Sokan gondolják úgy, hogy a zsírégetés pusztán akaraterő, kalóriák és mozgás kérdése. A Kaliforniai Egyetem friss kutatása azonban arra világít rá, hogy akérdés ennél jóval összetettebb, az immunrendszerünk ugyanis aktívan beleszól abba, mikor és mennyi zsírt enged el a szervezetünk.
A Nature tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint bizonyos immunsejtek, az úgynevezett neutrofilek, stresszhelyzetekben (mint például böjt, hideg vagy fokozott anyagcsere-terhelés idején) kifejezetten lassítják a zsírégetést. Nem lustaságból, hanem túlélési okokból mozdul tehát olykor lassan a mérleg nyelve.
A kutatók a fehér zsírszövet működését vizsgálták, amely a test energiaraktáraként szolgál. Ez a zsírtípus akkor aktiválódik, amikor a szervezetnek hirtelen több energiára van szüksége. Ami eddig rejtély volt, az annak a kérdése, mi akadályozza meg azt, hogy ilyenkor a test túl gyorsan felélje a tartalékait.
A válasz meglepő: az immunrendszer. Hideg hatására vagy koplaláskor a szimpatikus idegrendszer aktiválódik, ennek nyomán neutrofilek áramlanak a zsírszövetbe. Ezek az immunsejtek egy IL-1β nevű jelzőmolekulát szabadítanak fel, amely lényegében „fékezni kezdi a zsírbontást”. A test így lassabban égeti az energiát, de tovább bírja.
Amikor a kutatók egerekben kiiktatták ezt a védelmi mechanizmust, a zsírtömeg gyorsabban csökkent, a lipolízis felpörgött, vagyis a szervezet akadály nélkül nyúlt az energiaraktárakhoz.
A genetikai adatok alapján úgy tűnik, ugyanez a rendszer az embereknél is aktív, ráadásul elhízás esetén még erősebben működik. Evolúciós szempontból mindez logikus: őseink számára a zsír megőrzése szó szerint életmentő volt.
A kutatás új megvilágításba helyezi az immunrendszer szerepét, és hosszabb távon akár új, célzott elhízáskezelési módszerekhez is vezethet. Egy biztos: a testünk nem ellenünk dolgozik, sokszor épp csak túl jól vigyáz ránk.
