A mell alatt szabott, fűző nélküli, a test természetes vonalát láttatni engedő empire fazonú ruha a francia forradalom idején vált népszerűvé, majd Jozefina császárné lett az, aki akkora divatot teremtett belőle, hogy az még a háborús ellenfél, Anglia honleányainak szívét is elrabolta. Így ábrándozhattak empire ruhákban Emma és a Bennett lányok is Jane Austen regényeiben. Mindehhez persze kellettek I. Napóleon világmegváltó tervei és egy jó nagy adag szerencse, hogy a történelem úgy alakuljon, hogy az Jozefina érdekeit képviselje.
Ahogy Rose-ból Jozefina lett, úgy vált egyre népszerűbbé az empire fazonú ruha is.
Jozefina császárné korántsem büszkélkedhetett oly dicső múlttal és felmenőkkel, amelyre titulusa alapján gondolhatnánk. I. Napóleon császár első felesége Marie Josèphe Rose de Tascher de la Pagerie néven látta meg a napvilágot Martinique szigetén egy jómódú, ám provinciális család gyermekeként. Műveltség híján inkább csak hízelgése, vagy ha úgy jobban tetszik, belső kisugárzása volt az, aminek segítségével érvényesülni tudott, mindez azonban édeskevésnek bizonyult, mikor 15 évesen Párizsba került.
Történt ugyanis, hogy nővérét készültek kiházasítani, aki azonban tragikus módon meghalt, még mielőtt hozzámehetett volna a számára kiszemelt francia katonatiszthez, így „jobb híján” Rose-t (merthogy ezen a keresztnevén szólították őt akkoriban) küldték helyette Párizsba, hogy megvalósuljon a vágyott frigy. 1779-ben megkötött házasságuk, talán nem meglepetés, nem volt boldog, férje, Alexandre de Beauharnais lenézte műveletlenségéért, hát még azért, mert ennek okán megtagadták tőle, hogy a királyi udvarban bemutassa a feleségét, ami nyilvánvaló feljebb jutást jelentett volna számára is a társadalmi ranglétrán. Végül elhidegültek és különváltak egymástól, Rose pedig visszautazott Martinique-ra két gyerekével.
Zárdába vonult, de nem feloldozásért, hanem azért, hogy ott kitanulja a felsőbb körök illemszabályait, az úrihölgyhöz méltó viselkedést, akkoriban ugyanis a zárdák jelentették a tökéletes iskolát e tekintetben. A kiképzés remekül sikerült és ahogyan férje (akitől el nem vált, csak különköltözött) egyre jobb és jobb pozíciókba került, nevének köszönhetően úgy kerülhetett vissza ő is egyre inkább a párizsi társasági életbe. A Francia Forradalom alatt férjét a Nemzetgyűlés elnöke pozícióig repítette a szerencséje, a jakobinus diktatúra vérengzését azonban még ő sem kerülhette el és mondva csinált indokok miatt bebörtönözték majd kivégezték. Rose-t is börtönbe zárták, de végül, Robespierre bukása után megkegyelmeztek neki. 1794-et írtak ekkor, Rose még csak 31 éves volt, de már háta mögött egy életre is elég tapasztalattal és megpróbáltatással, alig két évre attól, hogy császárné legyen.
Josephine de Beauharnais portréja, melyet Francois Pascal Simon Gerard festett. A festményen empire stílusú ruhában látható (Fotó: Leemage/Corbis via Getty Images)
Hogy özvegyként nem vált gyerekeivel földönfutóvá, azt kapcsolatainak, főként befolyásos férfiakkal ápolt, bensőséges kapcsolatainak köszönhette. A zárdaévek után Párizsba visszakerülve ugyanis ügyesen kamatoztatta a tanultakat, a társasági élet népszerű alakjává vált, bankárok és politikusok egyaránt a bűvkörébe tartoztak, akik támogatására ekkor is számíthatott.
Ily helyzetben, ilyen múlttal a háta mögött ismerkedett meg Bonaparte Napóleonnal, a feltörekvő tábornokkal, akivel 1796-ban házasságot kötött, majd büszke, bár csapodár feleségként 1804-ben a császárnői címet is felvette. Napóleon volt az, aki leveleiben második nevén, Jozefinának szólította, így a történelembe immár ezzel a keresztnévvel vonult be. Érthető módon válásukig Európa szeme őrá figyelt, a hölgyek számára Jozefina öltözködése jelentette a zsinórmércét, amelynek alapeleme volt az empire fazonú ruha.
François Gérard festménye Jozefina császárnéról koronázási ruhájában, mely természetesen empire fazonú volt. (Fotó: VCG Wilson/Corbis via Getty Images)
Az empire fazonú ruha és a klasszicizmus
Az empire fazonú ruhát persze nem Jozefina császárné találta fel, azt a klasszicizmus hozta magával. A 18. század második felében egyre inkább népszerűvé vált minden, ami az ókori görög és római kultúrához volt köthető, nem véletlen, hogy még maga Marie Antoinette is megkedvelte a lenge muszlinruhákat, amelyek már előfutárai voltak az empire fazonnak is.
A ruha jellegzetes, oszlopszerű szabása, fűző nélküli, a test vonalát lágyan követő kialakítása merőben eltért a korábbi, hatalmas panier ruhák látványától, egyértelműen az ókori görög és római öltözködési stílust alapul véve. A későbbi császárné, Jozefina pedig igazán megtalálta önmagát ebben a stílusban, mely egyszerűsége okán sokkal közelebb állt ahhoz a néhai, vidéki fruskához, akit annak idején Párizsba citáltak és férjhez adtak. A hófehér, vagy más, jellemzően világos anyagból készült ruhák rövidke ujjal, mell alatti szabással és egészen mély dekoltázzsal készültek, annak érdekében pedig, hogy viselőik ne fázzanak meg, hosszú kesztyűt, kendőket, rövid kabátkát és alsóruhát viseltek hozzá. A mell alatti varrást szalagokkal, zsinórokkal vagy más rátétekkel hangsúlyozták ki, és míg a szoknyarész alapvetően egyszerűbb volt, a szoknya alját szívesen díszítették, mint ahogyan a ruhák mellrészét is gyakorta ékesítették fodrokkal, rátétekkel, az anyag redőzésével.
A Francia Forradalom alatt már csak amiatt is népszerűvé vált a fazon, hogy az gyökeresen eltért a királyságot jelképező, túlzó méreteket ölt abroncsszoknyás ruháktól, de I. Napóleon hatalmi terveihez, uralkodásának jellegéhez is tökéletesen illett, hogy felesége már megjelenésében is az antik kultúrákból eredeztethető szépséget képviseli. I. Napóleon magát szerényen csak a római császárok utódának képzelte, így erősen szorgalmazott mindent, ami az antik példákat másolta. Császársága alatt az empire komoly művészi stílussá fejlődött és az 1820-as évekig szerte Európában uralkodóvá vált. I. Napóleon bukásával azonban fordult a kocka, nemcsak a politika színterén, de az öltözködésben is és ismét visszatértek a szélesedő aljú, abroncsos szoknyák és a merev fűzők.
Jozefina császárné és I. Napóleon császár 1810-ben váltak el, négy évvel később pedig meghűlés következtében Jozefina meghalt. Az empire fazonú ruha, mely örökre összeforrt nevével, azonban máig fennmaradt és időről időre visszatér a divat fősodrába.
