„Nagy művészettel készített szobrot eközben hó elefántcsontból, amilyen szép nő a világra nem születik sohasem; s a saját művébe bolondult. Élő szép szűznek vélhetnéd könnyen e szobrot; tán a szemérem tiltja csupán mozdulnia, vélnéd; művészet fedi el, hogy csak művészet. Az ámult Pygmalion az utánzott testtől gyúl szerelemre. Ujjaival művét tapogatja: ha emberi test-e vagy csak ivor; s hogy ivor, nem vallja be mégse magának”
– így szól Ovidius ókori római költő egyik, az Átváltozások című művében található költemény részlete.
Pygmalion, vagy Pügmalión, a saját alkotása iránt gyengéd érzelmeket tápláló szobrász történetét azóta többféleképpen feldolgozták, Gaetano Donizetti például operát írt belőle, de vannak egészen modern újraértelmezései is ennek a különleges szerelmi történetnek.
1987-ben mutatták be a Próbababa (Mannequin) című filmet Andrew McCarthy és Kim Cattrall főszereplésével. Annak, aki nem emlékezne rá, röviden összefoglaljuk a filmet: egy ókori egyiptomi hercegnő kirakati babaként reinkarnálódik, és csak és kizárólag megalkotójának, Jonathan Switchernek elevenedik meg. A páros közösen kirakatokat alkot, aminek egész New York csodájára jár, és persze az is kiderül, egymásnak vannak teremtve, és némi kalamajka után természetesen örök hűséget fogadnak egymásnak.
A szobrok és a próbababák iráni szexuális vonzalom egyébként létezik, ez az agalmatofília, amit pigmalionizmusnak is neveznek. Illetve van az ún. Pygmalion-hatás, amit egyes források szerint nem Ovidius műve, hanem G. B. Shaw közismert színdarabjának alapján kapta a nevét, igaz, utóbbi valószínűleg nem létezne az ókori költemény nélkül. A Pygmalion-hatásra lehet úgy tekinteni mint egyfajta önbeteljesítő jóslatra, azt mutatja, hogy az elvárásaink hogyan alakítják a valóságot, vagyis például azt, ahogyan másokra tekintünk, ahogyan megítéljük őket. Mindez nagyon érdekes, de talán nem annyira, mint annak a valósághű próbababának a története, aki az 1930-as évek Amerikájában igazi, valódi sztárnak számított, és aki mögött a mai virtuális influenszerek majdnem hogy elbújhatnak.
Egy sztár születése
Lester Gaba 1907-ben született Missouri állambeli Hannibalban. Szüleinek vegyesboltja volt, de őt nem érdekelte az üzlet, szívesebben rajzolt, alkotott. Mindössze 10 éves volt, amikor győzött egy szappanszobrász-versenyen, és ekkor eldöntötte, ő bizony ezzel szeretne foglalkozni felnőttként is. Első állása a Balaban & Katz színházi vállalatnál volt, és szappanfigurái hamarosan a magazinok címlapjait díszítették. Lester Gaba érdemei között azonban nemcsak csodálatos szappanszobrait lehet felsorolni, ő volt az, aki forradalmasította a próbababagyártást.
Ekkoriban a kirakati bábuk viaszból készültek, ami azt jelentette, hogy magasabb hőmérséklet hatására olvadni kezdtek, ami pedig a megjelenésüket illeti, voltak babák, amik még az előző századot idézték, és nagyon élethűek voltak, de nem a jó értelemben. Voltak a sokkal modernebb, az avantgárd jegyében készült bábuk is. Gaga egyik világot sem érezte magáénak, 1932-ben írt is egy cikket egy szaklap számára arról, szerinte min kellene változtatni, azt akarta, hogy a manökenek egy ideált testesítsenek meg úgy, hogy azért ne legyenek túlzottan tökéletesek, hogy bennük azért magunkra tudjunk ismerni.
Tegyük Joan Crawfordot egy kirakatba. és még a férjek is szívesen állnak majd előttük nézelődni.
A televízió és az internet előtt az üzletek számára a kirakat volt az egyik legfőbb reklámfelület, és a kereskedők rájöttek, nem elég, ha csak úgy kipakolják a termékeiket, könnyebb megfogni az arra sétáló embereket, ha valamilyen kis jelenetet rendeznek be, ehhez pedig szükség volt a próbababákra is, és így lett külön szakma a kirakatrendezés. Ez lett végül Lester Gaba hivatása is, több cég is megkérte, hogy alkosson számukra próbababákat, és ahogyan egy ismeretlen fogalmazott, a Gaba-lányok előtt a manökenek úgy néztek ki, mint halott emberek, akiket elfelejtettek elfektetni. Természetesen New York egyik legnagyobb áruháza, a Saks Fifth is igényt tartott a munkájára, és Gaba úgy döntött, megalkotja a tökéletes kirakati bábut. Ő lett Cynthia. A végeredmény pedig annyira lenyűgözte, hogy elkészítette a mását saját használatra is.
Cynthia és Lester Gaba (Fotó: LIFE)
Gabának igazi, hús-vér nők álltak modellt, először agyagból formálta meg őket, majd gipszből öntötte ki a próbabábákat, akiknek – ahogyan azt szerette volna –, megvolt a saját személyisége, csak annyira voltak tökéletesek, hogy azonosulni tudjanak velük a vásárlók.
Természetesen Cynthia esetében sem történt ez másként, egyes források szerint egy Cynthia, mások szerint egy Grace Wells nevű modellről mintázta, aki feladta karrierjét, hogy hozzámehessen egy gazdag kérőhöz, de ennél többet nem nagyon tudni róla. Ami viszont biztos, Cynthia hamarosan igazi sztár lett, Lester Gaba ugyanis úgy döntött, mindenhova magával viszi a bábut.
Nyilván önmagában is felkelti az emberek figyelmét, ha valaki egy 45-50 kilós, éteri szépségű próbababával mászkál a városban, de az sem árt, ha az embernek vannak befolyásos barátai, Gaba esetében ez a barát Vincente Minnelli, Lisa Minneli rendezőként dolgozó édesapja volt. Bárhol is jelent meg Gaba és Cynthia, óriási sikert arattak, mindenki úgy tett, mintha a bábu egy élő személy lenne, beszélgettek, viccelődtek vele, és hamarosan a társasági és bulvárlapok is elkezdtek foglalkozni a szőke szépséggel. Nyilván mindenki tisztában volt azzal, hogy Cynthia nem egy élő személy, de Gaba valamiért ragaszkodott ahhoz a történethez, hogy Cynthiának gégegyulladása van, és ezért nem tud megszólalni.
Fotó: Alfred Eisenstaedt/ullstein bild via Getty Images
De az emberek ezen sem akadtak fenn, Gaba terve működött, Cynthia az elit tagja lett, a Saks Fifth Avenue egy hitelkártyával ajándékozta meg, a Cartier és a Tiffany ékszerekkel halmozta el, Lilly Daché kalapkirálynő csodás fejfedőket küldött neki, de más tervezők is ellátták mindenféle csodálatos holmival, és a Metropolitan Operaházban bérelt helye volt az egyik páholyban.
Az 1937-es év különleges volt, ekkor jelent meg ugyanis egy 14 oldalas anyag róla a Life magazinban Alfred Eisenstaedt képeivel, és még Wallis Simpson és Windsor hercegének esküvőjére is meghívták. Cynthia nem lett volna igazi sztár vagy influenszer, ha nem próbálta volna ki magát a filmes szakmában, 1938-ban például az Artists and Models Abroad című hollywoodi filmben tűnt fel.
És azt írtuk már, hogy saját újságrovata és sikeres rádióműsora is volt, illetve hogy ő volt Gaba alibije, amikor egy gyilkosság gyanúsítottja lett? Történt, hogy 1937-ben, húsvét vasárnapján egy feltörekvő modellt, az édesanyját és albérlőjüket meggyilkolták a New York-i lakásukban. Az elkövető, mielőtt távozott volna, hátrahagyott egy mesterien kidolgozott szappanrajzot a fiatal modell arcáról. Gaba, akit a világ egyik legjobb szappanszobrászaként ismertek el, azonnal gyanúba keveredett. De volt egy bombabiztos alibije: ő volt Cynthia kísérője, amikor részt vett a húsvéti felvonuláson, és ezt rengeteg fénykép is bizonyította. A rendőrség később letartóztatott egy másik szappanszobrászt, akit egyébként Gaba ismert.
Fotó: Alfred Eisenstaedt/ullstein bild via Getty Images
Egy sztár bukása
Minden jó véget ér egyszer, 1942-ben Gaba bevonult a hadseregbe, Cynthiát pedig édesanyjára bízta azzal a kikötéssel, hogy igazi sztárként bánjon vele, például rendszeresen vigye el szépségszalonba. Itt azonban történt egy végzetes baleset, Cynthia egy alkalommal lecsúszott a székről, és összetört a padlón. Cynthia haláláról úgy számoltak be az újságok, mintha egy élő híresség halt volna meg, Gaba pedig kimenőt kapott, hogy hazatérhessen gyászolni, bár egyes források szerint annyira nem volt elkeseredve, egy újságnak ugyanis így nyilatkozott:
Ő volt számomra Frankenstein szörnye. Megkönnyebbültem, hogy úgy döntött, visszavonul.
Később mindenesetre újraalkotta kedvenc próbabáját, de az idők változnak, az embereket már nem érdekelte Cynthia.
Cynthia és Lester Gaba (Fotó: LIFE)
Lester Gabának később volt még egy sikertelen próbálkozása, hogy visszahozza őt a rivaldafénybe, az 1950-es években tévés meghallgatásokra járt vele, és ugyan 10 ezer dollárt költött arra, hogy a baba „beszélni” is tudjon, de mindhiába, ettől csak még jobban megkopott az egyébként elhalványult varázsa a különleges bábunak. Cynthia ezután végérvényesen eltűnt a nyilvánosság elől, állítólag Gaba egyik barátjának padlásán porosodik.
A Cynthiához hasonló, aprólékosan megmunkált, egyedi manökenek már kimentek a divatból, de Lester Gabával közös történetük igenis fontos divat- és bulvártörténeti érdekesség. És ugyan Cynthia eltűnt a rivaldafényből, Gaba szép karriert járt be, saját rovatot kapott a Women’s Wear Daily divatújságnál, oktató lett egy divatiskolában, a kirakatrendezésről szóló 1952-es könyve igazi mérföldkő volt, hiszen korábban senki nem írt ilyen komoly formában erről a szakmáról, kreativitását pedig mi sem mutatja jobban, hogy ékszertervezőként és festőként is kipróbálta magát. Lester Gaba 1987-ben, 80 évesen halt meg New Yorkban. A Hundred or More Hidden Things: The Life and Films of Vincente Minnelli című könyvben valaki úgy írja le, hogy ő volt kora Andy Warholja, hiszen pontosan tudta, hogyan vonja magára a figyelmet, nem akart egy lenni a sok közül.
