Gyerekként az idegeinkre mentek a szülők, amikor a tányéron hagyott étel felett epésen megjegyezték, „márpedig Afrikában éheznek a gyerekek”. Pedig sok igazság volt ebben, még ha nem is kell Afrikáig mennünk, hogy éhező gyereket találjunk. 2016-os adatok szerint csak Európában átlagosan 88 millió tonna élelmiszerhulladék keletkezik évente, a kapcsolódó költségek 143 milliárd euróra becsülhetők. Míg az összes előállított élelmiszer becsült 20 százaléka elveszik vagy kárba vész, addig 33 millió ember nem engedheti meg magának, hogy minden második nap minőségi ételt fogyasszon a 2018-as Eurostat-jelentés szerint. Világviszonylatban az emberi fogyasztásra előállított élelmiszerek körülbelül harmada veszik kárba. A United Nations Enviroment Programme, az UNEP 2021-es élelmiszer-hulladék indexe szerint 2019-ben körülbelül 931 millió tonna élelmiszerhulladék keletkezett, ennek 61 százaléka háztartásokból, 26 százaléka élelmiszer-szolgáltatásból, 13 százaléka kiskereskedelemből származott.
Az élelmiszerpazarlás nemcsak etikai és gazdasági kérdés, de a korlátozott természeti erőforrásokat is kimeríti. Az EU fenntartható célkitűzései keretében ezért 2030-ra felére kívánja csökkenteni az egy főre eső élelmiszer-hulladékot kiskereskedelmi és fogyasztói szinten. Bizonyos országokban, például Csehországban és Franciaországban már törvénybe iktatták, hogy nagyobb élelmiszerüzleteknek az el nem adott, lejáratközeli vagy hibás, de még fogyasztható termékeket adományként kell ingyen átadniuk olyan segélyszervezeteknek, amelyek képesek tárolni, a rászorulókhoz eljuttatni a termékeket. Egyébként Kínában is nemrég szavazták meg az élelmiszerpazarlás elleni törvényt, ott ugyanis a vendéglátóiparban megközelítőleg 18 milliárd kilogramm élelmiszer veszik kárba, és több mint 35 milliárd kilogrammra tehető a gabonaveszteség. Az országban például (akár 1546 dollárnak megfelelő) büntetést is felszámítanak az éttermek a vendégeiktől, ha túlzott mennyiségű élelmiszerhulladékot hagynak maguk után.
Fotó: Magyar Élelmiszerbank Egyesület
Magyarországon nincs törvény az élelmiszerpazarlás ellen, ezért elsősorban egyesületi formában és önkéntesen történik a megmaradt élelmiszer kimentése. A Magyar Élelmiszerbank Egyesület több mint 250 ezer rászorulót lát el Magyarországon a mentett termékekből összeállított csomagjaival. 16 éve tartó tevékenységük óta összesen több mint 85 ezer tonnányi élelmiszert osztottak szét az országban, a szállítmányok értéke 2021-ben elérte az 50 milliárd forintot. 400 üzletből mentik nap mint nap az élelmiszerfeleslegeket, ami napi szinten 20-25 kiló, éves szinten 8-10 ezer tonna megmentett élelmiszert jelent, ezt 450 karitatív partnerszervezettel együttműködve tudják szétoszatni.
Ez persze nemcsak a rászorulónak, de az áruházaknak is jó, hiszen ha nem adományozzák el a felesleges élelmiszert, akkor gondoskodniuk kell azok megsemmisítéséről, elszállításáról, ami plusz költséget jelent a számukra. Az Élelmiszerbank ezzel szemben a lejárat közeli vagy csomagolás hibás élelmiszerfelesleget minden esetben ingyen veszi át a felajánló élelmiszeripari cégektől és kereskedelmi láncoktól, és az adományokat díjmentesen adják át partnerszervezeteiknek, akik a szétosztást szintén non profit alapon valósítják meg. Költsége a logisztikai munkának, raktározásnak, szállításnak, szervezésnek van; ezer forint pénzadomány segítségével harmincezer értékű élelmiszerfelesleget tudnak eljuttatni a nélkülözőkhöz. Az Élelmiszerbank azonban nemcsak karitatív, hanem zöld szervezet is, hiszen globálisan a klímaváltozást okozó gázok 10 százaléka élelmiszerfeleslegekkel hozható összefüggésbe.
Fotó: Magyar Élelmiszerbank Egyesület
„Miközben Magyarországon tízezrek éheznek, köztük sok gyerek is, 1,8 millió tonna élelmiszerfelesleg keletkezik itthon. Ha ezt mind kamionokra pakolnánk, a kamionsor Budapesttől Párizsig tartana. Az Élelmiszerbank azért jött létre, hogy felkutassa ezeket a feleslegeket, és eljuttassa azokat a rászorulókhoz – mondja Nagygyörgy András, a Magyar Élelmiszerbank külső kapcsolatok igazgatója. – Az élelmiszerfelesleg nem csak a háztartásokban keletkezik, hanem a teljes élelmiszer-ellátási láncban megjelenik, kezdve a mezőgazdasági termeléstől a feldolgozáson át az értékesítésig. Hogy egy példával szemléltessem: az ízesített joghurtok gyártásánál két íz gyártása között mindig van egy szakasz, amikor a gyártósoron forgalomba nem hozható, úgynevezett ízátmenetes termékek keletkeznek. Mi sok évig kaptunk ilyen joghurtokat egy gyártótól és az ellátottjaink nagyon szerették. Látható, hogy technológiailag is nagyon nagy mennyiségű élelmiszerveszteségről beszélhetünk, de a felesleg jelentős részét a háztartások termelik ki. A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal felmérése szerint évente egy átlagos háztartásban fejenként 65 kilógrammnyi élelmiszerfelesleg keletkezik, aminek legalább a fele megelőzhető lenne. Az Élelmiszerbank Egyesület a háztartásokból már nem tud élelmiszert menteni, egyrészt azért, mert nem ellenőrizhető, hogy szakszerűen voltak-e tárolva a termékek, másrészt logisztikailag szinte lehetetlen egy-két kilónként visszagyűjteni ezeket. Éppen ezért mi gyártóktól és áruházaktól veszünk át jellemzően lejárat közeli, valamint csomagolási hibás élelmiszereket, amiket természetesen még a lejárati idő előtt juttattunk el a rászorulókhoz a partnerszervezetek segítségével.”
Milyen tényezők vezetnek élelmiszerpazarláshoz?
- Nem tudatos vásárlás, étkezéstervezés;
- Vásárlási környezet (pl. impulzusvásárláshoz vezető, egyet fizet, kettőt kap promóciók);
- Félreértések a „fogyaszthatósági idő” jelentésével kapcsolatban;
- Elégtelen élelmiszergazdálkodási készségek (pl. étkezéses elkészítésénél);
- A csomagolás nehezen kiüríthető vagy túl nagy;
- Esztétikai szempontok;
- Standardizált adagméretek éttermekben és étkezdékben;
- A vendégek számának előrejelzési nehézsége (vendéglátóipari szolgáltatásoknál);
- Készletgazdálkodási problémák gyártók és kiskereskedők esetén,
- Magas minőségi előírások miatt kereskedelembe nem kerülő zöldségek, gyümölcsök;
- Túltermelés vagy kereslet hiánya bizonyos termékekre az év egyes szakaszaiban;
- Gyártási hibák, a termékek nem felelnek meg az előírásoknak;
- A termék és a csomagolás károsodása;
- Nem megfelelő tárolás/szállítás az élelmiszerlánc minden szakaszában, beleértve a háztartásokat is (pl. hűtőszekrény hőmérséklete);
- Az élelmiszerpazarlás környezeti, társadalmi és pénzügyi hatásaival kapcsolatos ismeretek hiánya, téves információk;
- Rohanó életmód, ellentmondó prioritások.
Az Élelmiszerbank nem önállóan segélyez magánszemélyeket, az élelmiszerfelesleget az ország minden szegletében a nagy helyismerettel rendelkező karitatív szervezetekhez juttatják el, ők biztosítják az adományok felelős kiosztását. Az Élelmiszerbank segítsége nem eseti jellegű, a 400 csatlakozó áruházba napi szinten járnak megmentett termékekért a szétosztást végző szervezetek, az Egyesület központi raktárából pedig évente 4-5 alkalommal vesznek át tartós élelmiszert nagy mennyiségben. „Körülbelül 170 ezer ember részesül legalább havi szinten a boltok polcairól mentett élelmiszerekből, a tartós élelmiszercsomagokkal pedig 250 ezresre bővül a az elért rászorulók száma éves szinten – magyarázza András. – Az áruházakból főleg zöldség, gyümölcs, pékáru kerül a karitatív szervezetekhez, akik még aznap eljuttatják azokat a rászorulóknak. Ezek a karitatív civil vagy egyházi szervezetek, önkormányzatok mind-mind valamilyen szociális ellátást biztosítanak a rászorulóknak, és helyismerettel rendelkeznek az adott régióban, ezért ők tudják a leginkább felmérni az igényeket. A rászorulók számára sok esetben már az élelmiszer előteremtése is problémát jelent, tényleg éheznek, a szegénységi küszöb alatt élnek, de juttatunk élelmiszert idősgondozásban, családok átmeneti otthonaiban, gyermekotthonokban élőknek, fogyatékkal élőknek és hajléktalanoknak is.
Mi úgy tekintünk az élelmiszerre, mint lehetőségre,
ugyanis például egy krízisellátás vagy egy tanoda szolgáltatásai iránt sokkal fogékonyabbak lesznek az emberek és hatékonyabbá válhat az ott folyó szakmai munka, ha nő az ellátottak bizalma, mert úgy érzik, kézzel fogható segítséget, azaz élelmiszert is kapnak ott. És az sem elhanyagolható szempont, hogy azt az összeget, amit a rászorulók meg tudnak spórolni az adományokból, akár lakhatásra, saját egészségükre, tanszerekre is költhetik.”
Fotó: Magyar Élelmiszerbank Egyesület
Míg külföldön jellemzően regionálisan működnek az ehhez hasonló szervezetek, és így jobban tudják értelmezni a rászorultsági igényeket, vagy akár rá is látnak egy-egy személyre, itthon a budapesti központi raktáron kívül Miskolcon üzemel még egy raktár. Ennek ellenére az Élelmiszerbank logisztikai háttere, hálózata, minőségbiztosítása nélkül a nagyobb áruházláncok nem lennének könnyű helyzetben, ha karitatív célra akarnák fordítani az élelmiszerfelesleget. „Egy kamionnyi élelmiszer fogadása az Élelmiszerbank infrastruktúrájával 25 perc, míg egy kisebb helyi civil szervezet önkéntesei ugyanezt a mennyiséget úgy másfél napig pakolnák le a kamionról” – szemlélteti az igazgató.
Együnk egymásért az éttermekben és a munkahelyen
Az áruházi, illetve gyártótól mentés mellett az Élelmiszerbank edukációs tevékenységet is folytat az élelmiszerpazarlás ellen, illetve időszakos projekteket is folytat, így kerül sor minden évben a karácsonyi tartós élelmiszer gyűjtésükre a nagyobb áruházakban; tavaly 250 tonnányi élelmiszert gyűjtöttek össze három nap alatt. Egy másik jótékonysági akciójuk az Együnk Egymásért program, ami kifejezetten a vendéglátóiparra fókuszál. „Az Együnk Egymásért 10. éve minden ősszel három-négy hónapon keresztül zajló jótékonysági akciónk. A jelentkező cukrászdák, kávézók, éttermek kiválasztják az egyik ételüket az étlapról, vagy időszakosan bevezetnek egy plusz süteményt, és ezek árába belekalkulálnak egy kis jótékonyságot is. Van olyan étterem, amely a hamburgerei árának 50 százalékát jótékonyságra ajánlja fel, máshol 100 forintot adományoznak egy csokis-sütis desszertjükből. A vendéglátóhely és a vendég is segít ilyenkor, hiszen
ha megrendeli az ételt az étlapról, tudja, hogy a gasztronómiai élmény mellett rászorulóknak is segít.
Minden évben úgy 30-40 étterem szokott csatlakozni ehhez az akcióhoz, és az így összegyűlő összegekből is élelmiszert tud menteni az Élelmiszerbank ebben az időszakban” – mondja Nagygyörgy András.
Élelmiszer csomag a rászorulóknak (Fotó: Magyar Élelmiszerbank Egyesület)
Az Együnk egymásért programhoz nemcsak vendéglátók csatlakoznak az Élemiszerbank honlapján, hanem akár kisebb-nagyobb cégek, multik vagy hazai kkv-ék közösségei is, akik egy-két napos popup akciók keretében önkéntes süti vásárt rendeznek, és egyfajta csapatépítőként átrendezik aznap a kantint, az irodai tárgyalót büfévé, ahol a saját maguk által készített süteménnyel kínálják egymást, a sütik jelképes árát adománygyűjtő perselyekbe dobják.
„Az gondolnád, 3-400 forint egy sütiért nem sok, de mi a befolyt adományokból többszázezres nagyságendű adag ételt tudunk megmenteni, és eljuttatni a rászorulóknak. Idén ez a cél 250 ezer adag”
– emeli ki a szakember, hozzátéve, hogy akik a járvány miatt nem szeretnének étterembe menni, különféle virtuális csomagokat is vásárolhatnak a honlapon, vehetnek például jótékonysági kézműves kekszet, amely összegből már 105 adag élelmiszert tudnak eljuttatni a rászorulóknak.
Biztosan beléd fog férni?
Vajon hány adag szemét keletkezhet abból a csirkehúsból, amit a tányérodon hagytál, vagy abból a nagy adag palacsintából, amit már csak a szemed kívánt meg? És mi a helyzet azzal a fogással, amit csak azért küldtek vissza a konyhába, mert nem volt a vendég ínyére való? Egy jelentés szerint az éttermekben fél kiló ételt veszítenek el étkezésenként, akár abból, ami a vendégek tányérján marad, akár abból, ami az elkészítés során halmozódik fel. Az amerikai éttermekben a nem felhasznált ételek 85 százalékát kidobják, és igen kevés százalékukat hasznosítják újra vagy adományozzák el. Becslések szerint úgy 22-33 milliárd font élelmiszerhulladékot termelnek az amerikai éttermek, az intézmények – köztük az iskolák, szállodák és kórházak – évente további 7-11 milliárd fontot. A Cornell University Food and Brand Lab adatai szerint a vacsorázók átlagosan étkezésük 17 százalékát hagyják a tányéron, a még ehető maradékok 55 százalékát az étteremben hagyják. Ez részben annak is köszönhető, hogy az adagméretek jelentősen megnőttek az elmúlt 30 évben, gyakran kétszer vagy akár nyolcszor is nagyobbak, mint az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerengedélyeztetési Hivatal, az FDA sztenderd adagjai.