Mire gondoltál merülés közben?
A szabadtüdős merülésnél az a legfontosabb, hogy jelen legyél a pillanatban. Megtanít, hogyan fókuszálj, és éld meg a másodpercet. Hiába automatikusan működnek a mozdulatok, egy merülésnek megvan a részletesen lebontott forgatókönyve. Ebben segít a búvárkomputer is, amiben az emlékeztetők be vannak állítva lefelé menetbe. Nekem három ilyen emlékeztető van, emellett figyelni kell arra is, hogyan mozogsz, hogyan történik a relaxáció, illetve, hogy minden olyan izmod, amit nem használsz, el legyen lazítva. Az elmédet kordában kell tartani. Nem cikázhatnak a gondolatok például arról, hogy éppen egy világrekordot merülsz.
Mi az első, amit meg kell tenned, amikor feljössz?
A szabályok megkövetelik, hogy levedd az orrcsipeszt, mutasd az OK nemzetközi kézjelét, majd ki is mondd angolul: „rendben vagyok”. Ha ez megvan, fel kell mutatnia a mélység elérését bizonyító címkét. Ezután ítéli meg a versenybíró, hogy a merülés sikeres volt-e, vagy nem.
Fotó: Daan Verhoeven
Van rituáléd a merüléseid előtt?
A merülés nem akkor kezdődik, amikor lemész a víz alá, hanem sokkal hamarabb. Ha pontos akarok lenni, onnantól kezdődik, hogy előző nap lejelented a célmélységedet, ami stresszes, de meg kell hozni a döntést. Innentől kezdve sok mindenen múlik, hogy sikerrel jársz-e. Itt a Bahamákon nem kell figyelembe venni, hogy milyen az „állapota” a tengernek.
Egy nagy kék lyukban történik a merülés, ahol nincsenek áramlatok, óriási hullámok, illetve nem kell hajóval odajutni, ami a merüléseimre hatással lehetne, mert tengeri beteg vagyok.
Az aktuális mentális és fizikai állapotodat viszont jól kell felmérni. Hiába csináltam meg a 102-őt tavaly, illetve a verseny előtt egy héttel, nagyon nehéz megtartani azt az állapotot, amivel ezt újra el tudod érni. Összegezve, amikor lejelented a számot, elkezdődik egy rutin. Ilyenkor többször is elképzeled, hogyan is történik majd a merülés, beállítod a búvárórán, hová szeretnél merülni, összeállítod a vacsorád attól függően, hogy mikor lesz másnap a merülésed. Nem mindegy, mikor kelek fel, hogyan nyújtok. A vízben például én nem csinálok bemelegítő merüléseket, pedig a merülés előtt 45 perccel már bemehetünk a vízbe. Én 25 perccel a merülés előtt megyek be a vízbe, előtte légző- és nyújtógyakorlatokat végzek, leülök, ahová lehet. A kötélhez öt perccel a merülés előtt megyek, ott pedig mindent alaposan ellenőrzök, kezdve a komputeren át az orrcsipeszig. Az utolsó percekben már csak a légzésemre és arra figyelek, hogy átszellemüljek.
Mennyire költséges egy ilyen merülés?
A kezdetekben a nagy részét én finanszíroztam a családom segítségével. Sok millió forintos projektről beszélünk és minden évben nagyobb a tét. Az utóbbi két évben viszont már vannak szponzorjaim, köztük elsőként egy magyar cég az Econoserve Kft, akik támogatnak a célom megvalósításában, nélkülük nem ment volna. Nemrég bekerültem egy koreai cég nemzetközi csapatába, ezért is voltam kint a Fülöp szigeteken edzeni, mert ott van a búvárközpontjuk. Rengeteg privát ember támogatott az eddigiekben, amiért nagyon hálás vagyok, de remélem, hogy a jövőben változni fog a pénzügyi helyzetem, és nem kell kéregetnem a vébére, vagy a reptéren aludnom.
Fotó: Daan Verhoeven
3 perc 47 másodpercet töltöttél a víz alatt egyetlen levegővétellel. Ez milyen hatással volt a szervezetedre?
Mély, meditatív állapotba kerülsz a víz alatt, lassul a szívverésed, a pulzusszám lemehet akár 30-ra is. Az első tíz méteren, amit nagyjából tíz másodperc alatt teszek meg, le kell küzdenem a víz felhajtóerejét. Minél mélyebbre merülsz, annál nagyobb lesz a nyomás, a nyomás pedig fordítottan arányosan változik a térfogattal. A tüdőd a felszínen a százszázalékos mérete. Ugye ott egy atmoszféra nyomás van. Tíz méteren egy bárral nő a nyomás, a tüdőd térfogata pedig a felére csökken. Ez így megy, ahogy egyre mélyebbre mész addig, míg el nem éri a minimum méreted a tüdőd, ami nagyjából ökölnyi nagyságú. Lent a mélyben tehát akkora lesz a tüdőd, mint az öklöd. Az, hogy az ember merülgessen 10-20 méterre, az teljesen normális.
Az viszont, hogy ilyen rekordmélységekbe merülj, már komoly felkészülést és adaptációt igényel. Minden egyes felszínre törés olyan, mint az újjászületés.
Négy évbe telt, hogy lejussak száz méterre. A fiúknál fordult elő például, hogy valaki két év alatt megcsinálta, amire személy szerint nem buzdítanék senkit sem, hiszen nagy stressz az ember idegrendszerére, és a szervezetére is. Én felkészülési időszakban 40-60 méterre szoktam merülni, minél sekélyebb, annál többet egy nap. Ilyenkor belefér még egy edzőtermi edzés is a délutánokra vagy medencés edzés. Amikor viszont már a komolyabb merülésekről van szó, azokat limitálni kell, mert hosszabb regenerációra van szükség. Nem mindegy, mit és mennyit eszel, alszol, edzel. Persze a verseny előtti időszakban nagyobb a nyomás, sokkal keményebbek az edzések, de ez is egy időszak, ami után szintén megfelelő pihenés és rehabilitáció szükséges.
Fotó: Luke Coley
Az Instagramon korábban azt írtad magadról, hogy keresed az élet értelmét, és a helyed a Földön, de már közelebb vagy a megtalálásban. Ez a győzelem például előrébb vitt ezen az úton?
Ez a poszt 2021-ben íródott, ami nagyon kemény év volt számomra. 2019 és 2021 között elveszettnek éreztem magam, nem volt meg az a támogatói hátterem, akik otthonról támogatnak vagy akikkel most is utazok. A családom és a barátaim természetesen már ekkor is mellettem álltak, én viszont nem találtam a helyemet. Hatalmas életmódváltásban voltam (az egykori exatlonista tinédzser korában nehezen tudott megbirkózni a súlyával, amikor több mint 100 kilót nyomott. Az ebből adódó szorongás miatt lett testképzavara, így alakult ki nála a bulimia, majd az anorexia, de 24 évesen új életet kezdett és lassan minden rendbe jött – szerk.), nem volt otthonom, mert folyamatosan költöztem egyik helyről a másikra, jártam a világot. Az elmúlt két évben – amióta van az egyik fő támogatóm, az Econoserve Kft. – változott valami bennem. Innentől hívom magam profi sportolónak, Magyarországon is ekkor lett bejegyezve a szabadtüdős merülés hivatalos sportnak. A szüleim segítségével megalapítottuk a Korok Sportegyesületet. Tisztábban látom, hogy merre haladok, mit szeretnék az élettől. Sokkal nagyobb békében vagyok önmagammal és a testemmel. Megvannak azok a támogató barátaim, versenytársaim, akik teljes mellszélességgel kiállnak értem. Velük utazom, készülök a versenyekre. Magabiztosabb, kiegyensúlyozottabb vagyok.
Hány kilótól sikerült megszabadulnod az életmódváltás során?
Körülbelül negyventől.
Mikor kezdődött a víz iránti szerelmed?
Az útkeresésem a szinkronúszással kezdődött. Hatévesen, nagyon gyerekként csöppentem bele, még az általános iskola előtt. Mindig is boldog voltam vizes környezetben. A mostani bahamai versenyen egyébként volt kettő lány is (egy ukrán és egy ausztrál bajnok), akik az olimpiai szinkronúszó csapatban voltak. Abbahagyták, aztán beleszerettek a szabadtüdős merülésbe. Szoktunk is poénos hármas fotókat készíteni, hogy mi vagyunk az ex szinkronúszó lányok. Mások uszonyos úszásból vagy sima úszásból térnek át erre a sportra. Itt nincs korhatár. Van, aki tizenévesen kezdi el, mint például Alessia Zecchini, akiről a netflixes film szól (Alessia már 14 évesen 52 méterre merült, de épp akkoriban tiltották be a 18 alattiak versenyzését. A fiatal lány nem adta fel: 18 évesen már 150 métert úszott víz alatt egy levegővel – szerk). Én a húszas éveimben találtam rá, addig fogalmam sem volt arról, hogy létezik ez a sport. Miamiban például él egy barátom, aki 62 évesen kezdett el merülni, de sok hasonló példát tudnék mondani.
Mi a következő célod?
Rengeteg vágyam van, amelyek szeretném, ha teljesülnének. Önmagamban is le akarom tisztázni, hogy mi is az az üzenet pontosan, amit minél több ember felé közvetíteni szeretnék, mielőtt könyvet írnék. Örülnék egy netflixes filmnek is, szeretnék motivációs előadásokat tartani, edzőtáborokat tartani. Bár a sportban is sikeres akarok lenni, nem az szerepel a polc legtetején, hogy akkor legyen még egy aranyérem, vagy egy újabb világrekorder merülésem, hanem hogy tudjak ezzel, amit elértem segíteni másoknak, hogy nekik is boldogabb, elfogadóbb, motiválóbb legyen az életük. Persze tovább edzek és versenyezni szeretnék, ameddig csak lehet, az eredmények pedig úgyis jönnek és majd magukért beszélnek.
Idén 30 éves lettél. Hogyan élted meg, hogy betöltötted ezt a kerek évszámot?
A szülinapomat Mexikóban ünnepeltem és nem voltam a legjobb állapotomban sem fizikálisan, sem mentálisan. A bokaszalag-sérülésem lassan gyógyult, és még mankóval közlekedtem, bár amikor ott a cenotékban merültem, akkor ki tudtam kapcsolni és élvezni a vizet, illetve a merüléseket. Jó volt utána a családdal lenni és megünnepelni, mielőtt Ázsiába utaztam életemben először egy edzőtáborba. Az utóbbi hónapokban úgy érzem, megint nagy változáson mentem át, és olyan mélységekbe jutott az önismeretem és a szellemi fejlődésem, ami teljesen új ajtókat nyitott meg. Kicsit máshogy nézek a múltban történtekre, máshogy értékelem magam, és átértékeltem, mire vágyok a magánéletemben. Izgatottan kezdek neki a 30-as éveimnek, végre talán kicsit bölcsebb vagyok! (nevet)
Mi az a szabadtüdős merülés?
Az extrém versenysport lényege, hogy egy levegővel egy függőlegesen kifeszített kötél mentén minél mélyebbre kell lemenni, szabályokat betartva és az előre meghatározott célmélységből fel kell vinni egy címkét a felszínre. Négy külön kategória van. Ha a versenyzőnek segítségre van szüksége, szabályt szeg vagy a felszínen már nincs magánál, annak a merülése eredménytelen. A Vertical Blue verseny meghívásos az elit versenyzőknek, mindenki hatszor próbálkozhat két hét alatt.
