Még nem tudom, milyen érzés anyának lenni, de azt tudom, és látom, hogy egyáltalán nem egyszerű. Helytállni mint feleség, helyesen és következetesen nevelni a gyereket, gyerekeket, közben pedig megmaradni nőnek. Nem beszélve arról, hogy ott van a karrier kérdése, és persze az, hogy minden anyukának szüksége van én időre, hogy önmaguk legyenek. Nehéz úgy helyt állni minden szerepben, hogy közben végtelen fáradtság gyötri az embert, mert a baba előző éjjel egy percet sem aludt, vagy éppen kétfelé kell szakadni, mert az egyik gyerek a játszótérre menne a másik pedig otthon fekszik bárányhimlősen. Az anyaság egy nonstop munkahely, amiből nem lehet szabadságra menni, és ami alól nem lehet csak úgy kibújni.
Szerencsére sok szuperanya él a környezetemben, akiknél rengeteg jó példát látok, így amikor én magam is anyuka leszek, akkor majd ezekre az erős nőkre gondolok. Tanuljatok ti is az ő történeteikből.
Derült égből ikrek
Eszter barátnőm és férje már egy ideje tervezték az első közös babájukat, ám arra egyikőjük sem gondolt, hogy hamarosan két kicsi életről kell gondoskodniuk. Emlékszem a napra, amikor Eszter megtudta, hogy várandós, madarat lehetett volna fogatni vele. Mindenki egy emberként örült a hírnek. Ahogy közeledett az első komolyabb ultrahangos vizsgálat, Eszter is izgatottan várta a napot, hogy végre meghallja leendő babája szívhangját. Amikor a nőgyógyásza vizsgálni kezdte, észrevette, hogy nem egy, hanem két szívhangot hall. Ezt tudatta Eszterrel és férjével, akik félelemmel vegyes érzésekkel fogadták a hírt, hogy nem egy, hanem rögtön két baba érkezik hamarosan a családjukba. Eszter jól viselte a terhességet, pedig az nem volt egyszerű. Folyamatosan rosszullétek gyötörték, ráadásul veszélyeztetett terhes is lett. Az ikrek koraszülöttként látták meg a napvilágot, picik voltak, de szerencsére erősek és egészségesek. A barátnőm próbált lélekben felkészülni, hogy hamarosan két kis életért lesz felelős, ám megannyi félelem gyötörte. Főleg az első időszakban, amikor megérkeztek az ikrek. Egy kisfiú és egy kislány.
Máté és Klára mintababák voltak, de amikor először elmentem látogatóba Eszterékhez, és megláttam a barátnőm nyúzott és elgyötört arcát, tudtam, hogy a két baba kétszer annyi feladatot és munkát jelent neki. Eszter férje derekasan helytállt, és segített a teendőkkel, de mivel ő volt a családfenntartó, napközben Eszter csinált mindent otthon egyedül nagyszülők hiányában. Ellátta a két babát, elvitte őket sétálni, és még akkor sem esett kétségbe, amikor elromlott a lift, és három emeletet kellett két babával, az iker babakocsival, és a cuccokkal megtenni fel és le, naponta többször. Eszter sosem hisztizett, és sosem gondolt úgy az ikrekre, hogy két baba kétszer több gond.
Mindent megpróbált megoldani, leleményessége nem ismert határokat. A leglehetetlenebb helyzetekből is jól jött ki, mert megtanulta megosztani a figyelmét Klára és Máté között, ráadásul olyan technikákat is eltanult, hogy hogyan lehet úgy altatni egy babát, hogy közben a másikkal játszik. Mindezt persze úgy, hogy az ébren lévő baba jól szórakozik, de az alvó babát nem zavarják. Amikor volt egy kis pihenőideje Eszternek, akkor amellett, hogy igyekezett ő is pihenni, a fennmaradó időben sokszor kötött és horgolt a babáknak. Nála ügyesebb anyukát és rugalmasabb anyát nem ismerek. Az biztos, hogy ha valami megoldatlannak tűnő helyzet kerül majd elém anyukaként, akkor Esztert hívom fel, hogy adjon tanácsot!
Anyukaként is sikeresnek lenni
Ildi barátnőm mindig is azok az emberek közé tartozott, akik maximalistaként a legtöbbet hozták ki az éppen aktuális munkahelyükön. Ildi kitartóan és alázatosan tette a dolgát bárhová került is. Nem számított, hogy a munkahelye egy multi vagy egy kisvállalkozás, mindig is egyre feljebb és feljebb jutott a ranglétrán. Szabadidejében képezte magát, workshopokra járt, kapcsolatokat épített, és mindig képben volt minden újdonsággal. Fáradhatatlanul haladt előre a szakmájában (informatika), ám amikor várandós lett, mindenki azt hitte, hogy parkolópályára teszi a karrierjét. Ám Ildit a baba nem akadályozta meg abban, hogy irányítsa a keze alatt dolgozó 10 fős fejlesztői csapatot, és bár az első időszakban a napjai nagy részét a csecsemő tette ki, a baba altatási idejében újra elkezdte felvenni a fonalat egykori munkahelyén is.
Ahogy teltek a hónapok, Ildi belátta, hogy a baba mellett nem tud úgy haladni a munkájával, ahogy szerette volna, így új lehetőségek után nézett. Megtanult egy új programozási nyelvet, így mire kisfia betöltötte a két évet, Ildi már profin kódolt, és egyre több régi ügyfele vette igénybe a munkáját. Mire a kis Karcsika óvodáskorú lett, Ildi úgy döntött, hogy nem megy vissza egykori munkahelyére, hanem szabadúszóként otthonról dolgozik mint programozó. Ildi azóta szakmájának az egyik legjobbja lett, így elhalmozzák felkérésekkel, amiket ő oszt be, így csak annyit vállal, amennyivel egyszerre tud anyuka és dolgozó nő lenni. Ildi ismeri a szabadúszó vállalkozói lét előnyeit és hátrányait, így rengeteg tanáccsal tud szolgálni majd nekem is, hiszen a barátnőm megtapasztalta, hogy mik az előnye annak, hogy valahová hétfőtől péntekig bejár az ember, de azt is tudja, hogyan lehet a baba mellett időt szakítani magunkra, a saját fejlődésünkre. Szeretnék én is ilyen anyuka lenni, aki megtartja az ügyfeleit, és tud dolgozni a baba mellett, mert megtanulja az időmenedzselés csínját-bínját.
A világ legerősebb anyukája
Nem maradhat ki a felsorolásból a saját anyukám, aki egyedül nevelt fel engem, amikor édesapám váratlanul elhunyt. Anyukám még csak 38 éves volt, amikor a 41 éves édesapám munka közben rosszul lett (szívroham), és soha többé nem jött haza, így anyukám egyik napról a másikra egyedülálló anyuka lett. Édesanyám erőnek erejével dolgozott, hogy mindent megadjon nekem, a 11 éves lányának. Én akkor még nem is tudtam felfogni, hogy ez milyen nehéz is. Azóta felnőttként már látom, hogy az, hogy anyukám mindig előteremtette hónapról hónapra a megélhetésünkhöz szükséges pénzt úgy, hogy közben engem is nevelt, és támogatott, az emberfeletti lelki és testi erőt igényelt. Tudom, hogy sokszor fáradtan jött haza 12 óra munka után, de mindig volt ideje arra, hogy beszélgessen velem, mindig volt otthon főtt étel, és frissen mosott ruha. Ha szükségem volt valamire (új telefon, ruha, zsebpénz), akkor igyekezett saját magán spórolni, hogy én nem szenvedjek semmiben sem hiányt. Most már felnőttként tudom, hogy nagyon nehéz évei voltak anyunak, aki rengeteg túlórát vállalt, hogy anyagilag rendben legyünk, mert apukám volt a fő pénzkereső a családunkban. Szerencsére a család segített, ha megszorultunk, de anyu mindent megtett, hogy anno ezt gyerekként nem érzékeljem. Anyukám megtanított arra, hogy bármennyire is nehéz az ember helyzete, mindig számíthat a családjára, és segítséget kérni sosem szégyen.
Örülök, hogy sok erős, tehetséges, és okos anyuka vesz körül, mert mindegyikük élettörténete és tanácsai segítenek majd, amikor eljön az én időm. Ha valami gond, vagy baj ér, netán csak szimplán tanácsra van szükségem a babámmal, vagy az anyasággal kapcsolatban, akkor hozzájuk biztosan fordulhatok, és hasznos segítséget kapok majd tőlük. Te ismersz szuperanyákat? Mi az ő történetük? Miben szuperek?
Szponzorált tartalom
