Állatok bőrét, illetve szőrméjét – ezzel együtt pedig a hozzá „járó” mintákat – évmilliók óta viseli az ember. A praktikus funkción túl az állatbőröket már az ősidőktől kezdve spirituális jelentéstartalmakkal ruházták fel, úgy tartották többek között, hogy viselésük az adott állat tulajdonságaival ruházza fel a vadászt. Az elejtett állatokról lenyúzott bőr, illetve szőrme is egyfajta trófea, a hatalom, a függetlenség és a gazdagság kifejezője volt. Az állatminták az ikonográfiában is kiemelkedő szerepet kaptak: Egyiptomban például Nefertiabet hercegnőt, vagy Seshatot, a bölcsesség istennőjét is leopárdruhában ábrázolták, de a kínai mitológiában a Nyugat királynőjeként emlegetett Hszi-vang-mu istennőt is gyakran tigrisfogakkal és leopárdfarokkal festették le.
Tarzan és a pin-up-lányok
Az állati bőrök és szőrmék gyakorlatilag egészen a 20. századig megmaradtak státuszszimbólumnak. Ekkor azonban beköszöntött a szövetek tömeggyártásának kora, mely lehetővé tette szinte bármilyen, így akár állatmintás textíliák előállítását is. Lényegében ezeknek az imitációknak a megjelenésétől tekinthetjük az állatmintát mai értelemben vett divatirányzatnak.
A minta népszerűsége az 1930-as években kezdett felfutni, köszönhetően a Johnny Weissmuller főszereplésével készült, 1932-ben bemutatott Tarzan, a majomember című filmnek, mely izgalmassá és vonzóvá tette a közönség szemében az állatmintás holmikat. A divattervezők és a gyártók pedig rögvest reagáltak a keresletre és egyre több ilyen holmit dobtak piacra.
A negyvenes években aztán a minta a függetlenségért és egyenjogúságért küzdő nők körében is felkapottá vált, mint – ahogy korábbi történelmi korokban – az erő és a hatalom szimbóluma. Mindemellett a pin-up lányok egyik „egyenruhája” is lett, a nőt, mint szexuális ragadozót beállítva, ebben az értelemben szintén az emancipáció jelképeként. A leopárdminta különösen a korszak egyik legmeghatározóbb pin-up-lányának, Bettie Page-nek vált a védjegyévé. Az amerikai Vanity Fair márka pedig az évtized vége felé árusítani kezdte az első leopárdmintás fehérneműket is.
A sikktől a lázadásig
Christian Dior, aki a New Looknak köszönhetően a kor egyik legünnepeltebb divattervezője volt, az ötvenes években új kontextusba helyezte az állatmintát. Maga az ötlet egyébként nem elsősorban tőle, hanem jobbkezétől és személyes tanácsadójától, Mitzah Bricardtól származott. Dior interpretációjában az állatminta, melyet az azt megelőző években elsősorban a szexualitással azonosítottak, egészen ellentétes értelmezést nyert: az elegancia, a kifinomultság, a sikk megtestesítője lett. Szintén ebben az évtizedben élték nagy reneszánszukat a szőrmebundák a jómód szimbólumaként, és bár a nyúl-, a nyérc-, a coboly- és rókaprém is felkapott volt, a nagymacskák, kiváltképp a leopárd szőrméjéből készült darabok számítottak egyértelműen a legmenőbbnek.
A hatvanas évek divatjába az állatminta még a szofisztikáltság jegyében vonult be és olyan divatikonok is viselték, mint például Jackie Kennedy. A hippimozgalom azonban, mint annyi minden mást, az állatminták trendjét is újraértelmezte: ekkor a vadság és a szabadság, a természethez való visszatérés szimbóluma lett.
A hetvenes évek punk-rock irányzata aztán minden korábbinál nagyobb lendületet adott az állatminták népszerűségének, majd beütött a diszkókorszak, mely szintén magáévá tette és formálta ezt az irányzatot. Az addigi évtizedekben leggyakrabban használt nagymacska-minták mellé ekkoriban zárkóztak fel a zebra- és hüllőminták, és megjelentek a printek színes változatai is.
A nyolcvanas években végképp elszabadult a giccspokol, az eklektikus trendkavalkádban pedig az állatminták is méltó helyükre kerültek, jelentéstartalmuk felhígult. A kilencvenes évekre aztán az ilyen típusú printek viselése már végképp nem jelentett különösebb állásfoglalást, gyakorlatilag egy lett a számos, szabadon választható, értelmezhető és variálható trend közül.
Ízlés dolga
Bár a mai napig is leggyakrabban olyan jelzőkkel illetik az állatmintás darabokat, mint a „szexi”, vagy a „dögös”, valójában egy sor különféle stílusba beilleszthetők a szofisztikálttól a kifejezetten közönségesig. Egészen más minőségben jelenik meg például az irányzat abszolút nagymestere, Roberto Cavalli kollekcióiban, mint egy random fast fashion márka tömeggyártott kollekciójában.
És egészen másképp hat, ha tegyük fel, épp Katalin hercegné visel egy állatmintás kabátot, mintha Kim Kardashian riszálja magát lábujjhegyig leopárdban…
Ami egészen biztos, hogy az állatminták is ott vannak azok között a klasszikus irányzatok között, melyek teljesen soha nem mennek ki a divatból, szezonról szezonra inkább csak az változik, hogy mennyire intenzíven vannak jelen. Legutóbb a 2018-19-es őszi-téli szezonban ment hatalmasat ez a trend, de viselni 2021-ben is abszolút ér. Stílussal és ízléssel. Erre következik most néhány pozitív példa…
Források: OSU, Culturewhisper, CNN