Két dologtól féltem, amikor hosszas tervezgetés után rászántam magam arra, hogy elmegyek fogfehérítésre. Az egyik, hogy utána túlságosan érzékenyek lesznek a fogaim, a másik pedig, hogy sérteni fogja a fogzománcom, ami esetleg később problémákat okoz. Utóbbiról még egy darabig nem lesz közvetlen tapasztalatom (remélem), előbbiről időközben már kiderült, hogy teljesen alaptalan aggodalom volt. Nincsen fájdalomérzetem. Igaz, fehér fogaim sem lettek.
Változnak az idők, változnak a fogak
Valójában soha nem éreztem különösebben sárgának a fogaimat, kivéve az utóbbi időben. És gyanítom, nem azért, mert annyit változott volna a fogsorom az évek alatt, sokkal inkább amiatt, hogy ma már rengetegen élnek az orvosi vagy otthoni kezelésekkel, a neten sorra tartalmakat gyártó emberek vakítóan fehér mosollyal készítik a felvételeiket, az ember pedig az évek múlásával persze jó esetben egyre jobban elfogadja magát, bizonyos dolgokban viszont jóval kritikusabbá válik. Többször is kérdezgettem már a fogorvosomat arról, mit javasol és mire számíthatok, soha nem lelkesedett az ötletért, hogy benevezzek ilyesmire. Azt mondta, az én színem a skálán a határozottan világosak közé tartozik. Én pedig egy darabig elfogadtam ezt, és hittem neki, de végül győzött a hiúságom és az akció, melyet a rendelője kínált: 60 ezer forint helyett 45 ezer a fogkőeltávolítás és a fehérítés egyben. Hát akkor nekem pedig egy életem, egy halálom…
Képünk illusztráció (Fotó: Getty Images)
Bőkezűen az idővel
Egyáltalán nem voltam felkészülve arra a tényre, hogy az egész procedúra csaknem 2 órán át tart majd. Úgyhogy bárkinek, aki hozzám hasonlóan felkészületlenül érkezik azt tanácsolom, jó, ha nem tervez programot túl szorosan a kezeléshez. Tulajdonképpen teljesen érthető: sor került egy alapos fogkő-eltávolításra, ezután jött még a homokfúvás, hogy a maradék elszíneződéseket is eltávolítsa, majd kezdődött a kétkörös fehérítés. A fogkő-eltávolítást már valószínűleg mindenki ismeri, nem biztos, hogy elmondható mindez a homokfúvásról is. Ilyenkor apró szemcsékkel és nagy nyomású levegővel polírozzák világosabbra és fényesebbre az ember fogsorát, az eljárás során pedig mindenképpen érdemes felkészülni arra, hogy a procedúra rosszabb esetben még a smink egy részét is lemossa az arcról, valamint sós ízt fogunk érezni a szánkban, bár ez az íz viszont cseppet sem kellemetlen.
A folyamat
A fehérítéshez szájterpeszt kaptam. Életemben nem volt még részem ilyesmiben, a filmeken mindig ijesztőnek tűnik, a valóságban viszont kifejezetten kényelmes volt, hogy nem nekem kell tartanom a számat a begörcsölés határán. Egy aktiváló réteg érkezett a fogamra, majd a fehérítő, aztán jött a lámpa is. Tizenöt perc pihenés egy fényszűrő szemüvegben a lámpa előtt (ha ezt előre tudom, akkor magamnál tartom a telefont, és beteszek fülessel valami kellemes zenét némi relaxáláshoz), majd újra aktiválás és újra fehérítő, újra lámpa. Semmit nem éreztem abból, ami korábban aggasztott: mintha csak valami furcsa wellnessen lenne az ember, fájdalomnak nyoma sincs, én pedig csöndben, magamban elképzeltem többször is, hogyan fogok majd mélyen megdöbbenni a csodás végeredményen, amikor a tükörbe nézek.
Nem egészen ezt reméltem
Kezembe nyomták a tükröt, belemosolyogtam, szépen csillogott a fogam, látszott, hogy fényében és frissességében újjászületett, a katarzis mégis elmaradt.
Talán az eredmény láttán, talán a palástolni próbált csalódásomat észlelve azzal vigasztalt a kezelőorvos, hogy igen, a 6%-os peroxid valójában csak ennyire képes. Én mégis kissé lesújtva éreztem magam.
Pedig észlelni véltem némi eredményt, egészen addig, amíg másnap délelőtt (sajnos némileg más fényviszonyok között, de hasonló pózban és ugyanabban a helyiségben) el nem készítettem az „utána” fotót az „előtte” párjaként. Akkor szembesültem vele igazán, hogy másnál talán működhet a dolog, nálam viszont sajnos semmit nem ért.
Fogfehérítés előtt és utána
Az alternatívák, amik közül választhattam
A rendelőbe érkezve először a peroxidmentes kezelést választottam. A helyszínen azt javasolták, próbáljam meg inkább a 6%-os peroxidot, hiszen ugyanaz az ár, fájdalommal és veszéllyel sem jár, a hatás mégis sokkal mutatósabb lesz. Beszélgetés közben az is kiderült, hogy létezik 35%-os peroxiddal történő fehérítés is, abba azonban már nagyon is túlzásnak éreztem volna belevágni. Utólag kissé bánom, talán mégis arra kellett volna voksolnom, talán ott elérhető lett volna valamiféle áttörés, kérdés persze, hogy milyen áron. Erről ugyanis azért megoszlanak a vélemények. Az otthoni fehérítés a fejemben számításba sem jött, azonnali változást szerettem volna elérni, ha már erre adom a fejem. Méghozzá a megfelelő kezekben: ki tudja, mit rontok el esetleg laikusként otthon.
Beszéljünk az árakról
A kezelésért 45 ezer forintot fizettem, de az összeg a fogfehérítés mellett fogkő-eltávolítást és homokfúvást is tartalmazott. Tekintve, hogy egy fogkő-eltávolítás 30 ezer forint körüli áron mozog átlagban, a költségek szempontjából nem bánom, hogy belevágtam. Sajnos a 15 ezer forintos ráfizetés és különbözet ma már szinte alig-alig ér valamit. Az összeg egyébként, amit ilyesmiért máshol elkérnek simán eléri sok helyen a 60 ezer forintot, sőt még 75 ezerért is láttam hirdetést, igaz, budapesti akciók között is fellelhető például 30 ezerért ugyanez a szolgáltatás, még ha csak kedvezményekkel is. Könnyen elképzelhető, hogy akár még olcsóbban is kínálják néhol a szolgáltatást, én azonban ezt a komplett kombinációt „olcsó húsnak híg a leve” alapon biztosan nem mertem volna megkockáztatni 20 ezer alatt. Igaz, az eredmény nem okozott katarzist, de a fogaim épsége legalább megmaradt.
Prológus
Felhívták a figyelmem, hogy a kezelést követően úgynevezett fehér diétát érdemes tartani, avagy kerülni a színesebb ételeket, mint amilyen a paradicsom, görögdinnye, eper, áfonya, brokkoli vagy éppen a pörköltes alapok, nem is beszélve a kávéról, vörösborról, fekete teáról vagy mondjuk a dohányzásról. Ez a diéta egy héten át kellett volna, hogy tartson, esetemben bevallom, el sem kezdődött, hiszen nem láttam, mit is kellene pontosan védenem a szigorúnak tűnő óvintézkedésekkel.
És hogy miért maradt a fogam olyan, amilyen? Mert saját, egyéni adottságokkal rendelkezünk? Mert nem mindenkinél válik be ugyanaz a módszer? Mert a sok más emberen látott eredmény talán drasztikusabb módszerek következménye? Talán kicsit mindegyikre igen a válasz. Én mindenesetre most megpróbálok végre újra összebarátkozni a fogaimmal: megtették, amit lehetett, ahogyan én is. Mi pedig úgy tűnik, így vagyunk együtt egészek.
