Talán 35 éves lehettem, amikor rendkívül megörültem annak, mennyire szuper szempillaspirált sikerült végre találnom: dúsak és hosszúak lettek a pilláim, olyannyira, hogy napközben többször is le kellett törölnöm a bőröm szemöldök alatti területéről a festéket, mert egészen odáig felért. Napok kellettek hozzá, hogy szíven üssön a felismerés: nem a sminkem lett jobb, hanem a bőröm ereszkedett az évek során meg, ilyen szörnyen egyszerű, biológiai oka volt a festék felkenődésének. Jó, mellesleg a festék is jónak bizonyult azért, de ez már egy másik történet.
Ahogyan eszembe jutott ez a történet, megkérdeztem a szerkesztőség néhány tagját, a szerkesztőségen túl pedig ismerőst és netes ismeretlent arról, mik voltak az ő felismerési pontjaik, mikor szembesültek azzal, hogy telik az idő, miből látják, hogy már ők sem húszévesek. És ami a legstabilabb közös pont mindannyiuk történetében: nincsenek kivételek, mindenkin fog az idő, nem szégyenkeznünk kell tehát miatta, hanem az eszünkbe vésni, hogy cseppet sem vagyunk egyedül!
A sokkoló karok
„Nekem ez egyértelműen a “konyhásnéni kar” felfedezése volt. Úgy kábé egy-fél éve vettem észre, hogy mintha kicsit lógna arrafelé a bőr, szóval elkezdtem rá célirányosan dolgozni és láss csodát, még mindig lóg. Ezután néztem körbe alaposabban, és vettem észre, hogy ez nem lokális probléma: a bőröm mindenhol legalább egy árnyalatot vesztett a rugalmasságából/feszességéből. Nem örülök neki különösebben, de akkor se rohannék megcsináltatni, ha lenne miből. Leginkább, mert félek a szövődményektől, de emellett ott van bennem az is, hogyha belemegyek, akkor nem lesz megállás: ma a karom, holnap a hasam, aztán a mellem, meg a fejem… Neeem. Mindjárt 40 vagyok, persze, hogy változik a korommal a testem is.” (Vera)
Az ismeretlen alak
„Egészen meg tudok lepődni a testem változásain. Nincsen sok kiló rajtam, talán csak olyan 5-6, de nagyon megváltozott az alakom, másképpen néz ki a derekam, a hasam, igen, most kellene valamit gyorsan tennem még, elkezdenem intenzívebben mozogni, mielőtt még nagyobb lesz a változás.”
Az nem zavar, hogy megereszkedett a mellem és szélesebb lett a csípőm. De az, hogy a korábban vékony derekam kezd eltűnni, már annál inkább.
(Melinda)
Fotó: Getty Images
A visszasírt frizura
„Bár még 30 éves sem vagyok, tele vagyok ősz hajszállal, ez nálunk ilyen családi dolog, nagyon nem örülök neki, stresszt és szorongást okoz, amikor meglátom a tükörben. Beletörődtem, hogy most már életem végéig melíroztatni fogok… És az is meg tud viselni, ha szembesülök vele, hogy ritkulni is kezdett a hajam a halántékomnál. Nem mondom, hogy kopaszodom, de ez már nem ugyanaz, mint régen volt, az biztos.” (Evelin)
A megrettentő térd
„A férjemmel még a kapcsolatunk elején voltunk, amikor ült a teraszon, én meg a rövid, nyári ruhámban megálltam előtte, lehajoltam hozzá, hogy adjak neki egy puszit, és észrevettem, hogy neki szemmagasságban a térdem annyira ráncos, mint valami öregasszonyé, és ezt még jól meg is világítja a nap.
Azon a napon egyik pillanatról a másikra a szememben 10 évet öregedett a testem, emiatt pedig körülbelül 100-at a lelkem.
(Kata)
Azok a bizonyos szőrök
„Életem egyik legnagyobb megkönnyebbülése volt, amikor valahol azt olvastam, hogy idővel a nők arcán elkezdenek megjelenni vastagabb szőrszálak. Akkor már évek óta tépegettem titokban 2 fix példányt az államról. Azóta 3 van, azóta is titokban tépegetem, csak már sokkal kevésbé szégyellem magam saját magam előtt.” (Ildikó)
A ráncok a szemen
“Nekem az integető-kar néhány hetes felfedezés, és teljesen megrázott a dolog. A másik, hogy reggelente sokszor ébredek úgy, hogy a ráncaim már nem simulnak ki az alvástól, persze ennek az is lehet az oka, hogy a macska nem hagy aludni. Amúgy én szemhéjat például simán plasztikáztatnék, és a szemem közötti ráncoktól is szabadulnék valamilyen természetesebb alternatívával.” (Andi)
Fotó: Getty Images
A borotválkozás
„Hát ugye a pasik azért kezdenek el szakállat meg ilyeneket növeszteni, hogy érettebbnek meg keményebbnek tűnjenek, én ehhez képest nyilván egy depis időszakomban kezdtem ignorálni a borotválkozást, aztán úgy maradt, de az azért feltűnt, hogy ha leszedtem, lejött vele 5-6 év is. Most meg fordítva van, elrejti a nyúzottságot.” (Marci)
A bőröndnyi táskák
Most már nem azért kell legalább 1 órával indulás előtt felkelnem, hogy kiválasszam, mit veszek fel aznap, hanem hogy olyan állapotba kerüljek, amiben ki merek lépni az ajtón.
„A szemem alatti táskáknak ennyi idő kell ahhoz, hogy legalább akkorára zsugorodjanak, hogy egyáltalán kilássak. Ha ez megvan, akkor már könnyebben meg tudom rajzolni magamnak a munkahelyi arcomat is, mert legalább követni tudom, mit is csinálok pontosan.” (Bori)
A krémek és kencék
„Bár nekem ez még nagyon minimális. (Egy éve vettem észre, ha nagyon vigyorgok a képeken, már nem látszik a szemem, úgyhogy próbálok nem vigyorogni), de elkezdtem kb fél éve szemalatti mindenféle krémet használni, mert anyukám kiskorunktól kezdve mondta, hogy 20as 30as korban el kell kezdeni és akkor van esélyünk minimálisan késleltetni a dolgokat. De! Én a természetes öregedés híve vagyok! Szerintem, ha méltósságal viseli az ember a korát, szexibb mintha agyonműtettné magát. ” (Dóri)
A szemöldök
„Egyedül azért örülök annak, hogy romlik a szemem, mert így valószínűleg kevésbé veszem észre a tükörben a változásokat. Viccen kívül: arcjógázom rendszeresen, és nekem annyira bevált, hogy szerintem emiatt, plusz azért, mert duplaannyi zöldséget eszem, mint korábban, szebb is lett a bőröm a tavalyi állapotához képest. Nyilván nem olyan, mint 10 évvel ezelőtt, de arra meg már úgysem emlékszem, mert a memóriám sem a régi. Azt viszont utálom, hogy a szemöldököm egyre ritkább, főleg most, hogy egyébként éppen a vastag a divat, én pedig nem akarok tetováltatni.” (Kati)
A véletlenül elkapott pillanatok
„Néha véletlenül szelfizek, amikor le akarok fotózni valamit, és fordítva van a kamera. Na azzzz!!! Az egyiken annyira rettenetesen festek, hogy egy barátnőm elkérte, hogy ha szomorú, csak megnyitja és elmúlik. Németh Szilárd szebb, mint én azon.
A lényeg, hogy a szelfik és egyéb fotók elkezdtek ellenségessé válni, olyan vonásokkal szembesülök, ami igazán csüggesztő.
Én remélem, hogy ennél pozitívabb a valóság, amikor élet van az ember arcában, mert én egyébként egyáltalán nem látom csúnyábbnak az 50, 60, 70, akárhány éves embereket az életben, mint a fiatalokat.” (Orsi)
Fotó: Getty Images
A magassarkú
„Az első jele az volt az öregedésemnek, hogy nem jutottak eszembe teljesen egyszerű szavak. Aztán az, hogy a családom rámszólt: egyre többször keresek bizonyos dolgokat, mert fogalmam sincs, hová raktam. Szóval szórakozottá váltam. Nekem ez a szó jobban tetszik, mint a feledékeny. A külső jelek nem zavarnak annyira, mert fokozatosan érkeznek, így egészen megszokhatók. De azt sajnálom, hogy már szinte teljesen leszoktam a magassarkúról. Nem bírja a lábam, minél kevesebbet hordom, annál jobban el is szokom tőle, pedig azok azért nagyon csinosak egy szoknyával.” (Anikó)
A szemek
„Egész életemben azt hallgattam, milyen hatalmas a szemem. Ez volt a szexepilem, szerettem is nagyon. Mostanra megereszkedett a szemhéjam, már szó sincs feltűnően nagy szemről, sőt még kissé nagyról sem. A ráncok nem érdekelnek, de ez azért zavar. Valószínűleg el is fogok menni majd egy szemhéjplasztikára.” (Eszter)
A fókusz
„Tudod, mi volt a legfixebb jele az öregedésemnek? Hogy azon kaptam magam: folyamatosan vizsgálom magamon az öregedés jeleit. Persze, hogy jobb lenne, ha nem lógna a bőröm és nem lenne sokkal kevesebb hajam, mint volt, de eldöntöttem, hogy ezeket a gondolatokat kiiktatom az életemből. Nem figyelek oda rájuk.
Amikor észreveszek valami kellemetlent magamon, akkor tudatosan keresek valami olyasmit, ami tetszik. Sokkal harmonikusabb lettem, mióta ezt csinálom, sőt meg merem kockáztatni, hogy szebb is.
(Nóra)
