Interjú Körtvélyessy Kingával

Milyen érzések vannak benned most, hogy vége a Nyerő Párosnak?

Óriási élményként éltem meg. Egyszeri és megismételhetetlen, amire még nagymama koromban is emlékezni fogok. Sejtettem, hogy Lacival jó csapat leszünk, de azt nem tudtam, hogy mit fog belőlem kihozni a műsor. Visszanéztem minden adást és úgy érzem, semmit nem csinálnék másképp. Igyekeztem magamat adni végig, mindenkivel őszinte voltam. Ha pedig a kapcsolatunkat kellene jellemeznem, akkor az egység szó jutna eszembe, ami szerintem érződött az adásokból is.

Milyen most a kapcsolatotok?

Az nem titok, hogy nyáron elköltöztem Lacitól, de ez teljesen független a műsortól. Nem vittük be a problémáinkat a játékba és amikor vége lett, minden újra a nyakunkba szakadt. Közös döntés volt a költözés, most dolgozunk kapcsolatunkon. Vannak elakadások, de próbáljuk megjavítani és nem eldobni a házasságunkat. Azt érezzük, hogy érdemes küzdeni a másikért és nemcsak a kislányunk miatt. Egy gyerek alapvetően kapocs két fél között, de önmagában nem elég. Nem akarjuk elengedni egymást, azon vagyunk, hogy helyrehozzuk a dolgokat.

L.L. Junior és Kinga a Nyerő Páros 5. évadában (Fotó: RTL Magyarország)

Lilike kilenc hónapos volt, amikor forgattátok az RTL Klub műsorát. Gondolom, nagyon hiányzott nektek.

Borzasztóan. Előtte nem voltam távol tőle másfél óránál többet, és tudtam, hogy ez egy óriási próbatétel lesz számomra. Laci persze azzal nyugtatott, hogy jobb, hogy Lilike még kicsi, így nem fog emlékezni erre. Egy nagyobb gyerekkel nehezebb lett volna ez a pár hét távollét. Az anyósom vigyázott rá, amíg mi forgattunk, jól elvolt vele és persze mindennap kaptuk a képeket, videókat és a beszámolókat róla. Lilit mindig viszem magammal mindenhová, ő egy nagyon nyitott baba. Nem sír, ha más kezében van, jól elvan. Szerencsém van vele. 
 
Megváltoztatott az anyaság?

Nagyon érdekes, azt vettem észre, hogy amíg fiatal az ember, addig nem fél annyira a szüléstől, fiatalos gyorsasággal és lendülettel veszi az akadályokat. De én már 37 voltam, amikor kisbabát vártam, ez elindított bennem némi parát. Amúgy is hajlamos vagyok a túlgondolásra, és sokszor azt éreztem, hogy nem tudok majd megfelelni az elvárásoknak. Aztán valahogyan átlendültem ezen és óriási lelkesedéssel vártam, mikor születik meg a kislányunk.

Örültél, hogy lányotok lesz?

Titkon erre vágytam, valahogy mindig kislányos anyukaként képzeltem el magam, de Laci állandóan azt mondogatta, neki biztosan most is fia lesz. El sem tudta képzelni, hogy lánya szülessen. Amikor a Prena-teszten kiderült a baba neme, láttam, hogy kicsit bepánikolt. Sosem felejtem el, én a plafonig ugrottam örömömben, Laci pedig mosolyogva nézett maga elé. Nem azért, mert nem örült, hanem azért, mert már előre látta, hogy mennyire félteni fogja a lányunkat.
 
Meddig leszel otthon Lilivel?

Azt tervezzük, hogy kétéves kora környékén adjuk majd bölcsibe. Leginkább azért, mert szeretnénk, ha még jobban szocializálódna, nyitott lenne a világra, a többi gyerekre. A családban nincs hasonló korú gyerek, a tesója pedig már 8 éves, nyilvánvalóan más az érdeklődési köre, de nagyon szeretik egymást. Szeretnék majd visszamenni dolgozni is, bár a Gór Nagy Mária Színitanoda – ahol dolgoztam – megszűnt, de Marival vannak terveink, amik megvalósításra várnak.

Körtvélyessy Kinga (Fotó: RTL Magyarország)

Édesapád (Körtvélyessy Zsolt) sokat jár hozzátok?

Jelenleg Kecskeméten dolgozik, félig ott is lakik. Amikor itthon van a fővárosban, mindig találkozunk, sok időt töltünk együtt. Örülök, hogy 80 évesen is olyan jól tartja magát, hogy kiveheti a részét a Lilike körüli dolgokból. Sokszor sétál vele a ligetben, kettesben is magukra tudom őket hagyni egy-két órára. Egyébként épp most kávéztunk együtt a kedvenc helyünkön, ahova régen mindig anyukámmal jártunk hárman. Nagyon hiányzik. Nemrég vesztettük el, és még egyikünk sem tudta ezt feldolgozni. Olyan boldog lenne anyukám, ha láthatná Lilit, ahogy elindult, ahogy szaladgál. Annyira szeretném neki megmutatni az élményeinket, de sajnos már nincs rá lehetőségem és ilyenkor rám tör a szomorúság. Ilyenkor megrázom magam és ránézek a kislányomra, aki mindig felvidít. Nincs is időm a szomorkodásra, mert van egy napi rutinunk. Hálás vagyok, hogy itt van nekem ő, az én kis kincsem.

Boldog vagy most?

Lilikémnek sok mindent köszönhetek, számtalan nehézségen átlendített már. Régebben hajlamos voltam a depresszióra, de amióta őt a kezemben tartom, azóta nem volt bennem ilyen érzés. Az jár a fejemben, hogy nem omolhatok össze, mert akkor mi lesz vele? A figyelmemet pedig mindenről elvonja, ezért is élvezem annyira az anyaságot. Azt hittem, sokkal türelmetlenebb leszek a gyereknevelésben, de vele mégis hihetetlen türelmem van. Érdekes, hogy kiből mit hoz ki az anyaság.
 
Magadra van időd?

Most tervezem, hogy elkezdek diétázni, kicsit jobban odafigyelni magamra. Mivel anyukámtól örököltem a cukorbetegséget, ezért speciális étrendre van szükségem. Van idő, amikor elkezdem és csinálom, de aztán abbahagyom és nem figyelek rá. Szeretném ezt újrakezdeni, illetve mellette mozogni is. Nem mondom, hogy nagy sportember vagyok, mert amikor volt időm, akkor sem az edzőtermet választottam. De most már tényleg el kell kell kezdenem sportolni. Fontos, hogy jól érezzem magam a bőrömben és van még rajtam néhány plusz kiló is, amitől szeretnék megszabadulni.