nlc.hu
Trend
Egy különös divatbemutató zárta le a második világháborút

Játékbabák mentették meg a francia divatipart a teljes összeomlástól

1945-ben már látszott a világháború vége: Párizs felszabadult a náci megszállás alól, és itt volt az ideje, hogy a város újraindítsa divatiparát. Csak egy probléma volt -  nem volt elég anyag egy teljes divatbemutatóhoz. Így született meg az ötlet, hogy a haute couture kollekciókat kisméretű babákon prezentálják be egy miniatűr divatbemutató keretében, amelyet Theatre de la Mode-nak neveztek el.

Ha a második világháború a náci Németország győzelmével zárul, akkor a francia divatipar aligha őrizhette volna meg kivételes, trenddiktáló pozícióját Európában; sőt, valószínűleg ebben a formájában fent sem marad. A legendás divattervezőt, egyúttal az ágazat egyik legbefolyásosabb képviselőjét és döntéshozóját, Lucien Lelongot konkrétan meg is fenyegették, hogy a nagy francia tervezőket és a párizsi műtermek szakmunkásait Berlinbe és Bécsbe fogják áthelyezni,  hogy a német városokat az új Európa új divatfővárosaivá tegyék, míg Párizs a divattörténelem lábjegyzetévé válik.  Lelong válasza tömör és határozott volt:

A párizsi haute couture nem átruházható, sem en bloc, sem apránként. Vagy létezik Párizsban, vagy egyáltalán nem létezik.

Francia divatbabák a Maryhill Múzeumban (fotó: maryhillmuseum.org)

Francia divatbabák a Maryhill Múzeumban (fotó: maryhillmuseum.org)

Bár szövetségesek persze győztek, de mint Franciaország gazdaságának nagy része, a divatipar is súlyos károkat szenvedett. Minden nagyobb divatház csak a szokásos terveinek kevesebb mint egyharmadát engedhette meg magának egy-egy kollekció esetében. A haute couture, vagyis a luxus divatcikkek piaca pedig végképp mikroszkópikusra zsugorodott; Európa nagy része 1939 óta nem is vásárolt új ruhákat.

De aztán jött a fentebb már említett megváltó ötlet: emberek helyett használjanak inkább olyan miniatűr modelleket, amelyekkel a korábbi századokban az utazó ügynökök mutatták be a divatipar legfrissebb kreációit (ezekről ebben a cikkünkben írtunk hosszabban). A francia divattervezők, ékszerészek, kalapos, fodrászok és díszlettervezők összefogtak, és létrehozták minden idők talán legsikkesebb babakiállítását. 

A babák mindegyike fekete drótból készült, tervezőjük Eliane Bonabel volt, kivitelezőjük Jean Saint-Martin szobrászművész, a fejeket pedig Joan Rebulls formázta. A körülbelül 70 centiméter magas babáknak saját színpaduk volt, ami a Theatre de la Mode (divatszínház) koncepciót erősítette. Az arcukat nem sminkelték ki, így a hangsúly a ruhákra terelődött. 

Elaine Bonabiel később így emlékezett vissza a nevezetes divatkiállításra:

„Bár nehéz idők jártak, és a szabók, a varrónők és a divattervezők mind szenvedtek a hidegtől, az áramkimaradásoktól és az élelmiszerhiánytól, gyakran pedig kénytelenek voltak gyalog vagy kerékpárral munkába járni, a műhelyek mélyén mégis lelkesen és buzgón vetették bele magukat a projektbe. A figurákat eleinte csak fel kellett öltöztetni, kalapot készíteni nekik és megfésülni őket.  ‘De aztán később kialakult egyfajta rivalizálás a couture-házak között, és azt mondták: „Miért ne lehetne cipőjük is?”.  Így aztán kis cipők készültek.  „Miért ne lehetne táska?” „Miért ne lehetne esernyő?”  Néhány műhely még alsóneműt is készített, noha ezeket nyilván nem láthatta a nagyközönség. Óriási verseny volt a divattervezők között.  Mindegyikük igyekezett kitalálni, mit csinál a másik, hogy többet és jobbat csinálhasson.”

 

Megnézem
Összes kép (5)

Az egyebek mellett Cristóbal Balenciaga, Lucien Lelong, Schiaparelli, Nina Ricci, Pierre Balmain és Christian Dior által gondosan felöltöztetett babákat 1945. március 27-én a Louvre melletti Iparművészeti Múzeumban állították ki, ahol közben díszőrséget állított a köztársasági gárda. Az első hetekben több mint 100 ezer ember látogatta meg a kiállítást, és a bevételt a háborús áldozatok megsegítésére fordították. Az iszonyatos világégés után a francia divat – és ezzel együtt az európai divat – ismét a régi fényében tündökölt. 

A bemutató nagy sikert aratott, és Párizsból az egész világot bejárta, majd egy utolsó kiállítással zárult San Franciscóban, a de Young Múzeumban. Az ezt követő években a babák valahogyan egy belvárosi áruház pincéjében.

Az áruház tulajdonosa szerencsére ügyelt arra, hogy épségben maradjanak, és egy washingtoni múzeumba (Maryhill Múzeum) küldte őket. Végül a 80-as években visszakerültek Párizsba restaurálásra és kiállításra, de jelenleg újra a Maryhill Múzeumban vannak, ahol egy részük minden évben kiállításra kerül.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, az nlc Facebook-oldalán teheted meg.

Címlap

top