Kovács Kati gyakran réved a múltba. A Kossuth-díjas énekesnő 60 éves pályafutásához több ezer koncert, több millió eladott lemez és olyan slágerek fűződnek, ami miatt a magyar könnyűzene egyik legnagyobb hatású előadója lett. Ám ő maga is elismeri, mindezt nem érte volna el Koós Jani nélkül, aki szintén forradalmasította generációját.
Fotó: Olajos Piroska
A két legendás énekes sohasem versenyeztek, inkább bátorították egymást, közben pedig barátságok, életre szóló kötelékek szövődtek köztük. Koós Jani 2019 márciusában hagyott itt minket, a gyásszal pedig a mai napig küzd családja és kollégái is. A Story magazinnak Kati a közös pályafutásukat elevenítette fel.
Mi nem voltunk úttörők, csak annak képzeltük magunkat. Kellettek az olyan barátok, akik megmondják, mi a jó, mi a rossz. Olyanok, mint Koós János volt. Fel sem fogom, hogy ő is elment… És ennek már öt éve… Utánozhatatlan volt mind a hangja, mind az előadásmódja. A minap hallottam, hogy egy énekes Jani valamelyik dalát adta elő egy tévéműsorban. Ez nekem szokatlan, mert mi egykor, a fénykorunkban nem énekeltük egymás slágereit. Arra azonban jó volt ez a tévéműsor, hogy rájöjjek, Jani valóban utánozhatatlan volt… Hiányzik a Koós Jani.
Kovács Kati, mint oly sokan, akik közelről ismerték Koós Jánost, a humorát és az életszeretetét emeli ki, valamint a munkabírását, és azt, hogy milyen hűséges és támogató volt azokhoz, akiket szeretett, akár családtagról, akár kollégákról, akár barátokról volt szó. „Mindig mindenkinek segített, emlékszem, a pályám elején egyszer Szegeden léptünk fel, és segített feloldani a gátlásosságomat, megtanított arra, hogyan legyek lazább. ’Mozogj! Lépjél, beszélj hozzájuk, szeresd őket, hiszen szeretnek’ – utasított Jani. Azt mondta, nem szabad leszegett fejjel, mozdulatlan kézzel, szerényen a függöny előtt megállni. Későbbiekben is szólt, ha azt látta, hogy nincs meg a kontaktus a közönséggel. (…) Jani mindig mindenkit megnevettetett. Ő egyébként kétfelé szórakoztatott, egyrészt a közönséget, másrészt a körülötte álló kollégákat. Remek humora volt, de én tudom, komolyan is lehetett vele beszélgetni.”
