Amikor megálmodunk magunknak egy frizurát, alig várjuk, hogy láthassuk megújult külsőnket. Csakhogy megesik, hogy az álmunk rémálommá válik, amint meglátjuk a tükörben a végeredményt. Szinte nincs olyan ember, aki ne élte volna át a fájó traumát, amikor szembesül egy elrontott festéssel vagy vágással, és rájön, hogy köszönő viszonyban sincs az elképzelt frizura és a valóság. Mi is jártunk így. El is mesélték kollégáink saját történeteiket.
Nem a frufru volt az erőssége
“Sok-sok éve »megcsaltam« a fodrászomat egy másikkal, mert a srác, akit ajánlottak, jól vágott. Tényleg nagyon ügyes kezű volt, párszor teszteltem, ezért mertem megkérni, hogy vágjon nekem frufrut. Csakhogy kiderült, ez nem volt erőssége. Olyan rövidre vágta (annak ellenére, hogy nem olyat kértem), hogy
hazafelé ültem a metrón, szemben a saját tükörképemmel, és csendben folyt a könnyem. Konkrétan bilifrizurát vágott.
Hónapokig hülyegyerek módján csatolgattam fel és oldalra az egészet, annyira szörnyű volt. De én akkor sem mondtam semmit (túl people pleaser vagyok ehhez), de többet nem mentem hozzá. Illetve volt olyan, mikor még zöldfülű voltam, és életem első melírját csináltattam, hogy a fodrász kérdezte, sapkával vagy fóliával csinálja. Én nem értettem hozzá, mondtam, hogy rá bízom. A szinte derékig érő hajamat húzogatta ki tincsenként, szerintem életemben nem éreztem még olyan fájdalmat. Tini voltam, nem szóltam, és visszagondolva is azt hiszem, hogy ez nem az én felelősségem volt, neki, mint szakembernek, pontosan tudnia kellett volna, hogy ez mivel jár. Borravalót nem kapott. A borravaló intézményében nem hiszek, úgy gondolom, hogy mindenki kalkulálja ki úgy az árait, hogy az megérje neki” – osztotta meg esetét Andi.
Fotó: Getty Images
„Szerintem azóta sem jött át a hídon”
Marci nem átélte, hanem szemtanúja volt egy emlékezetes helyzetnek. „Egyszer végignéztem, ahogy egy nagyon-nagyon posh nő (szerintem Budáról jött át!) beült a Csak Vágásba (Ferenciek tere, bejelentés nélkül lehet menni, 3-4 ezer egy vágás), négy percen keresztül részletezte szegény (ránézésre) első napos lánynak, hogy mit szeretne, az egy órát izzadt felette,
a nő végül nem mondott semmit, csak elsírta magát, a lány valami olyasmit motyogott, hogy ő nem fodrászmester, miért nem tetszett akkor egy OLYAN szalonba menni, aztán ő is sírt, mindketten sírtak,
a nő végül szó és fizetés nélkül elment, gondolom, vissza Budára, szerintem azóta sem jött át a hídon” – meséli.
„Négy centi hosszú hajat hagyott fent”
Enikő története igencsak drámai. „Májusban, felkészülve a forróságra, megkértem a fodrászt, hogy hátul vágja rövidebbre a hajam, szépen, fokozatosan. Gyakorlatilag 4 centi hosszú hajat hagyott fent. Kedvesen mosolyogtam, de sírni tudtam volna. Nem merek szólni ilyenkor” – foglalta össze.
„A hajam hirtelen zöld színűre módosult”
Csilla fantázianéven vállalta csak, hogy elmondja, mi történt vele. Az is mindjárt kiderül, hogy miért. „Már jó pár éve szőkítettem a hajam végét, amikor egy nyaralás során a hajam vége reakcióba lépett a medence vizével, és zöld színűre módosult. A kezdeti pánik után végignyomtam a nyaralást egyre zöldülő hajjal, majd felkerestem a fodrászt, hogy tüntessük el gyorsan ezt a hajamról. A kérésem végül amúgy teljesült, mert a zöld szín és a hajam is eltűnt. Utóbbi szó szerint leégett a hidrogén-peroxidtól. (A nevem lécci ne írd bele, anyukám még hozzá jár.)”
„Csak félig csinálta meg a hajam”
Egészen bizarr, amit Vera élt át. „Velem egyszer anyám régi fodrászával történt – az áltisós tablófotózás előtt –, hogy félig csinálta meg a hajamat, majd poénból közölte, hogy készen is vagyunk, mehetsz. Utána meg látva a zavaromat, jót röhögött. Azóta utálok – de úgy szívből – fodrászhoz járni, és még úgy is a szitu megismétlődésétől félek, hogy a mostani egyébként egy angyal, és előbb vágná le a saját kezét, mint hogy ilyet csináljon” – mondta.
Fotó: Getty Images
„Három évbe telt, mire visszanőtt”
Anett fájdalma is bőven átélhető. „Én sosem szóltam még ilyen miatt, de volt már olyan, hogy annyira szarul vágta le a fodrász a hajam, hogy utána sokat sírtam, mikor megláttam.
A »kicsit tépjük meg a végét«-ből az lett, hogy az amúgy félhosszú hajamat váll alá érőre vágta, és úgy megritkította felül is, hogy sírni tudtam volna (még tinikoromban jártam oda).
Egyszer volt olyan, hogy mondtam, hogy legfeljebb egy-két centit vágjanak, erre lekapott vagy tíz centit. Mondtam a végén, hogy ez kicsit megszaladt, de ő nevetett, hogy majd visszanő. Hát kösz, három évbe telt” – osztotta meg velünk.
„Mostanra megtanultam beletörődni”
Gabi inkább már nem szól semmit. „Sosem sikerült egy fodrásznak sem olyanra vágni a hajamat, amilyenre tényleg szerettem volna, hiába vittem nyolcvan képet, és magyaráztam el aprólékosan. De persze sosem szóltam, inkább fizettem, jattoltam, és kerestem egy újabb fodrászt legközelebb. Mostanában már ez utóbbit nem teszem, csak beletörődve legközelebb is ugyanoda megyek vissza a pofonért, akarom mondani frizuráért” – mesélte el érzéseit.
