Eugene Curran Kelly 1912-ben látta meg a napvilágot Pittsburghben, ahol élete első éveit is töltötte. Édesapja egy lemezkiadó cég kereskedelmi igazgatója volt, édesanyja pedig, a gyerekek érkezéséig színésznőként bontogatta a szárnyait.
Fotó: Getty Images – Silver Screen Collection
Hogy boldoggá tegye az édesanyját, részt vett néhány táncórán, akkor azonban még nem lobbant fel benne a szenvedély. Sokkal jobban érdekelte a sport, baseballozott, focizott, hokizott és tornában is jeleskedett.
Tudta magáról, hogy több van benne
Az 1929-es gazdasági világválság a Kelly családot is komoly kihívások elé állította: a családfő elveszítette az állását, Gene pedig kénytelen volt félbehagyni főiskolai tanulmányait. Hogy pótolni tudják az édesapa kiesett jövedelmét, Fred nevű testvérével tánciskolát nyitottak a házuk pincéjében, amivel nem várt sikereket értek el.
Ahogy anyagilag egyenesbe jöttek, visszatért tanulmányaihoz és két diplomát szerzett, a táncot azonban egy napra sem hagyta abba. Állandó szereplője lett a diákszínpadnak, testvérével pedig tovább színesítették a repertoárjukat. Szteptáncot kezdtek oktatni, éjszakai mulatókban pedig egyre nagyobb érdeklődést számon tartó fellépéseket vállaltak.
Siker és csillogás ide vagy oda, Gene úgy döntött, hogy New Yorkba költözik, annak reményében, hogy tehetségével még magasabbra is elérhet.
Egy apró albérletben húzta meg magát egy bárzongorista társaságában, költségeit pedig beugró táncosként próbálta fedezni.
1940-ben, 28 évesen több válogatáson is kiemelkedően teljesített, sőt koreográfusi feladatokkal is megbízták. Hab a tortán, hogy első feleségét, Betsy Blairt is munkája közben ismerte meg, szerelmük gyümölcseként pedig nem sokkal később világra jött a kislányuk, Karry.
Fotó: Getty Images – Bettmann
Lázasan énekelt az esőben
Gene Kelly rövid időn belül ismertté vált a hollywoodi filmiparosok és a nézők körében is. Az előállt háborús helyzet kisebb kitérőkre kényszerítette, majd Los Angelesben kötött ki, ahol nemcsak a feleségével és a kislányukkal élt egy fedél alatt, hanem két asszisztensükkel is.
A legnagyobb hírnevet az 1952-es Ének az esőben című filmmusical hozta meg. A címadó dalra lejtett, ránézésre könnyed tánc valójában komoly erőfeszítéseket követelt Kellytől, már csak azért is, mert a forgatás mindkét napján magas, 40 fok közeli lázzal küzdött. Nem volt elég, hogy betegen is a legjobb formáját kellett hoznia, tánc közben még folyamatosan vizet zúdítottak rá, hogy a végeredmény a lehető legtökéletesebb legyen.
Még ebben az évben elhagyta Amerikát, és családjával együtt Londonba költözött. Szinte magától értetődő volt számára, hogy a publikum itt is nagy lelkesedéssel fogadja, a várt siker azonban elmaradt. Amint a politikai események lehetővé tették, visszatért az Egyesült Államokba, számításait azonban itt sem találta meg igazán. Később Franciaországban is szerencsét próbált, de már csak kisebb táncos szerepeket bíztak rá.
Fotó: Getty Images – Silver Screen Collection
Egy Oscart nyert, de azt kétszer is megkapta
Azt, hogy az idő eljárt felette, emelt fővel vette tudomásul. Mint mondta, nem akarta megvárni, hogy a közönség megfáradt, kiöregedett táncosként lássa a színpadon vagy a filmvásznon, ezért új kihívások után nézett és a Hello, Dolly! című film rendezésébe vágta a fejszéjét, amit karrierje méltó befejezéseként aposztrofált.
Mozgalmas élete bővelkedett a kihívásokban, amikből mindig próbálta a lehető legtöbbet kihozni. Sokszínűségéért 1952-ben Oscar-díjat is kapott, ami egy 1983-as lakástűzben (melynek során csaknem mindenét elveszítette) megrongálódott. Az 1984-es díjátadón kárpótlásként ismét átadtak neki egy aranyszobrot.
Úgy tudni, hogy az utána következő táncos generációra mindig is szeretettel tekintett, és nem fukarkodott a szakmai tanácsokkal.
Michael Jacksonnak például maga Gene Kelly tanácsolta, hogy (akárcsak ő) viseljen fehér zoknit tánc közben, hogy a nézők tekintetét még inkább odavonzza.
A Három Tenor 1996-os, Madison Square Gardenben tartott koncertjén Gene Kellynek ajánlotta az Ének az esőben címadó dalát. A legendás táncos korábbi agyvérzése miatt kerekesszékben ülve, az első sorból hallgatta a lenyűgöző produkciót.
Az előadás végén minden erejét összeszedte, és az éljenző tömegben ő is állva tapsolt. Három nappal később, szeretett harmadik felesége társaságában, békésen távozott az élők sorából.
(Nyitókép: Getty Images – Silver Screen Collection, Forrás: Via)
