Az RTL Klub híradósát meginvitáltam egy jógaórára. Erős Antónia sportos testalkatát látva biztos voltam benne, hogy nem fognak ki rajta a csavaros ászanák. Az óra után pedig arról beszélgettünk, hogy a feszített munkatempó és család mellett hogyan tud magára és a sportra is időt szánni.
„Jártam már jógaórán, mert az iskolában – amíg a gyerekek jógáznak – a szülőknek is lehetőséget adnak és tartanak felnőtt jógaórát. Időnként pedig sikerült is úgy beosztani a napjaim, hogy ott tudtam maradni és kipróbálni. Nagyon jólesett, de rendszeresen nem tudok jógára járni, mert azokat a napokat, amikor edzőteremben edzek, nem cserélem le jógára, több edzésnap pedig egyelőre nem fér bele” – kezdi Antónia, akinek csak tinédzserkorában, egy rövid ideig volt gondja az alkatával.
„12 éves lehettem, amikor csúfolt az egyik osztálytársam, hogy vézna és botlábú vagyok. Mivel ez nagyon bosszantott, futni kezdtem a téren, ahol laktunk, hogy izmosabb legyen a lábam. Aztán egy barátom adott tippeket, hogy milyen sorozatban végezzek karhajlításokat, hogy a karom és a felsőtestem is izmosodjon. Azt vettem észre, hogy viszonylag gyorsan fejlődni kezdtem és egyre jobban látszott az eredmény. Minden nap fekvőtámasz otthon és futás, a kitartásomnak köszönhetően szépen megalapoztam az izomrendszerem. Noha soha nem sportoltam rendszeresen, mindig szívesen mozogtam. Volt, hogy aerobikra jártam, vagy otthon tornáztam Cindy Crawford hangkazettára. Igaz, amikor megszülettek a gyermekeim, 5 évet kihagytam. Aztán a férjemmel újra elkezdtem edzeni. Volt olyan időszak is, amikor edző segített, és időnként még most is tanácsot kérek tőle, mert fontos, hogy új gyakorlatokat is beépítsek a sorozatokba. Úgy is fogalmazhatnék, hogy »virtuális edzőm« van. Azt gondolom jó, ha van segítség, mert amikor már azt gondolod, hogy nem bírod, az edző még motivál, és neki köszönhetően tudod feszegetni a határaidat” – magyarázta Antónia, aki nem viszi túlzásba az edzést, mert az a cél, hogy jól érezze magát a bőrében.
„Egyszer megerőltettem a vállam, meghúzódott, és nem mentem azonnal orvoshoz. Mire megvizsgáltattam, addigra már nem volt értelme megoperálni, ezért egyéb terápiákat tanácsoltak, és egy szuper gyógytornász is segített, a rehabilitáció és a gyógyulás majdnem egy év volt. Ebből is sokat tanultam. Mozogni kell, de mindig figyelve az arányokra.”
„A sport az életünk része, de a gyerekekre soha nem erőltettük rá, csak jó példát mutattunk. Szonja és Matyi nem sportolnak versenyszerűen, de tudják, hogy a rendszeres mozgás szükséges ahhoz, hogy egészségesek legyenek. Szonja show táncra jár és jógára, Matyi karatézik, és ő is jógázik, mindezt az iskolában, plusz a tantervükben lévő testnevelésórák elég erősek, szerintem így rendben vannak. Nem is terhelném őket mással. Igaz, Matyit már ki akarták emelni, hogy menjen atletizálni, láttak benne tehetséget. Őt viszont jobban érdekli a zene, hároméves korától dobol, állítólag tehetséges. Szonjával nemrég beszélgettünk, arról, hogy mi szeretne lenni, ő még nem tudja. Nagyon jó matekban, stratégiában, klasszul sakkozik. Talán jogász lesz, vagy vezet majd egy nagy céget, ez az ötlet tetszett neki” – mosolygott a büszke anyuka, akit arról is faggattam, ő hogyan lazít, mi az, ami igazán kikapcsolja.
„Amikor a hétköznapokról beszélünk – és nem arról, hogy a tengerparton egy pálmafa alatt nézem a hullámokat, mert az nyilván egyből ellazítana – nekem elég, ha a napsütésben kiülök egy teraszra, kapok egy finom kappuccinót és élvezem a pillanatot.”