Az Utódlás alkotójának új filmjében, a Mountainheadben a világ leggazdagabb és leghatalmasabb emberei egy hegyi házban gyűlnek össze egy hétvégére, és a szórakozásukban még az sem igazán zavarja őket, hogy eközben az általuk birtokolt AI és közösségi média miatt világszerte zavargások törnek ki. Lehet, hogy a film kineveti őket, de a Mountainhead ettől még félelmetes vízió: egyrészt, mert valami hasonló tényleg könnyedén megtörténhet, másrészt, mert kiválóan bemutatja, hogy olyan emberek kezében van a hatalom, akik az erkölcs és az empátia szavak hallatán kizárólag gúnyolódni tudnak. Az nlc a négy főszereplő közül kettővel, Ramy Youssef-fel és Cory Michael Smith-el Zoomon beszélgetett.
Ramy Youssef és Cory Michael Smith (Fotó: Stephanie Augello/Variety via Getty Images)
A Mountainhed tech bro-i igazán arrogáns alakok, akik sokszor kimondottan nevetségesek. Rengeteg pénzük és hatalmuk van, de próbálnak folyamatosan laza, normális srácoknak tűnni. A tech bro-k ma rengeteg ember számára példaképek, mitikus magasságokba nőttek sokak szemében. Mit gondoltok, miért?
Cory Michael Smith: Amikor a karakterem bőrébe bújtam, elgondolkodtam azon, milyen voltam 14 évesen. Tudod, van egy részed ebben a korban, aki nagyon magabiztos és arrogáns, ugyanakkor egy másik részed meg érzékeny és bizonytalan. És mintha ezek az emberek ott ragadtak volna abban az időben. Mintha minden idejüket a technológia fejlesztésére fordították volna, és közben elfelejtették élni a személyes életüket. A saját életük sosem kapott szoftverfrissítést. Nem látom őket mitikusnak, inkább csak megdöbbentő, hogy ilyen emberek kezében ennyi pénz és hatalom összpontosul. De persze nem szeretnék általánosítani minden férfira, aki a tech-szektorban dolgozik.
Ramy Youssef: A hatalmi dinamikák már fiatalon kialakulnak az embereknél. Fiatalon azok, akik szépek, sportosak vagy viccesek, értékkel bírnak a környezetükben.
Felnőttként hirtelen azok az emberek kapnak hatalmat, akiknek pénzük van és a legbefolyásosabb iparágakban dolgoznak. És ezek gyakran olyan emberek, akik fiatalon nem voltak hatalmi pozícióban.
Azt látjuk, hogy mintha visszacsúsznának a kamaszkori viselkedésükbe: a testük felnőtt, de a lelkük még mindig kamaszos. Szerintem ez az igazán érdekes ezekben a karakterekben, miközben persze ez is sztereotipizálás.
Steve Carell, Jason Schwartzman és Ramy Youssef a Mountainheadben (Fotó: HBO)
Mit gondoltok, képes lehet néhány hipergazdag, nagy hatalmú ember manipulálni a valóságot és átírni annak történetét?
Ramy Youssef: Szerintem képesek és csinálják is. Sok platformon látjuk ezt. A szupergazdagok képesek manipulálni a narratívát. Ugyanakkor hiszek abban, hogy a valódi emberek és azok közössége előbb-utóbb mindig eljut az igazsághoz. Az erősek képesek egy időre álvalóságot teremteni, de a valóságot ettől még nem tudják megsemmisíteni. Mert az ő narratívájukkal ellentétben az tényleg létezik, és ezért valahogy mindig utat talál magának. A kérdés az, hogy mennyi idő kell hozzá.
Ramy, a karaktered ugyanolyan pénzsóvár, mint a többiek, ám közben mintha benne azért lenne egy minimális empátia és moralitás is. Vagy legalábbis a látszata…
Ramy Youssef: Jeff bizonyos szinten tényleg képes az empátiára, ugyanakkor ő az a fajta fickó, aki még az empátiáját is kiárusítja. Nem tudtam rá úgy tekinteni, mintha erkölcsileg jobban állna, mint a többiek, pedig szeret úgymond a lelkiismeret hangja lenni a társaságban.
Milyen érzés olyasvalakik bőrébe bújni, akiknek szinte kizárólag rossz tulajdonságai vannak?
Ramy Youssef: Sosem úgy gondoltam rájuk, mint rossz emberekre. Inkább olyanok ők számomra, mint a nagy gyerekek. Sokszor úgy is viselkednek. Amikor játszod, nem a negatív tulajdonságokra fókuszálsz, hanem arra, hogy milyen ember ő, és hogyan viselkedne ez az ember bizonyos helyzetekben.
Cory Michael Smith: Minden alakítás megköveteli, hogy empátiával állj a karakteredhez és a helyzetéhez, mert muszáj értened, hogy mit miért tesz.
Jason Schwartzman, Steve Carell, Ramy Youssef és Cory Michael Smith a Mountainhead c. filmben (Fotó: HBO)
Volt olyan része a karaktereiteknek, amit nehéz volt eljátszani?
Ramy Youssef: Számomra a forgatókönyv olyan erős kapaszkodót nyújtott, hogy egyszerűen csak belevetettem magam a szerepbe és élveztem minden pillanatát.
Cory Michael Smith: Venis olyan szempontból különleges karakter, hogy egyszerre komoly és ijesztő, miközben kicsit nevetséges is. Nagy kihívás volt megtalálni az egyensúlyt a karakter feszültsége és a komikuma között. Jesse-t sokat kérdezgettem erről, mert folyamatosan próbáltam egyensúlyozni a kettő között. Végül is a humort általában a kialakult, abszurdba hajló helyzetek adják. Színészként nekem az a jó, ha halálosan komolyan játszom, a komikum pedig úgyis jön a jó forgatókönyv abszurd szituációiból.
Ramy Youssef:
Szerintem az emberek akkor a legviccesebbek, amikor teljesen meg vannak győződve valamiről, amiről azt gondolják, hogy nagyon fontos, miközben a dolog, amiben hisznek valójában teljesen röhejes és abszurd. Ezért is röhögök sokat a családomon – ők nem akarnak viccesek lenni, egyszerűen csak őrült módon gondolkodnak. (nevet)
Mi vonzott benneteket a Mountainheadben?
Cory Michael Smith: Amikor engem felkértek, még nem volt kész a forgatókönyv. Az Utódlás azonban minden idők egyik legjobb sorozata, és bármiben benne lettem volna, amit Jesse (Jesse Armstrong, az Utódlás showrunnere és a Mountainhead rendezője) csinál. Igazából bármit ajánlott volna fel, én igent mondok.
Ramy Youssef: Én is Jesse miatt mondtam igent. Ha Utah, akkor Utah… (a filmet Utah államban forgatták, a hegyek között – a szerző).
Cory Michael Smith, Ramy Youssef és Steve Carell a Mountainhead premierjén New York-ban (Fotó: Dia Dipasupil/WireImage)
Miben jelentett a Mountainhead más kihívást, mint a korábbi munkáitok?
Ramy Youssef: Hihetetlen sok szövegünk volt, és nagyon gyorsan forgattuk a filmet egy elszigetelt helyszínen. Ilyet még sosem csináltam. Persze forgattam már gyorsan és kevés pénzből, de ilyenkor inkább az jellemző, hogy a stáb egyik helyről rohangál a másikra, itt meg mindent egy helyen vettünk fel. Izgalmas volt az is, hogy gyakorlatilag három másik színésszel vettük fel az egészet. Csak mi négyen voltunk.
Cory Michael Smith: Izgalmas volt ilyen kamara jelleggel dolgozni. Ugyan korábban is játszottam már erkölcsileg kétes alakokat, de a világ leggazdagabb emberét most alakíthattam először. Jesse rendkívüli író: olyan nyelvezetet alakított ki a karaktereinknek, amivel dolgozni igazi csoda.
Rami, a legmozgalmasabb jelenetben a karaktered fizikailag küzd az életéért három másik emberrel szemben. Mesélnél arról, milyen volt ezt felvenni?
Ramy Youssef: (erősen ironikus hangnemben) Először is, volt egy jó kaszkadőr csapatunk. De ettől még többnyire engem láthatsz a filmben, nagyon aktívan vettem részt a küzdelmekben, és rengeteget futottam. Ez volt az én nagy Mission: Impossible pillanatom, tudod? Meg szerettem volna mutatni a filmszakmának, hogy „Nézzétek ezt a srácot, ő akciófilmekre is alkalmas”. Most jött el az én időm. Örülök, hogy ezt észrevetted, és meglep, hogy egyetlen újságíró sem hozta szóba korábban. De biztos vagyok abban, hogy később még sokan fognak rákérdezni.
SPOILER KÖVETKEZIK!!! Cory, a film talán legemlékezetesebb jelenetében Steve Carell és Jason Schwartzman karaktereivel azt tervezitek, hogyan teszitek el láb alól Ramy figuráját. Mesélnél arról, milyen volt felvenni ezt az elképesztően vicces szcénát?
Cory Michael Smith: Nekem is ez volt a kedvenc jelenetem. Jasonnel és Steve-vel hatalmas élményt jelentett a szoros közös munka. Akkor élvezet volt játszani, hogy nem is akartuk abbahagyni. Nem sok vígjátékot csináltam korábban, ezért óriási kihívás volt ezt a jelenetet sok humorral megcsinálni úgy, hogy közben mégis halálosan komoly legyen. Életemben nem tanultam annyit a vígjátéki időzítésről, mint ennél a jelenetnél.
Ramy Youssef: Imádtam nézni ezt a forgatási napot. Csak ültem ott a nasimmal egy székben a kamera mögött, és néztem, ahogy tervezik, hogy megöljenek engem. Nagyon szórakoztató volt. (nevet)
A Mountainhead a Max kínálatában látható.
