„Taxi volt, de patent”
Rémlik a Hawaii inges, kissé erőszakos autókereskedő rábeszélős dumája, amikor Petikének próbálja ötvenezerért elpasszolni a piros zsigulit? Igen, a jelenet Török Ferenc filmjében, a Moszkva térben játszódik, amit 20 évvel ezelőtt pont ezen a napon mutattak be a hazai közönségnek, és azóta az egyik legtöbbet emlegetett kultfilm lett itthon. Nem csak a 2001-es Magyar Filmszemlén kapta meg a legjobb első film díját, hanem rendszerváltás utáni magyar film kultikus darabjává is vált. Időtlenségét igazolja az is, hogy a Magyar Nemzeti Filmarchívum digitálisan felújította, és a duplalemezes DVD-kiadás előtt 2017-ben a mozikba is újra eljutott az alkotás.
Vizsgafilmnek indult, kultfilm lett belőle (Fotó: Nemzeti Filmalap)
Biztos te is emlékszel rá, de azért felelevenítjük, mivel kezdődik a film: a rendszerváltás idején, 1989 áprilisában járunk. Budapesten. Középiskolás srácok emlékezetes bulit terveznek Petya születésnapjára. Másnap ballagás, a megszokott törzshelyükön, a Moszkva téren találkoznak, hogy kitalálják, merre induljanak neki az estének. Így indult a film 2001. szeptember 20-án a Magyar Filmhéten.
A jubileumi évforduló kapcsán persze a szerkesztőségben is szó esett a filmről, és kiderült, hogy két kollégánknak is van személyes sztorija a Moszkva térrel kapcsolatban. Bognár Péter, videós kollégánk például még szerepelt is az ominózus bölcsész-buli jelenetében. Ő volt a házibulit szervező srác öccse, aki az ajtóban állt, amikor Szabó Simon, azaz Rojál megérkezik a sleppjével, hívatlan vendégekként.
„Rojal bejövet a hajamat meg is libbenti, mire annyit kérdeztem a szövegem szerint, hogy
Kik ezek a bunkók?
– mesélte Péter, aki szerint nemcsak a film lett vicces, a forgatások is jó hangulatban zajlottak. Tóth Csabának, az nlc filmes újságírójának is akad egy sztorija:
„Török Feri volt az első filmrendező, akivel személyesen beszélgethettem hosszabban. Az esztergomi fősuli filmklubjában volt vendég, és részben neki is köszönhetem, hogy máig nagyon izgalmasnak találom, amikor egy rendező elmagyarázza, mit és miért csinált egy filmben. Török fáradhatatlanul válaszolt a diákok legfárasztóbb, legidiótább kérdéseire is, amiért le a kalappal. A film pedig a legjobb, amit a mozivászon előtt ülve kaphatsz. Egyszerre egy generáció tablója, miközben egy nagyon személyes, intim mű is, ráadásul sikerült mindezt egy nagyon szórakoztató formába önteni, teli máig idézhető, örökzöld dumákkal” – mondja Csaba, és még csak nem is túloz, hiszen kultfilm lett előle.
És eljött a nemzedékváltás ideje
Mármint a filmes érában. A Moszkva tér debütálásának idejében lépett színre ugyanis az új magyar filmes generáció, amelynek gerincét az Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1995-ben indult híres Simó-osztály adta. Név szerint Erdélyi Dániel, Fazekas Csaba, Fischer Gábor, Groó Diana, Hajdu Szabolcs, Miklauzic Bence, Pálfi György és Török Ferenc. Persze a Simó-osztály csapatán kívül is akadtak átütő tehetségek, akik már az első játékfilmjeikkel maradandót alkottak, mint Fliegauf Benedek, Mundruczó Kornél, Dyga Zsombor , vagy Antal Nimród, csak hogy pár nevet említsünk. A Simó-osztály tagjainak korai munkáiban akadt egy fontos közös pont, mégpedig az, hogy ironikusan, és nem vádlón, érfelvágósan reflektáltak a gyermek és tinikoruk időszakárt, a szocializmusra. Ezt tette Török Ferenc is a Moszkva terében, sallang és manírmentesen, olyan bátor filmes és nyelvi újításokat beemelve, amelyeket korábban nem igazán láthattak a nézők a magyar filmekben.
Boci mama (Pápai Erzsi) és Petya (Karalyos Gábor) a piros zsiguliban (Fotó: Nemzeti Filmintézet)
Az, hogy a Moszkva tér ekkora kulturális lenyomatot hagyott maga mögött, és máig népszerű, köszönhető a témaválasztásnak is, hiszen a rendszerváltás nem csak az akkor érettségizők számára volt alapvető generációs megélés. Ám valószínűleg nem lett volna ekkora durranás, ha nincs meg benne az a frissesség, ami kiemelte az akkori filmek közül. A kritikusok nem győzték dicsérni Török bátorságát, már ami a filmes hagyományok megújítását jelentette: gondoljunk csak a kézikamera kombinálására a videoklip-szerűen vágott jelenetekkel és vizuális szimbólumokkal, vagy a közvetlen, őszinte hangulatra, nyelvi újításokra. Szász Judit kritikájában kiemelte a színészválasztást és vezetést is, és nagy durranásnak nevezte az idősebb, profi szereplők megjelenését. Mint például Pápai Erzsit, aki Boci mamát játszotta, vagy az akkoriban szintén régóta mellőzött Béres Ilonát, aki a gimnázium igazgatónőjét játszotta, tökéletes hitelességgel. Mindemellett nagy erőssége a filmnek, hogy megnevetettet, de mindezt úgy teszi, hogy közben nem válnak bárgyúvá a poénok és a szereplők, mint ahogy azt láthattuk már sok magyar film esetében.
„Ki a csöcs az a Nagy Imre?”
Bár a srácok körül épp zajlik egy történelmileg elég fontos időszak, Petyát, Kiglert, Rojált és Csömört inkább az érdekli, hogyan szerezzék meg az érettségi tételeket, vagy hogyan hamisítsanak vonatjegyet. „Nem foglalkoztunk azzal, ki volt Nagy Imre, vagy hogyan halt meg Kádár, számunkra elsősorban a szerelem, a házibulik, a szabadság közelségének korszakát jelentette az 1989-es esztendő…. A Moszkva tér minimum kétszintű történet akar lenni. Egyfelől ifjúsági film … másfelől 1989 személyes olvasata is.” – nyilatkozta 20 évvel ezelőtt Török a Magyar Hírlapnak. A filmben ehhez mérten a történelem csak háttér, a főszereplői egyáltalán nem törődnek vele, és nem is akarnak beleszólni. Rojál nemes egyszerűséggel meg is kérdezi a bölcsész bulin, hogy “Ki a csöcs az a Nagy Imre?”
Kalmár György Srácok a Moszkva térről Férfiasságkonstrukciók, történelem és irónia Török Ferenc Moszkva tér című filmjében, hogy film ilyen értelemben egy jellegzetes kortárs jelenséget tesz meg szervezőelvvé: a történelemből való kiszakadást, a nagy elbeszélésektől való távolságtartást. „A fiúk a jelenkori magyar (és európai) történelem legfontosabb napjait élik, mégsem érdekli őket. A Rend és a történelem margóján élik mindennapjaikat. Mindez azonban nem feltétlenül tudatlanságként, butaságként vagy szellemi leépülésként jelenik meg a filmben, hanem inkább ironikus, játékos könnyedségként, a személyes autonómia megnyilvánulásaként: végre nem az ideológia és politikum határozza meg az életet, végre lehet (egyszerűen csak) élni” – fogalmaz Kalmár.
Fotó: Nemzeti Filmintézet
A fiatal színészeknek is fontos bemutatkozás volt
Nem csak Török számára volt sorsfordító a Moszkva tér, hanem a filmben szereplő fiataloknak is további lehetőségeket hozott. Szabó Simont, aki akkoriban húsz éves volt, a film bemutatása óta is folyamatosan megtalálják a szerepével, mivel Rojál karaktere annyira összemosódott az övével.
A Petyát alakító Karalyos Gábor karrierjén is sokat lendített. „Amikor az ember forgat egy filmet, bele sem gondol, mekkora sikere lehet, nekem ráadásul az első filmem volt, amiben főszerepet játszottam, nagyon fiatalként. Az egész forgatást hatalmas élményként éltem meg, főleg a párizsi jelenetet, hazafelé Bécset és természetesen az Alagútban forgatott részt, de még az is nagyon emlékezetes volt, amikor belógtunk a fürdőbe. Az egész jó emlék, szerettem a stábot, igazán jó feelingje volt a közös munkának”– nyilatkozta a Blikknek a színész, aki azóta számos filmben és színházi darabban volt látható, és ismerős lehet a Barátok közt sorozatból is, amelyben Somogyi Leventét alakította. Karalyos Gáborhoz hasonlóan Balla Eszternek is ez volt első főszerepe, az operatőrnek, Garas Dánielnek, aki később a Balla Eszter férje lett, pedig a második nagyjátékfilmje volt, többen pedig még csak gimnazisták voltak a forgatás idején. A Moszkva tér Zsófija azóta számos mozifilmben játszott, időközben három gyermek édesanyja lett, Legutóbb Flieaguf Benedek, Rengeteg – Mindenhol látlak című filmjében láthattuk.
A film akkori résztvevői nem is gondolták, hogy 20 év múlva még mindig első filmjükről fogják kérdezni interjúkban. Így volt ezzel Balla Eszter is, aki a Film.hu-nak azt mondta, hogy a személyes érintettség vitte közel nagyon sok emberhez a filmet. „De a vidékieket is megfogta, hiszen aki ebbe a generációba tartozik, annak ‘89 mindenképpen egy emlékezetes sztori az életében. A nosztalgia a kulcs a Moszkva tér sikeréhez. És az, hogy egy tök jól megírt és megcsinált film” – mondta a Film.hu-nak adott interjújában.
Kiemelt kép: Nemzeti Filmintézet
