távoli ország munkásait, és egyre többen érzik kínosnak azt is, ha olyan ékszert akasztanak magukra, ami hozzájárul a Föld pusztulásához. Így hát ma már egyre több nagy és kicsi ékszertervező cég keresi az etikus megoldást, és nem feltétlenül a legolcsóbb, hanem a mindenki számára legjobb alapanyagokkal akar dolgozni.
Egy darabka kvarc, benne az arannyal (Fotó: David Paul Morris/Getty Images)
Választási lehetőség tehát már van, létezik is már olyan technológia, amellyel meg tudják mondani a szakértők, hogy egy adott gyémánt pontosan honnan származik, így egyre nehezebb lepapírozni a csalásokat. 2011 óta használják a fair-trade arany kifejezést is, ami azt jelenti, hogy azokban a bányákban, ahonnan ez az arany érkezik, tisztességesen megfizetik a bányászokat, és odafigyelnek a munkakörülményeikre, illetve a környezetvédelemre is – ez pedig ma már igenis fontos szempont minden olyan nagy divatház számára, amelyik nem akar egy esetleges botrány középpontjába kerülni.
Az ékszert is újra lehet hasznosítani
Nem kell azonban azt gondolni, hogy mindez csak a gazdagok problémája, és minket nem érint: a legvékonyabb keresztelői arany fülbevaló vásárlásával is szavazunk arról, hogy milyenné akarjuk formálni a jövőt. Ehhez pedig a legegyszerűbb és leginkább környezetbarát megoldás az, ha ékszervásárláskor vintage darabokat választunk, vagy régi, megunt ékszereinket visszük ékszerészhez, hogy olvassza be, alakítsa át őket, netán tudatosan olyan ékszerész művét választjuk, aki régi alapanyagokból készít új darabokat.
Érdemes rákérdezni vásárlás előtt, hogy honnan van a gyémánt, honnan van az arany. Lehetséges, hogy furcsán néznek majd ránk – de az is elképzelhető, hogy örülni fognak a kérdésnek, és büszkén mesélik majd el, hogy számukra is fontos a környezet védelme és az etikus ékszerek forgalmazása.
Vegán ékszer
Ma már nemcsak etikus, hanem vegán ékszereket is lehet venni. A kifejezés első hallásra persze teljesen értelmetlennek tűnhet, hiszen az ember nem eszik ékszert, és ha a nyaklánc nem uborkából készült, akkor hogyan is lehetne vegán?
A veganizmus azonban nem csak azt jelenti, hogy valaki nem eszik állati eredetű termékeket: olyan életmódról van szó, amelynek követője igyekszik semmiféle élőlénynek nem ártani. Ezen gondolatmenet alapján pedig igenis szükség lehet némi változtatásra az ékszerkészítésnél is, ha azt akarjuk, hogy senki, de senki ne szenvedjen amiatt, mert fel akarjuk magunkat díszíteni.
Az mondjuk természetes, hogy egy vegán ékszerkészítő nem fog bőrszíjra fűzni egyetlen medált sem – de nem használ állati csontot, fogat, korallt, tollat, selymet sem. A gyöngy is tiltólistás, és nemcsak azért, mert a gyöngykészítés egy fájdalmas procedúra az állatnak, aki általában el is pusztul, amikor kiszedik belőle az idegen anyagot, hanem azért is, mert a gyöngytenyésztés folyamata erősen környezetszennyező. A hálóban nevelt kagylók mellett ugyanis más élőlények is megtelepednek, és ezeket le szokták mosni, mielőtt a gyöngyszüretelés elkezdődik – ilyen alkalmakkor pedig túl sok szerves anyag kerül egyszerre a tengerbe, amely nem tud lebomlani, így a gyöngykagylótelepeken és mellettük évről évre fokozódik az algásodás tempója, ami óriási kárt okoz a helyi élővilágban.
De vegán ékszerésznek lenni nemcsak azt jelenti, hogy az ember nem árul „állati alapanyagból származó” ékszert, hanem azt is, hogy a gyártás során sem használ ilyen termékeket. Például nincs a műhelyben bőrből készült szerszám, állati szőrből készült kefe, vagy olyan kemikália, amely csontból, bőrből készül, mint az enyv, a lakk, vagy az olyan polírozó, fényesítő, síkosító anyagok, mint a méhviasz.
