Számos kutatás arra a megállapításra jutott az elmúlt időszakban, hogy a fenntarthatóság kulcsfontosságú szemponttá vált a ruhavásárlások során. Aztán az ember lekapcsolja a gépét, kilép az életbe, és megkérdezi magától: mégis, hogyan figyeljek a fenntarthatóságra, mikor minden eszement mértékben drágul?
Első blikkre a két tényező, a drágulás és a fenntarthatóság úgy tűnhet, éppen ellentétes irányba mozdítja el a dolgokat: ha kevesebb a pénz, ruhára is kevesebb jut, előbb nyúlunk az olcsóbb fast fashion ruhákért. Azonban ha a fenntarthatóságra figyelni szeretnénk, épp ezeket az üzleteket kellene messzire elkerülni, előnyben részesíteni a hazai márkákat, a helyi vállalkozásokat, a természetes anyagokat, amik drágábbak. Csakhogy ez a bekezdésnyi eszmefuttatás számos helyen tévesen leegyszerűsített, hiányos és félrevezető. Hogy mennyire, azt jól mutatják személyes tapasztalataink és döntéseink is, amikkel jelen helyzetben próbáljuk megoldani a sajátunk és a család ruházkodását. Divatosan, ízlésesen, átgondoltan.
Forrás: Getty Images
Eszter úgy tapasztalja, érdemes a hazai márkák kínálatát böngészni, csak kicsit másképp.
Tegnap egy divatos magyar márkájú jóganaciról mondtam le, mert 4000 forinttal drágult a tavalyihoz képest. Majdnem elcsábultam a fast fashion felé, végül szintén magyar márkától vásároltam, olyantól, ami még nem futott be annyira, így a leggingsei mindössze 500 forinttal drágultak. Illetve találtam egy másik magyar márkát is, ami féláron adja az egyedi nadrágot. A hazai márkák esetén is vannak olyan, még igazán kis vállalkozások, amik még nem drágultak meg annyira, vagy próbálnak engedményeket tenni, akcióznak. Egyébként a ruhák, könyvek drágulását még mindig nem tartom annyira szörnyűnek, mint az ételekét. Lehet, ruhamolynak kellene lennem.
Pedig a ruhák sajnos valóban drágultak, fast fashion szinten is. A Zara júliusig 12,2 százalékkal, a H&M 5,6 százalákkal emelte árait az egy évvel korábbihoz képest, a Credit Suisse befektetési bank és pénzügyi szolgáltató cég azonban úgy számol, a második félévben további két számjegyű drágulás várható Európában a divatmárkáknál. Összesítve 15-20 százalékos drágulással számolnak a kontinensen, ez pedig már elegendő hozzá, hogy érzékelhetően csökkenjen a vásárlói kedv. A Deutsche Bank elemzői szerint az olyan fast fashion óriásoknak, mint a Zarát is tulajdonló Inditex, éves szinten tíz százalék körül kellene tartaniuk az áremelkedés mértékét ahhoz, hogy az még ne törje le a vásárlási hajlandóságot.
Andrea úgy tapasztalja, a drágulások hatására kisebb lett az árkülönbség a fast fashion és a hazai márkák mint fenntarthatóbb választás közt, pláne, ha jobb minőségű ruhát keresünk. „Nem annyira jelentős az árkülönbség, mint mondjuk egy évvel ezelőtt. Épp a múlt héten kerestem melegítő szettet, fast fashionben kijött volna 15 ezer környékén, a hazai tervezőnél pedig akciósan volt 16. Érdemes szerintem a kisvállalkozások kiárusítását figyelni. Persze fast fashiont is vásárolok, azonban csak olyan darabokat, amikről tudom, hogy évekig hordani fogom. Nálam nincs olyan, hogy valami csak áll a szekrényben.”
Turi és preloved
Ruhát, kiegészítőt vásárolni azonban nemcsak újonnan lehet. A fenntarthatóság alapvetése, hogy amit lehet, javítsunk meg, alakítsunk át, és ha tehetjük, szerezzük be másodkézből a szükséges darabokat. Ez pedig spórolási szempontból is jó irány, amire ráadásul számos lehetőség áll rendelkezésünkre. Mehetünk turizni, gardróbvásárokra, de levadászhatunk szuper darabokat online is. A használt ruháknak mára nemcsak a megítélése, de a megjelenése is egyre távolabb áll a büdös, halomba szórt ruhakupacoktól, amikhez maximum kényszerűségből nyúl az ember. Itthon is használatos a preloved és vintage kifejezés, ezek is sokkal inkább kifejezik azt a bizonyított nézetet, miszerint ha szeretjük a ruháinkat, vásárlásaink is sokkal fenntarthatóbbak lesznek.
Forrás: Getty Images
„Nagy turis vagyok, és a gardróbvásárokon is sok szuper holmikat lehet kifogni fillérekért. Kifejezetten szívesen vadászok ezeken a helyeken, nem bánom, ha időt, energiát kell rászánni – mondja Andrea, akihez csatlakozik Anett is, ő igazi fekete öves már a témában. „Gyerekkorom óta turiba járok, a ruháim nyolcvan százaléka onnan van. Egyedül a fehérnemű, amit fast fashion boltban veszek és a cipők, de azokból is találtam már turiban is tökéletes, sosem hordott darabokat. Sokszor megyek adományboltokba, és vannak bejáratott helyeim. Próbálok normális anyagú, pamut, len ruhákat keresni, nem szeretem az izzadós Shein, Primark cuccokat. Sosem rendeltem még a Sheinről, se Aliról, de azért ha akció van, a fast fashion boltokba benézek, hogy lássam, mi a trend. Nekem a turizás kikapcsolódás egy hosszú nap után.”
Sajnos az időhiány gyakran bekavar a képbe, ám az online piacterek még ekkor is játékban vannak. Gabi éppen ezért kifejezetten szereti a netes turikat, ám a témához való hozzáállása más szempontból is jó ötleteket rejt. Minél jobban színesítjük vásárlási szokásainkat, minél nyitottabbak vagyunk a különböző ruhabeszerzési források felé, annál több eszközünk lesz rá, hogy jó áron, minőségi darabokat fogjunk ki. És ha ebbe belekeveredik néhány fast fashion cucc, az sem a világvége, hordjuk azokat is sokáig, szeretettel és már megérték az árukat.
Fast fashionhöz akkor nyúlok, amikor gyorsan kell valami konkrét ruhadarab, például a lányomnak tornaruha, vagy olyan alapdarabok, mint egy farmer, amiből tudom, melyik márka melyik mérete, ami biztosan jó. Tervezői darabokat is szerzek be használtan, jóval kedvezőbb áron, mint az újak, de alapvetően maradok az olcsóbb turis cuccoknál. Azokból tök jó, egyedi szetteket össze lehet állítani. Másfelől mostanában anyagi szempontból is többször fordulok a turik felé. Kabátot régen például boltban vettem a gyerekeknek, most eszembe sem jut ilyen dőreség.
Tudatosságal is spórolhatunk
„A ruhavásárlásaim szempontjából nem változott semmi a drágulás hatására, mivel eddig is nagyon meggondoltam, mire költök – mondta Andi, rávilágítva a tudatosság fontosságára, ami önmagában is kiváló spórolási eszköznek számít. – Évek óta nincs impulzusvásárlás, azt vettem eddig is, amire szükség volt, úgyhogy az árak növekedése ezen a fronton annyira nem érint.”
Anett is ritkán vásárol, mint mondja, mindig van egy listája és csak azt szerzi be, ami azon szerepel. „Volt régen egy időszakom, amikor komplett fizukat szórtam el a Zarában és a többi hasonló boltban, mert boldoggá tett, hogy meg tudom venni ezeket. Aztán rájöttem, hogy ez függőség, és inkább lejöttem róla, azóta okosabban vásárolok. A turiban is csak azt veszem meg, amire egyébként is szükségem van. Igaz, ez néha időigényes, de kitartó vagyok.”
Fotó: Victor J. Blue/Bloomberg via Getty Images
A tudatosság nemcsak a pénzbeosztás szempontjából fontos, a fenntarthatóság miatt sem mindegy, mire költünk és milyen gyakran. Mindez egy újfajta nyomást is helyez ránk, ami bár szomorúan mutatja, mennyire pazarló életmódot folytat az emberiség, egy mindennapos stresszfaktor lehet, ha életünk minden területét tökéletesen fenntarthatóvá szeretnénk átformálni.
Annyi dologra próbálok figyelni, hogy kisebb legyen az ökológiai lábnyomom, nem járok autóval, a rezsipara előtt is 18 fokig fűtöttem, komposztálok, és a többi, hogy nekem már meghaladja a képességeimet, hogy arra is figyeljek, hogy ökotextilből készüljön egy ruha és hány dollárcentet kapott érte egy (gyerek)munkás. Ez állandó lelkifurdalást okoz. Nagyon rossz, hogy egy sima mamuszvásárlásnál is ilyeneket érez az ember, mintha egy nagy bűnös gépezet alkatrészei volnánk
– mondja Orsi.
Másfelől szerintem ahhoz vagy nagyon hippinek vagy gazdagnak kell lenni, hogy csupa zéró kilométeres, műanyagszálmentes, természetes anyagból és a folyókat nem szennyező festékkel készült, ember- és állatkínzásmentes cucca legyen az embernek. Én ezt szinte kivitelezhetetlennek tartom.
Hogy van-e mindenkire rászabható megoldás, nem nagyon hisszük, ám ha próbálunk az arany középúton maradni, és a tudatosságot lehetőségeinkhez mérten megvalósítani, már rengeteget teszünk érte, hogy környezettudatosabban éljünk, trendin, divatosan.
