Éves szinten a szépségipar
120 milliárd egységnyi csomagolóanyagot termel, aminek jelentős része műanyag.
Műanyag tégelyes az arckrémünk, műanyag flakonos a tusfürdőnk, műanyag tubusban vesszük a fogkrémet, ezeknek a csomagolóanyagoknak pedig jelentős részét egyáltalán nem hasznosítják újra. A helyzettel valamit kezdeni kell, ez egyértelmű. Míg mi vásárlási döntéseinkkel befolyásolhatjuk az eseményeket, a világmárkák azzal, milyen kozmetikumokat kínálnak és milyen kiszerelésben.
A kereslet-kínálat persze manapság ennél jóval összetettebb, egymásba gabalyodó mechanizmus és nehéz eldönteni, épp melyik gerjeszti a másikat, mindenesetre a műanyag csomagolásokból származó hulladék kezelhetetlen mérete már nem a következő generáció problémája, hanem a miénk.
Nagyanyáink még ismerték, milyen volt nélküle
Műanyagokkal szépen kibélelt életünket élve sokaknak talán elképzelhetetlen, de száz éve még nem volt ennyire egyértelmű a jelenlétük a mindennapokban. Bár a PVC előállítását már 1838-ban feltalálták, 1844-re pedig az is megvolt, miként kell linóleumot vagy műbőrt gyártani, a műanyagok ipari szintű felhasználása az I. világháború után indult be, használatuk pedig a II. világháború utáni években vált tömeges méretűvé.
A szépségipar párhuzamos változásai, a sminktermékek egyre több típusának elterjedése, a bőrápoló készítmények sokasodása pedig igényelte az olcsó, gyorsan és nagy mennyiségben előállítható csomagolásokat. A műanyag minderre tökéletesen megfelelt, ráadásul praktikusabb is volt a használata, mint a korábbi üveg- vagy fémedényeknek.
A tisztálkodási szokások is rengeteget változtak a 20. században, a fürdőszobák elterjedése, majd a kádak helyett a zuhanyzók megjelenése pedig a szappanok sorsát is megpecsételte: kellett valami, ami náluk kényelmesebben használható és ím, megjelentek a folyékony tusfürdők, samponok. Ennek a folyamatnak köszönhetően a termékek csomagolása külön művészet, mi több, iparág lett, a National Geographic adatai szerint „globális szinten a szépségápolási termékekre vonatkozóan a csomagolóipar, mely elsősorban műanyag csomagolást állít elő, közel 25 milliárd dolláros árbevételt produkál”.
Ahol szűznek lenni hátrány
A plasztikdömping évtizedei azonban elmúltak (vagy legalábbis világunk fejlettebb régióiban megkezdődött egy erős szemléletváltás), a szépségipar szereplői számára immár a fejlődésüket meghatározó tényezők között első helyen szerepel a csomagolások újratervezése, nem csak a design, de a környezetvédelem szempontjából is. A szűz műanyag, vagyis a nem újrahasznosított műanyag lecserélése a csomagolásokban elkerülhetetlen lett.
Helyettesítésére az egyik megoldás, hogy a műanyag helyett más csomagolóanyagot választanak: üveget, papírt vagy fémet. Egy ilyen változtatás azonban komoly kutatásokat igényel, ugyanis könnyen a többszörösére nőhetnek az alapanyag- és a szállítási költségek, nem beszélve arról, hogy a csomagolásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy hónapokig, vagy akár évekig megőrizze a termék minőségét.
Ha erre nem képes, csorbul a versenyképesség, amit egy tömeggyártott termék nem engedhet meg. A prémium kategóriában vagy az indie márkáknál találhatunk minderre szép példákat, Victoria Beckham sminktermékeinek csomagolása például részben kukorica alapú anyagból készült, a szemhéjpúderek vékony, sárgaréz dobozkában, illetve üveg tégelyben kaphatók, azonban lássuk be, a 7-8000 forintos árszinttől kezdődő sminktermékek nem a széles tömegek számára készültek. Persze drogériás viszonylatban is vannak már szép kezdeményezések, a Garnier például legújabb, Garnier Bio termékcsaládjának tubusaihoz a műanyagot papíralapú, tanúsított anyaggal váltja fel, ami a L’Oréal Csoport és az Albea csomagolóvállalat legújabb fejlesztése. Hasonló lépések várhatók a La Roche-Posay és Kiehl’s márkáinál is.
A Garnier új, Garnier Bio termékcsaládjának tubusaihoz a műanyagot papíralapú, tanúsított anyaggal váltja fel. (Fotó: L’Oreal)
Egyre szélesebb körben hallhatunk arról is, hogy a szűz műanyagot részben vagy teljesen újrahasznosított műanyaggal helyettesítik. Ez a folyamat zajlik a legnagyobb világcégeknél, tömegszinten pedig borzasztó fontos, hogy ezek a vállalatok milyen döntéseket hoznak. A L’Oreal Csoport és az Unilever például már évekkel ezelőtt csatlakozott a körforgásos gazdasági modell elterjedését segítő Ellen MacArthur Alapítvány által életre hívott New Plastics Economy kezdeményezéshez is. Ennek célja, hogy politikai döntéshozókat, cégeket, civil szervezeteket, magánszemélyeket, kutatókat, vagyis bárkit, aki befolyásolási vagy döntési pozícióban van, érdekeltté tegyen az olyan termékek gyártásában, amiket leselejtezés után érdemes begyűjteni, javítani vagy újrahasznosítani és így újból piacra dobni. Ennek pedig szerves része a műanyagcsomagolások újragondolása is.
A L’Oréal Csoport például 2030-ra termékeik csomagolásánál a felhasznált műanyag száz százalékát újrahasznosított vagy biológiai alapú forrásokból fogja beszerezni, amely nem kevesebb, mint 36 kozmetikai márka teljes kínálatát jelenti, több száz terméktípust érintve.
Az Unilever is hasonló elveket vall, vállalása, hogy 2025-ig a felére csökkenti a felhasznált szűz műanyagok mennyiségét, aminek érdekében több mint százezer tonnával kevesebb műanyag-csomagolást használ és fokozza az újrafeldolgozott műanyagok használatát. A Dove kozmetikumok (egy-egy speciális kivétellel) 2019 vége óta újrahasznosított csomagolásban kerülnek az üzletek polcaira, de ugyanígy a Love Beauty and Planet vagy a Mádara Ocean Love kozmetikumok is újrahasznosított csomagolást kapnak, a Nuxe Bio arcápolók flakonjai pedig teljes mértékben újrahasznosíthatók.
Ipari méretű slankítás
Nemcsak a csomagolás anyaga fontos, az is számít, mennyit használnak fel belőlük a cégek. Mint minden más terméktípusnál, itt is érvényes, hogy minél kisebb egységű, mennyiségű a kiszerelés, arányaiban annál több csomagolás szükséges.
Ha már szépülni vágyunk, az ampullás kiszereléseknél jobbak lehetnek a pipettás üvegcsék, a fátyolmaszkoknál a tégelyes maszkok és tusfürdőből is érdemes a családi kiszerelést választani akkor is, ha szinglik vagyunk.
Gyártói oldalról nézve mindez a csomagolások csökkentésében, karcsúsításában jelentkezik: éves szinten több száz tonnányi műanyagot spórolhat meg egy márka, ha a népszerű termékek csomagolásait környezetvédelmi szempontból újratervezi. Az egyik legnépszerűbb drogériás micellás víz, a Garnier esetén például csak az Európában forgalomba hozott, 100 ml-es kiszerelésű arctisztítókat nézve éves szinten 45 tonnával kevesebb műanyagot használnak fel ezentúl és ez csak egyetlen termék a piacon.
Az újratölthetőség is jó megoldást jelenthet, bár az egyenesen utópikus gondolat, hogy a jövőben az összes kozmetikumot kedvünkre utántölthetjük, hisz minden márka minden termékére ilyet kiterjeszteni lehetetlenség. A legnépszerűbb alaptermékek esetén azonban már van realitása az elképzelésnek.
Lassan egy éve, hogy a G7 beszámolt róla, Csehoszágban „a dm tesztjei után most már a Rossmann is bevezette az automata újratöltő berendezéseit”, ahol néhány folyékony mosószer flakonjainak újratöltésére van lehetőség. Hasonló kezdeményezés már Ausztriában is elindult, a hír hallatán pedig civilek itthon is aláírásgyűjtésbe kezdtek, hogy a drogérialáncok hazai egységei is vegyék át a gyakorlatot. Eddig az online petíciót közel 42 ezren írták alá, a legutolsó hírek szerint pedig mind a dm, mind pedig a Rossmann vizsgálja a bevezetés lehetőségét, ez azonban nem megy egyik napról a másikra. Szükség van az üzletek átalakítására, a piaci igények felmérésére, vagyis annak eldöntésére, mik azok a konkrét termékek, amikért a vásárlók valóban hajlandóak lesznek majd magukkal hozni üres flakonjaikat.
Automata újratöltő berendezések a DM üzleteiben (Fotó: DM)
Az újratölthető kiszerelés a dekorkozmetikumok és parfümök világában is központi kérdéssé vált, az egyedileg összeállítható sminkpaletták manapság már nem ritkák, a MAC, az Artdeco vagy az Inglot is forgalmaz ilyeneket, segítségükkel elég csak a mágneses betéteket bepattintani, a dobozt nem kell újravásárolni. A parfümmárkák körében is megindult a szemléletváltás, a múlt évben a Lancôme Idôle illata jelent meg ilyen formában, idén pedig a Giorgio Armani My Way parfümújdonsága vállalta fel az újratölthető és újrahasznosítható üveges kiszerelést.
Van persze az a helyzet is, mikor egyáltalán nem kell csomagolóanyag, vagy elég, ha az egy lebomló papírzacskó, esetleg kartondoboz. A szilárd kozmetikumok visszatérőben vannak, a téma nagy úttörőjének számító Lushnál pucér termékek egész garmadája található a szilárd samponoktól, tusfürdőktől kezdve az arctisztítókon át a sminktermékekig. Gyakorlatukat mára egyre többen igyekeznek átvenni, szilárd samponokkal találkozhatunk a drogériákban is, gondoljunk csak a Nature Box vagy a N.A.E termékekre, de saját márkás változatok is vannak szép számmal, a kisebb kézműves márkák pedig minden elképzelhető alapanyagból gyártanak már illatozó szappanokat. Ezekkel a szilárd termékekkel mondhatni visszakanyarodunk oda, ahonnan a kozmetikai ipar boomja elindult, összetevőikben azonban nyilván jóval kifinomultabbak, mint a régi idők szépítőszerei voltak. Mégis, a műanyagmentes csomagolás mellett az sem elhanyagolható, hogy esetükben jóval kevesebb az előállításukhoz szükséges vízfelhasználás, valamint a szállítási költség is, ugyanis egy pici tömbnyi sampon is bőven elegendő annyi ideig, mint flakonos társai.
A tennivaló azonban nem kevés. Egy 2017-es kutatás szerint 2015-ig körülbelül 8300 millió tonna szűz műanyagból gyártott terméket állítottak elő a világban (nem csak a szépségiparban), amelyből 6300 millió tonna műanyag hulladék keletkezett. Ennek mindössze 9 százaléka az, amit valaha is újrahasznosítottak, 79 százaléka pedig szimplán valamely szemétlerakóban, vagy a természetben szétszórva, felhalmozódva várja jobb sorsát. A kutatás becslései szerint ha jelentős szemléletváltozás nem történik, 2050-re az emberiség 12000 millió tonnányi műanyag szeméttel körülvéve éli majd mindennapjait. A szépségiparra pedig ebből a szempontból óriási felelősség hárul, hisz 2026-ig 4,5 százalékos növekedésre számít, a több termék pedig, akárhogy is nézzük, több csomagolást jelent.