Agnès Sorel, az első hivatalos királyi szerető

A történelemben sok olyan női figura van, akiről téves kép él az emberek fejében, akit beskatulyáztak, akinek szerepét félreértették, akinek történetében sokkal több rejlik, mint az az egy valami, amiről sokan emlékeznek rá. Agnès Sorel, a francia udvar első hivatalos királyi szeretője egyike ezeknek a nőknek, a legendákból, pletykákból pedig ennyi idő után talán nem is olyan könnyű kibogozni az igazságot, még akkor sem, ha olyan bizonyítékok állnak rendelkezésünkre mint például a világ egyik ismert festménye, vagyis Jean Fouquet Madonna és gyermeke, amit maga Sorel ihletett. 

Agnès Sorel francia kisnemesi családba született az 1420-as években, és amint elég idős lett, csodálatos szépségű és eszes lány először Lotaringiai Izabella, Nápoly és Szicília királynéjának, majd Anjou Mária, VII. Károly francia király feleségének udvarhölgye lett. Így figyelt fel rá az uralkodó is, akinek háreme volt szeretőkből, de a fiatal udvarhölgy többre volt hivatott annál, hogy ő is egyike legyen ezeknek a nőknek.  François-Frédéric Steenackers 19. századi francia politikus és valamikori történész szerint “egyszerre rendelkezett, egy ritka kiváltság révén, a test és a lélek fölényes szépségével, olyan testi és erkölcsi vitalitással, amely a szerelem minden igényét kielégítette”.

Fotó: Hulton Archive/Getty Images

Agnès Sorel valóban komoly hatást gyakorolt a királyra, ő lett az első a hivatalos kegyencnő vagy királyi szerető, ez a cím pedig komoly kiváltságokkal járt,  noha ennek nem mindenki örült az udvarban. Valószínűleg sokaknak nem tetszett, hogy befolyásának köszönhetően ismerősei fontos pozíciókat töltöttek be a király mellett, illetve az uralkodó több hűbéri birtokot is nekiajándékozott, és három lányukat apjuk törvényesítette, illetve előkelő családokba házasította őket.

Ez így leírva sokakban visszatetszést kelthet, de vannak, akik szerint Agnès Sorel kellett ahhoz, hogy VII. Károly több legyen egy középszerű uralkodónál, legyőzze lustaságát, érdektelenségét, és vannak, akik szerint az, amit Sorel tett Franciaországért, az egyszintre emeli Jeanne d’Arc-kal. Tény, hogy ebben a korban a nőknek nem nagyon volt lehetősége bármilyen közhivatalt betölteni, viszont a király szeretőjének lenni vitathatatlanul az egyik legbefolyásosabb pozíció volt, amelyet egy nő betölthetett.

Ezt olvastad már?

Jeanne d’Arc, a parasztlányból lett mitikus hős, aki a hiedelemmel ellentétben nem volt feminista

Ez is érdekelhet Megnézem

Bár sokak szerint kegyencnőnek lenni nem éppen erkölcsös dolog, korabeli források alapján Sorel egy jámbor, kedves, segítőkész jellem volt, aki vagyonával a szegényeket és a katolikus egyházat is segítette, amelynek képviselőit ezek szerint nem zavarta az, hogy a király ágyasától fogadjanak el pénzt. 

A Crème Simon kozmetikumok reklámplakátja, ami VII. Károly királyt és Agnès Sorelt ábrázolja (Kép: API/Gamma-Rapho via Getty Images)

Persze így sem sikerült elejét venni a botrányoknak, rosszindulatú pletykáknak. Sokan megorroltak rá amiatt, mert nyakában gyémántot hordott, pedig két évszázaddal korábban IX. Lajos király olyan törvényt fogadott el, amely megtiltotta, hogy a királyon kívül bárki viseljen ilyen drágakövet. És állítólag nem is akármilyen ékkő volt a birtokában, állítólag ő volt az első, aki csiszolt gyémántot viselhetett. 

Több forrás is azt írja, hogy Agnès Sorel nagyon ügyelt a megjelenésére, szeretett kitűnni a tömegből, szerette megszegni az öltözködési szabályokat, állítólag szerette az áttetsző anyagokat, a mélyen dekoltált, vállakat szabadon hagyó ruhákat, a sportos hosszú nadrágokkal, drága prémekkel szegélyezett palástja pedig nem kevesebb mint nyolc méter volt.

A király szeretőjét Jacques Coeur látta el anyagokkal és drágakövekkel, és a más országokból származó portékáinak köszönhetően óriási vagyont halmozott fel. Jacques Coeur csodás képességeinek az udvar is hasznát látta, ő alkotta meg a pénzverésre vonatkozó törvényt, egy időben ő felügyelte az udvari kiadásokat. Később azonban kegyvesztett lett, de egyik legjobb ügyfelének, Agnès Sorelnek már ekkor is komoly ellenségei voltak, többek között a király feleségének és törvényes gyermekeinek személyében. Egy alkalommal Lajos herceg állítólag karddal támadt rá, a király mentette meg szeretője életét. 

Francois Clouet festménye. (Fotó: Christophel Fine Art/Universal Images Group via Getty Images)

Ha Agnès Sorelről van szó,  mindenképpen meg kell említeni Jean Fouquet egyik festményét, amelyen Szűz Mária koronában ül a trónon fedetlen kebellel, ölében gyermekkel. A modell, pontosabban az inspiráció állítólag nem volt más, mint maga a király szeretője. Ezt igazolni látszik az is, hogy közel 20 évvel ezelőtt számítógépes programmal rekonstruálták Agnés Sorel arcát, és vonásai nagyon hasonlítottak a képen szereplő nőjére. 

Rainer és Rose-Marie Hagen, a What Great Paintings Say című könyv szerzői szerint Sorel volt a kézenfekvő választás, mivel akkoriban sokan a világ legszebb nőjének tartották. Az persze kérdés, hogy az egyház mit szólt ahhoz, hogy a király szeretőjéről mintázta meg Fouquet Szűz Máriát. 

Jean Fouquet Madonna és gyermeke című festménye. (Kép: Franck Crusiaux/Gamma-Rapho via Getty Images)

Sorel, aki negyedik gyermekével volt várandós, 1450 februárjában a király után utazott  Mesnil-sous-Jumièges-be. Érkezése után rosszul lett, majd néhány órával később meghalt. Ugyan a kisbabát még világra tudta hozni, a gyermek néhány héttel később elhunyt. Agnès Sorel mindössze 28 éves volt, és már akkor felmerült, hogy nem vérhasban hunyt el, mint állították, nem természetes okok vezettek a halálához. 

Ennek kiderítésére  2005-ben a maradványait vizsgálatoknak vetették alá, és ezekből kiderült, hogy orsó-féreg fertőzéssel küzdött. A paraziták ellen akkoriban higannyal küzdöttek – ahogyan egyébként a szülés megkönnyítésére is alkalmazták-, és Sorel halálát bizony higanymérgezés okozta. Felmerül a kérdés, hogy véletlenül, a kezelés részeként vett be annyi mennyiséget, ami ilyen tragédiához vezetett, vagy valakik kihasználva a lehetőséget megmérgezték.

Mivel ismert volt, hogyan kell adagolni higanyt, ezért az utóbbi sem elképzelhetetlen. Egyes források szerint a gyilkosság  VII. Károly fia, a későbbi XI. Lajos királynak állhatott érdekében, nem tetszett neki ugyanis az, ahogyan apja szeretője milyen nagy hatással volt a fontos politikai döntéseire, és persze az utódlás miatt is aggódhatott. Mellette gyanúba keveredett Jacques Coeur  francia nemes és köztisztviselő is, bár lehet, hogy az ő neve csak azért merült fel, mert szerették volna eltávolítani az udvarból.  

Halála után unokatestvére, Antoinette de Maignelais lett a király szeretője. De Maignelais az uralkodó után új pártfogót talált magának  II. Ferenc bretagne-i herceg személyében. 

Angès Sorel síremléke a Loshes-i kastélyban. (Fotó: DeAgostini/Getty Images)

Az utóbbi években sokan azért figyeltek fel Angès Sorel történetére, mert egyre többen követelték a közösségi oldalaktól, hogy “szabadítsák fel a mellbimbókat”. Ők – vélhetően – Jean Fouquet festménye alapján úgy gondolták, ő is lehet egyfajta példakép, miközben egyesek szerint nincs bizonyíték arra, hogy a király szeretője nyilvánosan is fedetlen keblekkel mutatkozott volna, lehet, hogy csak rosszakarói terjesztették róla, és nyilván a festmény segített a pletyka és/vagy legenda elterjedésében. 

Mindenesetre a francia festő alkotása nem csak most vetett ilyen hullámokat, állítólag a képnek köszönhetően Sorel már évszázadokkal ezelőtt trendszetter lett, ha lehet ilyet mondani, a nők egyre gyakrabban hordtak olyan ruhát, amely fedetlenül hagyta az egyik vagy akár mindkét mellüket. McShane Jones, a Warwicki Egyetem történelemtanára szerint ez nem jelentette azt, hogy lazább erkölcsökkel rendelkezett volna az ilyen öltözékek viselője, sőt!

„A fedetlen kebel a klasszikus, ifjonti női szépség kifejezője volt. A nő, ha meztelen felsőtesttel ábrázolták, akkor hamvas, vénuszi, érintetlen kebleit tárta a világ elé. A felsőosztálybeli nők úgy óvták mellük szépségét, hogy nem szoptatták gyermekeiket, hanem dajkához adták őket. Bár idővel az alsóbb osztályok asszonyai is átvették a szokást, biztos, hogy ez eredetileg az elit divatja volt. Olyan szokás, mely egyértelműen jelezte a felső osztályba tartozást, és hirdette a női szépség klasszikus ideálját. Ha egy feleség így öltözködött, férje büszke lehetett rá, hogy az asszony közszemlére tárja klasszikus szépségét. A nő számára pedig hibátlan keble fontos eszköz volt arra, hogy kimutassa erényességét”

– idézi Múlt-kor történelmi portál Jonest. 

Később a ruhák már valamivel többet fedtek, de nem sokkal, a veszélyesen mély dekoltázs lett a divat, ami teret engedett különböző ruházati baleseteknek.