Lékai-Kiss Ramóna interjú

Mikor és miért kezdtél el jótékonykodni?

Kilenc éve csatlakoztam az Ökumenikus Segélyszervezethez. Azóta, amikor csak tehetem, jelen vagyok a rendezvényeken, látogatok családokat, segítek az ételosztásnál vagy részt veszek a kommunikációban. Az én hangomat hallhatja például az is, aki felhívja a Segélyszervezet telefonos adományvonalát, a 1353-at. És hogy miért fontos ez nekem? Egyszerűen így neveltek. Gyerekkoromtól kezdve ezt láttam, például amikor a szüleim zöldséges boltot üzemeltettek, a nap végén nem eladott, de teljesen jó állapotban lévő árukat a rászoruló családoknak adták. Számomra evidens, hogy segítek másokon, és kerestem a lehetőséget, hogy ezt szervezett keretek között tegyem, a lehető leghasznosabban. Fontos, hogy jól segítsünk, az Ökumenikus Segélyszervezet, pedig nemcsak adományoz, hanem kitörési lehetőséget is kínál a szegénységből. Ebben a náluk dolgozó hozzáértő szakemberek tudnak támogatást nyújtani.

Az Ökumenikus Segélyszervezet reklámszpotja egy mesterséges intelligencia által rajzolt ideális valóságot állít szembe a valósággal. A te hangod is szerepel a reklámban. „Az emberséghez ember kell” a videó csattanójaként. Neked mit jelent ez?

Karácsonykor előtérbe kerülnek a személyes kapcsolatok és az emberség, ilyenkor mindenki fogékonyabb a jó cselekedetekre is. A szeretet ünnepén nagyobb hajlandóságot mutatnak az adakozásra, mi pedig megmutatjuk, hogyan tudnak jól segíteni. A készpénz a legjobb segítség, az online adakozással, a 1353 adományvonal hívásával a szervezett, profi segítségnyújtást támogatjuk, ahol minden fillér megfelelő helyre kerül. Az ajándékunk is szólhat az adakozásról, a Segélyszervezet honlapján mézeskalácsot is küldhetünk postán keresztül szeretteinknek, támogatva egyben a rászorulókat.

Hogyan, mivel ösztönöznél másokat akár az önkéntességre, akár az adományozásra?

A követőim igen nagy százalékát nem ismerem, így nem tudom, mi hat rájuk a személyes példamutatáson túl. A social felületeken egy dolog bemutatni az életem, de más dolog példát mutatni és üzenetet átadni. Azt tudom elmondani, engem mi inspirál: fontos a lelkemnek látni az eredményt, az örömöt az arcokon. A kézzelfogható változást, hogy a segítségemmel álmok válhatnak valóra.

Számodra természetes, hogy a fiad is ezzel az attitűddel nő fel?

Anyaként mindig felhívom a szülők figyelmét, hogy vonják be ők is a gyerekeket karitatív eseményekbe. Vigyék el őket adománypontokra, ételosztásra, így nekik már természetessé válik a segítségnyújtás. Én is ezt teszem Noéval. Az, hogy segítünk, ugyanolyan alap, mint elzárni a vizet, nem bántani a növényeket, vagy kiszelektálni a játékokat és odaadni másnak, akinek nagyobb szüksége van rájuk.

Lékai-Kiss Ramóna

Van kedves sztorid az önkénteskedéssel kapcsolatban?

Volt egy család, akiknek advent idején hőszigetelő anyagot vittünk, hogy le tudják szigetelni a házukat. Az apuka régen maga is segítő volt, csak valahogy vakvágányra futott az életük. Vittünk még élelmet, játékot, körbevezettek az otthonukban. Megkérdeztem, mit csinálnak karácsonykor. Azt mondták, körbeülnek az ágyon, megfogják egymás kezét és dalokat énekelnek. Engem nagyon meghatott ez az egyszerű szeretet. Nem állítom, hogy ajándékozni káros, de sokkal fontosabbak ezek a meghitt pillanatok.

Hogy állsz a felesleges túlköltekezéssel? Van erőd visszafogni magad?

Mi, felnőttek tárgyak helyett már jó ideje élményt adunk egymásnak. A gyerekeknél más a helyzet, nehéz nemet mondani a játékokra… Szülőként ez számomra tanulási folyamat, törekszem a mértékletességre.

Hogyan készülsz az ünnepekre a rengeteg munkán túl? Vannak aranyos hagyományok a családodban?

A húgommal egy napon születtünk, december 2-án, csak ő tíz évvel később. Ez a nap mindig kettőnkről szól. Persze kicsit változott a helyzet, mióta ő is anya lett, kikerültünk a gyermek státuszból mindketten… Már csak hisszük, hogy mindenki nekünk örül (nevet). A karácsony olyan, mint máshol, fát faragunk, főzünk-sütünk, bejglit, halászlét… Veszekszünk, kibékülünk, ajándékot bontunk, énekelünk, csillagszórót gyújtunk.

Milyen ajándékot szeretnél idén?

A meglepetéseket szeretem. Igazából mindegy mi, csak ne tudjak róla! De a legnagyobb öröm, hogy kicsik-nagyok mind együtt vagyunk, dédik, nagyszülők, unokák, ez az igazi ajándék!

Lékai-Kiss Ramóna (Fotó: Schumy Csaba)

Végezetül, volt olyan ajándék, amit nagyon meg akartál kapni gyerekkorodban?

Nintendo. A Super Mariora nagyon vágytam! Nyolc éves lehettem, elképesztő élmény volt, mikor az egész család Nintendózott a karácsonyfa alatt! Azt a fajta eufóriát kívánom mindenkinek idén karácsonykor. Boldog ünnepeket!

Ezt olvastad már?

Lékai-Kiss Ramóna: „Az öregedéstől, az arcom vagy a testem változásaitól nem félek”

Ez is érdekelhet Megnézem