Sokak számára megfizethetetlenek a luxusmárkák termékei, és hiába tűnnek jó befektetésnek például bizonyos táskák, olyan összegeket kérnek el értük, amelyet a többség nem tud kigazdálkodni. Nem feltétlenül irigységből, de valószínűleg rengeteg mindenkiben felmerül, mégis milyen árréssel dolgoznak ezek a cégek, valójában mennyi lenne egy ára egy táskának, ha nem kellene a márkanévért is fizetni.
Kezdjük ott, hogy nem a luxusipar sajátja, ha valamilyen ruhadarab vagy kiegészítő többszörösébe kerül az anyag- és a munkaköltségnek. A fast fashion márkák is nagyon jó haszonkulccsal dolgoznak, még akkor is, ha nekünk úgy tűnik, nagyon olcsón kínálják az árujukat.
Mutatáska
Internetszerte nagyon sokan vannak, akik vállalták, hogy bemutatják, pontosan hogyan és miből vannak összerakva a designer vagy prémium termékek, Weston Kay amerikai bőrműves Youtube-csatornáján a legmenőbb edzőcipőktől kezdve a legstrapabíróbb vagy annak mondott bakancsokig már számtalan lábbelit szétszedett, feldarabolt, felgyújtott és így tovább, hogy megmutassa, nem minden arany, ami fénylik, nem mindig kell bedőlni a márkanévnek, és hogy mik azok a termékek, amikért megéri ténylegesen mélyebben belenyúlni a pénztárcánkba.
Scarlett Gartmann fehér Chanelje (Fotó: Jeremy Moeller/Getty Images)
Vannak persze olyanok is, akik nem cipőkre, hanem táskákra specializálódtak, személyes kedvencem a Hahns Atelier csatornája, ahol régi, megunt luxuskiegészítőknek ad egy újabb esélyt egy tehetséges koreai bőrdíszműves, amikor éppen nem egy érdekes, saját ötleten dolgozik. Ő nem fűz megjegyzéseket a táskákhoz, amiket a keze ügyébe kerülnek, ellentétben a Tanner Leatherstein TikTok-fiókot működtető, török származású Volkan Yilmazzal, aki darabjaira kapja ezeket, és elmondta a véleményét arról, milyen minőségű anyagokból készültek, mennyire végeztek jó munkát azokat, akik dolgoztak ezen a kiegészítőn, és szerinte mennyi lehetett a cégek a költsége, illetve mennyibe kerülne egy hasonló táska, ha nem egy luxusmárka terméke lenne.
Egy népszerű videójában például egy Louis Vuitton táskát szedett szét. Mint kiderült, az egészen jó minőségű anyagokból készült, de a bőrdíszművesek munkája hagy maga után egy pici kívánnivalót. Az anyag- és a munkaköltség mindössze 260 dollárra (kb. 94 ezer forintra) rúg szerinte, és 600-700 dollárért (220-250 ezer forintért) már lehetne venni hasonlót egy kevésbé nagynevű márkától, miközben ő közel 2700 dollárt (kb. 980 ezer forintot) fizetett az eredeti LV darabért.
Persze a többi nagy divatház sem úszta meg. A Guccitól például egy mini Dionysus táskát darabolt fel. Szerinte ugyan a bőr maga 35 dollárt ér, de mivel látszik, hogy egy ilyen táska összeállításában van munka, ezért az anyag- és munkaköltség szerint 115 dollár (kb. 42 ezer forint). Ami a végső árat illeti, ő 1100 dollárért (közel 400 ezer forintért) vette a később felboncolt táskát.
Amikor egy Chanel pénztárcát vett alaposabban szemügyre, megállapította, hogy annak költsége összesen 90 dollár (kb. 33 ezer forint), míg 1200 dollárért (nagyjából 436 ezer forintért) lehet megvásárolni. Vagyis a fogyasztói árnak a 94 százalékát a márkanévért, a marketingért és hasonlókért kell kifizetni.
Picit jobban teljesített egy Hermès kártyatartó, annak 430 dolláros (kb. 156 ezer forintos) árából csak 88 százalékot tettek ki az előbbi tételek.
Yilmaz műhelyét persze már megjárták fast fashion márkák táskái is, például volt, hogy egy tehénmintás Zara táskát szedett szét. Ennél kiderült, hogy a foltok csak rá vannak festve, ezt könnyű megállapítani, ha kihúzunk pár szőrszálat és létszik, hogy a tövük fehér és nem barna, de egyébként olyan festési technikát alkalmaztak, ami ilyen bőrnél elég gyakori. Hozzátette, a ő költségeket 45 dollárra (közel 16 ezer forintra) saccolja, így a 149 dolláros (kb. 54 ezer forintos) vásárlói ár nem is tűnik számára annyira eltúlzottnak.
Volkan Yilmaz természetesen nem egy kibic, tímárcsaládból származik, és már gyerekkorában ott sündörgött a felnőttek körül, később pedig két saját bőrdíszműves márkát is alapított, az egyiket Pegait, a másikat McTroy néven. Mint egy interjúban elmondta, az ő cégét azt különbözteti meg a luxusmárkáktól, hogy igazi kézműves termékeket készítenek. Ez azt jelenti, hogy beleférnek kis tökéletlenségek, ettől lesz különleges egy-egy bőr, míg a nagy cégeknél nyilván fontos, hogy mindenki ugyanazt kapja a pénzéért.
Az, hogy meg kellene mutatni az embereknek, milyen titkokat rejtenek a luxustáskák, akkor jutott eszébe, amikor először járt egy Louis Vuitton üzletben. Nagyon kíváncsi volt, hogy mi van ezek mögött a szuperdrága bőrtáskák mögött.
Szerettem volna megtudni, hogyan, milyen bőrből készülnek, és a cégek erről nem sok mindent árulnak el. Az egyetlen megoldásnak pedig így az tűnt, hogy megveszek egy táskát, azt szétszedem, és erről készítek egy videót, hogy mások is lássák, mennyire reálisak az árak.
Yilmaz meglátása szerint egyébként a Hermès használja a legjobb minőségű bőröket, ők tisztelettel bánnak ezzel az anyaggal. Ami a Chanelt illeti, a báránybőrből készült termékeik tetszenek nekik a legjobban, a Louis Vuitton pedig hiába ad a minőségre, nem használnak elég különleges bőröket. És hogy megéri súlyos dollárokat fizetni egy ilyen táskákért?
„Vásárlótól függ. Ezek a darabok státusszimbólumnak számítanak, a név az, amit meg kell fizetni, nem a bőr, amiből készülnek. Ha valaki nem kifejezetten egy ilyen táskára vágyik, akkor nem éri meg kifizetni érte ennyi pénzt, mert találhat hasonlót – ami akár még jobb minőségű is lehet – az előbbi árának töredékéért. A státuszszimbólumként tekintünk a táskára, akkor pedig teljesen rendben vannak ezek az árak” – válaszolta.
Mennyi az annyi?
Vannak, akik szerint Yilmazt és a videóiban elhangzott dolgokat nem kell készpénznek venni, van is egy fórum, ahol sokan kifejtik, hogyan lehetne javítani a tartalmain. Az tény, hogy ő csak az anyag- és munkaköltséggel számol, pedig egy cégnek vannak egyéb kiadásai is, de tény, hogy azért így sem nyúlt annyira mellé, míg szerinte átlagosan a vásárlók tízszeres vagy annál nagyobb felárat fizetnek egy ilyen kiegészítőért, a Financial Timesnak névtelenül nyilatkozó szakértők szerint becslése majdnem pontos,
egy luxustáskánál az árrés 80-85 százalék között mozog.
És van egy rossz hírünk, a luxusmárkák táskáinak ára meredeken emelkedett az elmúlt három évben. Egy felmérés szerint Nagy-Britanniában például a Lady Dior táskák és a Prada Cleo táskák ára 37, illetve 35 százalékkal nőtt 2020 júniusa és 2023 januárja között, egy klasszikus Chanel táska pedig 74 százalékkal többe kerül, mint 2019 novemberében. A cégek a világjárvány, illetve a gazdasági válság miatt megnőtt az anyag- és gyártási költségekkel magyarázzák a drágulást.
De – ahogyan arra Yilmaz is rámutatott – az ár nem csak ezekből a költségekből tevődik össze, hiszen státuszszimbólumokról beszélünk. Az árnövekedés lehet, hogy annak is köszönhető, hogy a termékek sokkal elérhetetlenebbnek tűnjenek, hiszen a luxuspiacon a kereslet csak nő és nő, de nyilván aki több ezer dollárt kiad egy táskáért, nem szeretné, ha szembejönne vele a utcán.
Fotó: Streetstyleshooters/Getty Images
Virágzó másodpiac
Mindeközben állítólag egyre népszerűbb a középkategóriás luxus, és – főleg a fiatalabb generációk körében – hódít a vintage divat, és közülük nem biztos, hogy meghat az, hogy egy csomó influenszer posztol a szezon IT-bagjéről, vagyis az éppen legtrendibb(nek tűnő) táskáról, mert egyrészt fontos számukra a környezettudatosság és az egyéni stílus. Persze a márkáknak így is megérheti újra piacra dobni azoknak a modelleknek a modern kori másait, amiket valamiért az emberek újra megszerettek.
Érdekes megfigyelni azt is, hogyan alakulnak a táskák árai akkor, ha nem a márkaboltban vesszük, hanem valamelyik aukciós oldalon vagy online piactéren, butikokban próbálunk lecsapni ezekre. Előfordul, hogy mondjuk egy különösen ritka darabot sokkal drágábban kínálnak az eredeti áránál, vagy ha nem is volt annyira különleges a táska, történik valami, például elhuny a divatház ismert és kedvelt tervezője, vagy éppen új valaki kerül a helyére.
Esetleg egy olyan darabról van szó, amire nagy a kereslet, mert ez az legolcsóbb az adott márka kínálatából, példának hozzák fel a Louis Vuitton monogramos kulcstartóját, ami 300 és 450 dollár (kb. 110 ezer és 164 ezer forint) között mozog a viszonteladói piacon, annak ellenére, hogy újonnan csak 270 dollár (közel 100 ezer forint) az ára.
De a szerencse forgandó, meglehet, hogy egyre jobban és jobban le kell akciózni a darabot, amiről az eladó azt hitte, nagyon kaszál majd. És nyilván egy hibás, használt darabért sem kérhetünk el komolyabb összegeket. Több olyan webshop is van, ahol egyébként algoritmusokkal próbálják meghatározni azt, hogy éppen mi az a maximális ár, amit el lehet kérni az adott táskáért, de persze a gépek sem tévedhetetlenek.
