2020. Május 28.

Ólommal sminkeltek, arzénos ruhát hordtak a XIX. században

Mai szemmel nézve hajmeresztő dolgokat viseltek a régmúlt emberei.

Andersen Dávid

Bár a fast fashion üzletek kínálatával kapcsolatban napjainkban is felmerülnek komoly aggályok, ezek többsége inkább etikai jellegű, de legalábbis nem jelent nettó életveszélyt a viselésük. Nem így a régi korok ruhadarabjai és kiegészítői, amelyek sokszor olyan anyagokat tartalmaztak, amelyeket ma már egy vegyi üzemben is csak biztonsági előírások betartásával vesznek elő.

Halálos zoknik, robbanó fésűk

Az 1800-as években a zoknikat vagy kapcákat például az anilin nevű vegyület felhasználásával színezték, amely egy mérgező hatású vegyület, gőzeinek belélegzése komoly egészségkárosodást okozhat. Az efféle zoknik viselői gyakran panaszkodtak bőrgyulladásokra és duzzanatokra, de a méreg hosszú távon akár hólyagrákot is képes volt előidézni.

Az sem járt jól, aki előnyben részesítette a sminkeket, ekkortájt ugyanis még akadtak ólomtartalmú készítmények, amelyek súlyos idegi károsodást okoztak, sok nő például idővel azt tapasztalta, hogy nem tudja rendesen mozgatni a kezét, mert a csuklójában húzódó idegeket tönkretette az ólom.

A régi korok embereinek azonban egy olyan hétköznapi tárgy is a halálát jelenthette, mint például egy fésű. Ekkoriban a fésűket még gyakran cellulózból készítették, amelyről a filmek kapcsán tudjuk, hogy rendkívül gyúlékny anyag. A keményebb változata, amelyekből a fésűket megformázták, azonban még arra is hajlamos volt, hogy nagyobb hő hatására nemes egyszerűséggel szétpattanása, apró, rendkívül sérülésveszélyes szilánkokra. Egy korabeli pittsburghi lap például arról számolt be, hogy egy férfi halálát a hosszú, ősz szakállának ápolására használt fésű „felrobbanása” okozta.

A higany hozta létre a „bolond kalapost”

A bolond kalapos figurája Lewis Carrol, Alice Csodaországban című regényének egyik figurája, azt azonban kevesen tudják, hogy ez egy valódi jelenségről kapta a nevét. Bár a történészek között vita van a kifejezés eredetét illetően, az biztos, hogy a XVIII. és XIX. századokban a kalapkészítők gyakran higanyt használtak fel a különféle állati szőrmék kezelésére. Ez már önmagában nagyon veszélyes volt, a higany gőzei ugyanis rendkívül mérgezőek. A mérgezés egyik első tünete a remegés, mivel a higany károsítja a motoros idegrendszert. A jelenséget egy időben „Danbury-remegésnek” is nevezték, mivel a connecticuti Danbury városában több kalapkészítő is dolgozott, akiken hamar meglátszottak a mérgezéses tünetek.

A bolond kalapos figurája az Alice Csodaországban című regényből (Fotó: Getty Images)

A higanymérgezés pszichológiai gondokat is okoz, az érintetteknél paranoia alakul ki, de megfigyeltek olyanokat is, akiknél dühkitöréseket eredményezett a belélegzett higanygőz. Másoknak keringési zavarai lettek, kihullott a foguk és idő előtt meghaltak – mindezt több kalapkészítőnél is megfigyelték, a kész kalapokon azonban jóval kisebb volt a higany mennyisége, így ez a viselőket csak ritkán érintette.

Arzén, arzén mindenfelé

A krimiírók egyik kedvenc mérgét korábban széles körben használták: gyertyaöntéshez, tapéta és függönykészítéshez egyaránt alkalmazták, mivel pedig a textilt élénk zöldre festette, ruhák, kesztyűk és cipők színezésére is bevetették, de került belőle a viktoriánus korban előszeretettel használt kiegészítőkre, a hajra vagy kalapra rögzíthető művirág-bokrétákra is.

Az arzént sokáig színezőanyagnak használták (Fotó: Getty Images)

Az arzén is inkább a ruhafestőket és más kézműveseket veszélyeztette, ám miután 1861-ben egy Matilda Scheurer nevű művirág-készítő ijesztő és fájdalmas körülmények közöt tmeghalt, a boncolása során arzént mutattak ki a gyomrából, a májából és a tüdejéből. Ezt követően a British Medical Journal közölt tájékoztató cikket az arzén veszélyeiről, amelyben úgy fogalmaztak, egy átlagos nő „annyi mérget visz magával a szoknyájában, hogy féltucatnyi bálteremben mészárolhatná le vele a csodálóit”. Ennek hatására a XIX. század közepétől fogva elkezdték felismerni az arzén veszélyeit, amelyet a skandináv országokban, valamint Franciaországban és Németországban be is tiltottak.

Szerencsére, a hasonló mérgeket ma már nem használjuk ilyen célokra, azonban ez nem jelenti azt, hogy a divat világa mára teljesen biztonságos lenne: Törökorszában például csak 2009-ben tiltották be a farmernadrágok homokkal történő koptatását, mivel az üzemben dolgozók közül többeknél gyógyíthatatlan szilikózis alakult ki a belélegzett homokszemektől. Az Al Jazeera hírcsatorna információi szerint ezt a gyakorlatot Kínában még tovább is alkalmazták.