Több kutatás is bizonyítja, hogy az időszakos böjt (intermittent fasting, IF), vagyis az a diétás módszer, amikor az étkezéseket egy bizonyos napi időtartamra – általában 8 órára – korlátozzák, ezt pedig koplalási időtartam követi, számos egészségügyi előnnyel jár, töbnek között javíthatja a sejtek működését és regenerációját, a vércukorszint-szabályozást, élesebbé válhatnak tőle kognitív funkciók, javulhat az alvásminőség, mindemellett a fogyást is hatékonyan segítheti. A Westlake Egyetem tudósai azonban arra voltak kíváncsiak, hogy a diéta milyen hatást gyakorol a bőr- és szőrsejtekre. Ehhez pedig egerek segítségével végeztek kísérletet.
Az állatokat két csoportra osztották és mindegyiküket leborotválták. Az egyik csoport egész nap, korlátlanul jutott táplálékhoz, míg a másik csak naponta 8 órán keresztül ehetett, a maradék 16 órában viszont koplalt. Az időszakos böjtöt követő példányok szőre csak részlegesen, átlagosan 96 nap elteltével nőtt vissza, míg a korlátlanul táplálkozó egerek szőrének nagy része már 30 nap után visszanőtt.
A kutatócsoport megállapította, hogy a koplalás szelektíven kiiktatja az aktivált szőrtüsző őssejteket (HFSC). A szőr, illetve az embereknél a haj növekedése pedig ezeknek a sejteknek az aktivitásától függ. Az időszakos böjt arra kényszeríti a szervezetet, hogy a táplálékból könnyen hozzáférhető cukor helyett a raktározott zsírt használja elsődleges energiaforrásként. Az így felszabaduló zsírsavak pedig bejutnak a nemrég aktivált HFSC-kbe, ahol károsodást, sőt akár sejthalált okoznak.
A kutatók egy kisebb klinikai vizsgálattal próbálták megerősíteni megállapításaikat, amelyben 49 egészséges fiatal felnőtt vett részt. Azoknál, akik a diáta extrém változatát gyakorolták, vagyis napi 18 órát böjtöltek 10 napon keresztül, átlagosan 18 százalékkal lassabb volt a hajnövekedési sebesség, mint azoknál, akik nem koplaltak.
„Nem akarjuk elriasztani az embereket az időszakos böjt gyakorlásától, mert sok jótékony hatással jár – csak fontos tisztában lenni azzal, hogy ennek nemkívánatos hatásai lehetnek” – mutatott rá Bing Zhang őssejtbiológus, a tanulmány vezető szerzője.