„Önmegvalósító nő volt, a szó szoros értelmében. Olyan volt, mintha egy regényből lépett volna ki… Királynői volt. Kiváló modora és stílusa volt. És e csodálatos külső mögött ott volt egy harcos” – így jellemezte April Ashley-t a modellről szóló, The Extraordinary Life of April Ashley című dokumentumfilmben egyik közeli barátja, Simon Callow brit színész. Ashley-t a világ első transznemű topmodelljeként tartjuk számon, ám az 1960-as években a (divat)világ még egyáltalán nem volt felkészülve egy transznemű topmodellre.
April Ashley (Fotó: PA Images via Getty Images)
Nővé akart válni, de eleinte nem tudta, hogyan
April Ashley 1935-ben George Jamiesonként, egy hatgyermekes munkáscsalád fiaként született Liverpoolban. Apja hajószakácsként dolgozott és gyakran volt távol a családtól, amikor pedig hazatért, nagy előszeretettel töltötte alkoholmámorban a napjait, ám ebben az állapotban mégiscsak ő volt az egyetlen a famíliából, aki el tudta fogadni a fiát.
A finom vonásokkal rendelkező, légies alkatú és érzékeny természetű George-ot ugyanis édesanyja és testvérei is folyton gúnyolták. Ő maga pedig minden este azért imádkozott, hogy reggel lányként ébredjen fel.
16 éves korában aztán azért, hogy családja és önmaga előtt is bizonyítsa férfiasságát, csatlakozott a Kereskedelmi Haditengerészethez. Néhány hónappal később azonban belső vívódásai odáig fajultak, hogy megpróbált önkezével véget vetni az életének, emiatt elbocsátották a szervezettől. Egy újabb öngyilkossági kísérletet követően a lancashire-i pszichiátriai intézetbe került, ahol azért könyörgött orvosainak, hogy tegyék férfiasabbá. Az intézményben töltött hónapok alatt többek között férfi hormonokkal és elektrosokk-terápiával is kezelték. „Egy évig tartott, és a a végén azt mondták, nem volt semmi értelme” – idézte fel egy visszaemlékezésében.
Miután elhagyhatta a kórházat, Londonba menekült. Ebben az időszakban öltött először női ruhát, és azonnal rádöbbent: valódi nővé akar válni, bár akkor még nem tudta, hogyan. Az 1950-es évek végén Párizsba költözött és Tony April néven táncosként csatlakozott a transznemű produkcióiról híres Le Carrousel éjszakai klub társulatához.
Táncosként kezdte a karrierjét (Fotó: Keystone/Hulton Archive/Getty Images)
25 éves korában a társulat egy másik tagjának ajánlására Georges Burou casablancai klinikájára utazott, ahol a szakterületen úttörőnek számító francia sebész hétórás nemi átalakító műtétet végzett rajta. Ő volt a doktor hetedik páciense, aki vállalta az akkoriban még rendkívül kockázatosnak és életveszélyesnek számító operációt. Amikor a műtét után magához tért, az orvos úgy köszöntötte: Jó reggelt, kisasszony! Bár a lábadozás hetekig tartó fájdalmakkal, vérzéssel és erős hajhullással járt, a beavatkozás végül sikeresnek bizonyult.
Csillogás után botrány és elutasítás
Miután felgyógyult, visszatért Nagy-Britanniába, és April Ashley néven nőként élte tovább az életét. Modellkedni kezdett, és hamar rendkívül sikeressé vált, a londoni divatszcéna egyenesen imádta, a legnevesebb fotósok kamerái előtt pózolt, és még a brit Vogue hasábjain is szerepelt. Bejáratos lett a hírességek köreibe, olyan sztárokkal partizott, mint John Lennon vagy Mick Jagger, de felfigyelt rá Pablo Picasso és Salvador Dalí is.
Ekkoriban azonban még az őt foglalkoztató modellügynökségnél sem tudták róla, hogy transznemű.
1961-ben kapott egy kisebb szerepet a Bing Crosby és Bob Hope főszereplésével készült Út Hongkongba című filmben. A forgatások idején azonban egy ismerőse eladta a sztoriját a The Sunday People magazinnak, így nyilvánosságra került a transzneműsége, ami éktelen nagy botrányt kavart. A modellügynökség azonnal szerződést bontott vele, minden felkérését visszamondták, és a már leforgatott film stáblistáján sem tüntették fel a nevét. Bár minden tőle telhetőt megpróbált, hogy folytathassa modellkarrierjét, mindenhonnan elutasították, a transzneműség ugyanis ekkoriban még tabunak számított a divatiparban.
April Ashley és Arthur Corbett esküvője 1963-ban (Fotó: Simpson/Daily Express/Hulton Archive/Getty Images)
A sorozatos kudarcok után Ashley Spanyolországba tette át a székhelyét, és hostessként dolgozott éjszakai klubokban, többek között a brit arisztokrata, Arthur Corbett tulajdonában lévő marbellai bárban. Corbett-tel egymásba szerettek és 1963-ban Gibraltárban összeházasodtak. Az esküvő után két héttel aztán Ashley megszökött egy spanyol nemessel. Az ezt követő években Nápoly, Róma és Párizs között ingázott, alkalmi munkákat vállalt, egyébiránt pedig nagykanállal falta az életet.
1966-ban pénzszűkébe került, ezért ügyvédein keresztül tartásdíjat követelt – papíron még meglévő – férjétől, Corbett azonban keresetet nyújtott be a házasság érvénytelenítésére. A pereskedés három évig tartott, az eljárás során két nőgyógyász is megvizsgálta Aprilt, és megállapították, hogy mesterséges hüvelye van. 1970-ben végül a bíróság precedens értékű ítéletet hozott: érvénytelenítették a frigyet, mégpedig azzal az indokkal, hogy Ashley mindig is férfi volt, és két férfi nem köthet házasságot.
Visszatérés a rivaldafénybe
A megalázó pert követően Ashley-nek újra fel kellett állnia a padlóról. Egy barátjával, Desmond Morgannel éttermet nyitott Londonban. A vendéglátóhely rendkívül felkapottá vált, hírességek is gyakran látogatták, nem is elsősorban az ételek, hanem sokkal inkább a pezsgő társasági élet miatt, melynek középpontja a karizmatikus April Ashley volt. Sűrű évek következtek, mígnem 1975-ben April szívrohamot kapott. Hogy kímélje magát, egy csendes walesi faluban, Hay-on-Wye-ban telepedett le. Itt is szeretett volna vendéglátósként dolgozni, azonban munkatársai felfedezték a múltját, így végül kénytelen volt megint továbbállni.
1982-ben (Fotó: Trevor James Robert Dallen/Fairfax Media via Getty Images).
1986-ban másodszor is házasságot kötött, és új férjével, Jeffrey Westtel Kaliforniába költözött. Bár 1990-ben ez a házassága is véget ért, a tengerentúlon maradt. Transzneműségét az ottani közegben sokkal inkább elfogadták, mint hazájában. Évekig tevékenykedett a Greenpeace munkatársaként, majd egy művészeti galériában dolgozott. Az ezredforduló után egy ideig Dél-Franciországban élt, mindvégig vágyott azonban arra, hogy visszatérjen a szigetországba. 2005-ben kérelmezte John Prescott a miniszterelnök-helyettestől, hogy állítsanak ki számára egy születési anyakönyvi kivonatot, amelyben nőként ismerik el. Ennek pedig akkor már nem volt akadálya, ugyanis az Egyesült Királyság egy évvel korábban elfogadta az erre vonatkozó törvényt.
Mindezek után visszaköltözött Londonba. Ez a London azonban már egészen más volt, mint amit a nyolcvanas években maga mögött hagyott. Az egykori számkivetettre immár hősként tekintettek. Transznemű aktivistaként tartott előadásokat, és médiaszerepléseket is vállalt. Újra szárnyára kapta a hírnév.
2006-ban The First Lady címmel adta ki emlékiratait, melyből mozifilm készítését tervezték, a korabeli sajtóértesülések szerint Catherine Zeta-Jonesszal a főszerepben. A megjelenést követően kiderült azonban, hogy Ashley a szöveg jelentős részét Duncan Fallowell-lel írt első, még 1982-ben megjelent önéletrajzi könyvéből, az April Ashley’s Odyssey-ből plagizálta, ezért a második memoárt végül a kiadó visszavonta, példányait bezúzatták, a filmet pedig lefújták.
2012-ben, a Brit Birodalom Érdemrendjével tüntették ki (Fotó: Sean Dempsey – WPA Pool/Getty Images)
2012-ben, amikor Buckingham-palotában a Brit Birodalom Érdemrendjével tüntették ki a transzneműek egyenjogúságáért folytatott szolgálataiért, 2015-ben pedig szülővárosa, Liverpool díszpolgárává avatták. Bár nagy álma, az életrajzi filmje nem valósulhatott meg, némi vigaszt nyújtott a számára, hogy A dán lány című mozi előkészületeiben részt vehetett: segített felkészülni Eddie Redmayne-nek az első nővé operált férfi, Lili Elbe megformálására.
Mindig három dolgot mondok. Légy szép, légy kedves – magaddal és másokkal – és legfőképpen bátor. Szegd fel az állad, éld az életed és légy olyan bátor, amennyire csak tudsz
– fogalmazott egy alkalommal a The Liverpool Daily Postnak adott interjújában.
Utolsó éveit szűkös anyagi körülmények között élte le. April Ashley 2021. december 27-én londoni otthonában hunyt el 86 évesen.
(A cikk elkészítéséhez felhasznált források: The Guardian, New York Times, Wikipedia, aprilashley.org)
