Kepes András október 11-én ünnepeli 70. születésnapját. Bár Budapesten született, diplomaták gyermekeként gyerekkorát a magyar főváros mellett Bejrútban és Buenos Airesben töltötte. „Gyerekkoromtól kezdve különböző kultúrákban éltem, és ez alapvetően meghatározta azt is, milyen perspektívából nézem a világot” – árulta el egy interjúban Kepes András.
„Szüleim számára is nagyon fontos volt a család. Minden vasárnap nagy családi ebéd, közös karácsonyok, felnőtt koromban is minden este telefonos »népszámlálás«, hogy mindenki megvan-e, miközben látszólag szabadon voltunk eresztve. Tizennyolc éves voltam, amikor édesanyám azt mondta, fiam, nagy vagy, felnőttél, mostantól nem szólok bele az életedbe, a döntéseket neked kell meghozni. Tanácsot, segítséget viszont mindig kérhetsz, szólj, ha szükséged van bármire” – emlékszik vissza édesanyja útravalónak szánt gondolatára az író.
Kepes András már 17 évesen írt újságcikket, kijárta MÚOSZ újságíró-iskoláját, első diplomáját pedig az ELTE-n szerezte. Folytatott tanulmányokat az Egyesült Államokban a Syracuse-i Egyetemen és a Stanfordon is. 2004-ben szerezte meg doktori és 2012-ben habilitált doktori fokozatát a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen.
Apropó, Desszert, Világfalu
Diploma után a Magyar Rádióban, majd később a Magyar Televízióban kezdett dolgozni. Az 1980-ban indult Stúdió ’80 című kulturális műsorban először hozott közel a magyar közönséghez olyan világeseményeket, mint az Oscar-díj vagy a Nobel-díj átadója, de rajta keresztül találkozhattak először a hazai nézők olyan világsztárokkal, mint például Sophia Loren, García Márquez, Donald Sutherland vagy éppen Federico Fellini.
A Stúdió ’80-at már a második adás után a betiltás fenyegette, mert az akkori politikai vezetésnek nem mindig tetszett a kiegyensúlyozott, pártpolitikától és propagandától tisztes távolságot tartó műsor.
„A felvilágosultnak igazán nem nevezhető 80-as évek elején, amikor a Televízió heti kulturális adásait, a Stúdió ’80-at készítettük kollégáimmal, az egypártrendszerű hatalom tiltakozása ellenére természetesnek tartottuk, hogy […] a kultúra nem lehet kirekesztő, hogy egy nemzet kultúrája az egymással művészeti és szakmai érvek és főként művek alapján vitázó gondolatok együttese, ahol az olvasók és a nézők döntenek” – írja Kepes András Facebook-oldalán.
Nagyon népszerű volt annak idején az Apropó című műsora, mint ahogy a Desszert is, ami több év után folytatást is kapott az egyik kereskedelmi csatornán.
Kepes András 1998-ban egy súlyos betegség miatt néhány évre felhagyott a televíziózással, és visszavonult a rendszeres szerepléstől. Ekkor kapott új lendületet írói munkássága, bár már a 80-as évek óta publikál. A tévéképernyőre a kétezres évek elején tért vissza, Világfalu című, különböző kultúrákat bemutató dokumentumfilm-sorozata hatalmas siker lett.
„A rádiónál kezdtem, és engem mindig is zavart a kamera. A műsoraimból, ha tehettem, kivágattam magam, szerettem, ha az adott témáról szól a műsor, és nem rólam. El sem tudnám képzelni, hogy a mai tévécsatornák bármelyikén műsorkészítőként megjelenjek” – mondta nemrégiben.
Tövispuszta, Világkép, Istenek és emberek
A család – melynek mozgatórugói szerinte vitán felül a nők – kezdettől fogva központi szerepet tölt be az életében. Erről a Matt a férfiaknak című könyve megjelenésekor így vallott: „Mire harmadszor is megnősültem, és megszületett ötödik lányom, rájöttem, hogy az élet a nőkről szól, ők a kezdet és a cél.” Korábban hazai és nemzetközi fiatal írók műveiből jelentetett meg válogatásköteteket, illetve korábbi televíziós interjúit adta ki szerkesztett változatban.
Tövispuszta című családregényét 2011-es megjelenése után átdolgozva 2017-ben újra kiadta. Sokan azt gondolták, hogy a mű az író családjáról szól, de ezt ő határozottan cáfolja. „Annyiban az én családregényem, hogy én írtam, de a furfangos marketingszlogent sokan úgy értelmezték, hogy a saját családomról írtam a regényt, holott akkor a műfaja családtörténet lett volna. Ez a könyv fikció, miközben természetesen mind a négy família karaktereinek megrajzolásánál bőven vettem mintákat a saját családomból, az ismerőseim történeteiből, sőt saját magamból is, de a fikciók többnyire valóságos eseményekből táplálkoznak” – mesélte Kepes András a Könyves blognak.
A Világkép című művének megírásával 2016-ig várt, ebben Budapesttől Bejrúton át Buenos Airesig, az amazóniai dzsungeltől az Andokban elterülő indián faluig, a születéstől a halálig kalauzolja végig az olvasót a kultúrák útvesztőjében. „A világ már nem arról szól, hogy milyen érdekes, hogy az amazonasi esőerdőben még ágyékkötőben járnak a bennszülöttek, és sült majmot esznek, hanem a jövőnket fogja meghatározni, hogy képesek lesznek-e szót érteni egymással a különböző hitek és kultúrák. Darabokra tört a régi világképünk, nem működnek a régi klisék, a világot – hétköznapi életünkig bezárólag – újra össze kell raknunk a fejünkben” – mondta a könyvről egy korábbi interjúban.
S hogy mivel ünnepeli Kepes András hetvenedik születésnapját? Igazából ő ad ajándékot, mert napokon belül megjelenik legújabb könyve, az Istenek és emberek című regény. A kiadó szerint a könyv a Tövispuszta és a Világkép drámai folytatása, amelyben három magyar házaspár egy svájci luxusvillában reked. Az ő múltjukon és jelenükön keresztül bomlik ki az olvasó előtt napjaink emberének drámája az erkölcsi és szellemi kapaszkodóit vesztett világban.
Öt lány, egy fiú
Háromszor nősült, hat gyermeke van, harmadik feleségét, Dettai Mária színésznőt régi barátján, Vámos Miklóson keresztül ismerte meg.
Kepes András – MTI Fotó: Czimbal Gyula
„Az IBS-ben dolgoztam, amikor eljött hozzánk előadást tartani. Én voltam kiírva ügyeletesnek, de a kolléganőm megkért, cseréljünk, mert ő szívesen fogadná Kepest. Legalább lesz egy szabad estém, gondoltam. Csakhogy az előadásnak akkora sikere lett, hogy egy hónap múlva közkívánatra megismételték, és akkor véletlenül megint én voltam az ügyeletes művészeti titkár” – mesélte megismerkedésükről Dettai Mária korábban a Nők Lapjának. „Az IBS-ben Vámos Miklós volt a főnököm, András régi barátja. Vele »üzengettünk« egymásnak. Aztán András eljött a Rocky Horror egyik előadására, amiben játszottam, utána elhívott vacsorázni, és azóta együtt vagyunk.”
A színésznőt lenyűgözte az író személyes kisugárzása. „Eszembe sem jutott, hogy huszonöt év van közöttünk. Ő amúgy is kortalan.”
Mi pedig mélységesen egyetértünk vele, és sok boldogságot kívánunk Kepes Andrásnak!
