Carrie Bradshaw története több mint negyed évszázada képernyőn van. Ennyi idő alatt kiismerted már, kik a leglelkesebb rajongói a Szex és New Yorknak, illetve az És egyszer csak…-nak?
(nevet) Valószínűleg sokkal kevesebbet tudok erről, mint amennyit kellene. Ha három évvel ezelőtt kérdeztél volna, mielőtt a sorozat felkerült a Netflixre, valószínűleg tudtam volna mondani neked egy profilt, egy korcsoportot és hasonlókat. De mostanra ez teljesen szétesett. Egy teljesen új generáció fedezte fel magának a sorozatot, akik ugyanolyan elkötelezetté váltak, mint a régi rajongók.
Nagyon érdekes volt találkozni azzal, hogyan dolgozzák fel, miért nézik, mi vonzza őket benne és milyen kérdéseket tesznek fel a sorozattal kapcsolatban. Sokan mesélték azt, hogy eleinte vonakodva ültek le elé, ám idővel mégis megszerették. A meleg közösség nyilván mindig is óriási szerepet kapott a sorozat népszerűségében, és ez a mai napig nem változott. De nagyon széles a mi közönségünk, nem szűkíthető le egyetlen nézőtípusra.
Sarah Jessica Parker az És egyszer csak… új évadának párizsi premierjén (Fotó: Marc Piasecki/WireImage)
Másképp állsz hozzá a szerephez most, mint a kilencvenes évek végén?
Jaj, alig emlékszem már arra, milyen volt a kilencvenes évek végén… Őszintén szólva még mindig aggódom. Mindig azt érzem, hogy nem elég jó, amit csinálok. Bárcsak érettebbé váltam volna az évek során. Bárcsak ennyi tapasztalattal már lazábban tudnám venni a dolgokat – vagy akár kicsit könnyedebben. Nem gondolom, hogy drámai lenne a különbség.
Továbbra is nagyon fontos számomra, hogy amit csinálok, az jó legyen. Fontos, hogy valahogy eltaláljam azt, amit az író – gyakran Michael Patrick King – elképzelt. Tudom, hogy nagyon konkrét elképzelései vannak a történetekről és arról, hogyan meséljük el őket. Nagyon szeretném, ha megfelelnék az elvárásainak. De ugyanez igaz az összes íróra is. Szóval furcsa módon nem sok minden változott. A történetek kissé mások lettek, de Carrie még mindig ugyanaz az ember. Így sok minden ismerős, és az új dolgok ugyanolyan újak neki is, mint nekem.
Carrie ebben a szezonban egyfajta távkapcsolatba kezd Aidannel. Te magad hiszel abban, hogy egy távkapcsolat akár hosszú időn keresztül is lehet működőképes?
Jó embert kérdezel. Olyan régóta élek házasságban, hogy már alig emlékszem másra. (Matthew Broderick-kal 28 éve házasodtak össze – a szerző.) Az egyetlen távkapcsolatom a képernyőm volt. Láttam már sikeres távkapcsolatot, de nem gondolom, hogy könnyű lenne. Ami Carrie-t és Aidant illeti, értékelem és csodálom a törekvésüket, hogy megpróbálják, de közben határokat állítsanak fel, miközben Aidan azon dolgozik, hogy odaadó szülő legyen. De nem hiszek abban, hogy kettejük között ez működhet, különösen, ha figyelembe veszem azt, hogy a fizikai közelség, a testiség mennyire fontos tápanyag volt számukra. De majd meglátjuk. (mosolyog)
Sarah Jessica Parker és Kristin Davis a New York-i forgatáson (Fotó: Profmedia)
Másképp látod a nők közötti barátságokat, mint azokat, amik férfiak között születnek?
Azt hiszem, van egyfajta intimitás bennük – általánosságban beszélve, mert természetesen mindig vannak kivételek. A nők közötti összetartás nagyon különleges. Van benne támogatás és kölcsönös megértés, ami gyakran a közös élményekből fakad – abból, ahogyan a világ lát minket, ahogyan mi látjuk magunkat, ahogyan a romantikát és a szerelmet keressük. Létezik egyfajta közös nyelv a barátnőiddel, akik azonnal megértenek – és amikor mégsem, akkor ott van bennük a türelem, hogy meghallgassanak.
A sorozat központi témája már régóta a szerelem és az ismerkedés. Az új évad mit tud mondani a témában?
Ez egy olyan téma, ami mindig rejteget újdonságot. Carrie egy olyan ember, akit mindig hajt a kíváncsiság. Őszintén érdeklik az emberi kapcsolatok: mikor működnek és mikor nem, és persze ki hogyan keresi a saját másik felét. Az odáig vezető út mindig nagyon érdekes. A harmadik évad elején Carrie lényegében egyedül van, és úgy tűnik, sikerült megbékélnie az Aidannel való megállapodással, hogy öt évig külön lesznek, tiszteletben tartva egymást. De ahogy az később kiderül – azt hiszem nem árulok el nagy titkot ezzel –, a dolog mégsem úgy működik, ahogyan eltervezték.
Mit teszel ha egyedül vagy és szeretsz valakit? Mit kérdezel magadtól? Vajon Carrie milyen választ ad ezekre a kérdésekre. Egy régi barátom magyarázta egyszer, hogy számára Carrie története mindig is az otthon kereséséről szólt. Mi az otthon? Hol van az otthon? És amikor végre megtalálja, vajon mit kell feláldoznia érte?
Nicole Ari Parker, Kristin Davis, Sarah Jessica Parker, Sarita Choudhury és Cynthia Nixon az új évad New York-i premierjén, 2025 május 21-én (Fotó: Profimedia)
Az idei évad sokféle emberi kapcsolatot jár körül. Szerinted mi kell ahhoz, hogy egy baráti vagy romantikus kapcsolat hosszú távon is erős maradjon?
Úgy érzem, hogy a kapcsolatok fenntartásának módjai nem is különböznek annyira barátok és partnerek között. Mindkettő időt és „karbantartást” igényel – szó szerint. De közben meg kell érteni, hogy az élet kiszámíthatatlan, és gyakran elhúz minket más irányokba. Ha valaki szülő lesz, már nem áll rendelkezésére annyi idő a barátaira – és néha még a partnerére sem. Szerintem úgy lehet ezeket a kapcsolatokat megtartani, ha éretten, figyelmesen és megértéssel állunk hozzájuk. Megtanulunk odafigyelni, és nem ragadunk le a lényegtelen dolgoknál. Türelmesnek kell lenni másokkal. És… valamiféle nagylelkűségre is szükség van.
Bár már 2025-öt írunk, úgy látom Carrie még mindig a nyomtatott sajtótermékekben hisz. Te inkább online vagy print formájában fogyasztod a híreket?
A hétvégi Timest nyomtatva szeretem, különösen a vasárnapi kiadást. Az Atlantic-ot és a New Yorker-t is nyomtatott formában olvasom. Szerintem ezek arra valók, hogy az ember magával vigye őket. Úgy érzem – és talán ez csak rám vonatkozik –, hogy többet jegyzek meg, jobban befogadom a hosszabb írásokat, ha papíron olvasom őket.
Persze nagyon hálás vagyok a jó online magazinokért is, sokuk egészen parádés munkát végez. És annak is örülök, hogy az összes olyan napilap, hetilap, amit szeretek, digitálisan is elérhető, mert így bármikor hozzá lehet jutni az információhoz. De számomra még mindig van valami mélyen kielégítő abban, ha a kezemben tarthatok egy könyvet. Nem olvasok Kindle-n, és egyértelműen jobban szeretem a nyomtatott újságokat és magazinokat.
Carrie írásai mindig tükrözték, hogy éppen hol tart érzelmileg. Mi motiválja most az írásban? Mit tanulhatunk tőle?
Carrie számára az írás az önreflexió eszköze. Nemcsak munka, hanem egy módja annak, hogy eligazodjon a saját életében. Ebben az évadban újra elkezdi használni az írást arra, hogy felfedezze, mit gondol a barátairól, a szerelemről, a veszteségről és persze saját magáról. Mindig is sajátos kapcsolódása volt az íráshoz.
Ha pedig bármit tanulhatunk Carrietől, az az, hogy sosem késő újraírni a saját történetedet. És a kérdések legalább olyan fontosak, mint a válaszok.
Ha őszinték vagyunk önmagunkhoz – akár írásban, akár csak a gondolatainkban –, akkor képesek lehetünk a fejlődésre, változásra, és az új kapcsolatok kialakítására, bármilyen életkorban is járunk.
Sarah Jessica Parker az És egyszer csak… forgatásán (Fotó: Profimedia)
Van kedvenc pillanatod az új évadból?
Ha mindenképp választanom kell egyet a sok közül, azt mondanám, hogy a legmeghatóbb pillanatok számomra mindig azok, melyek valami nagyon emberit vagy személyeset mutatnak meg. Az egyik kedvenc jelenetem az, amikor Carrie Mirandával a padon ül, és elmeséli neki, mit érzett Aidannel kapcsolatban. Az a jelenet teli volt csenddel, árnyalatokkal, és a kettőjük közötti mély barátság tükröződött benne.
Aztán ott vannak a humoros pillanatok is, amik mindig nagyon jól estek – például amikor a barátnők együtt nevetnek egy vacsoránál, vagy amikor valami teljesen váratlan történik. Ezek teszik élővé és szerethetővé a sorozatot. És persze, mindig különleges érzés New York utcáin forgatni. Ez a város szinte már önálló szereplő a történetben.
Az interjú egy Zoom kerekasztal-beszélgetés keretében készült. Az És egyszer csak… harmadik szezonja május 29-én rajtol a Max kínálatában.
