1. Milyen ruhát kell vinni Isztambulba?
Mivel az ország 99 százaléka muszlim vallású, az ember úgy képzeli, hogy a nőknek kötelező a csador, de minimum a fejkendő. Ez nagy tévedés. Isztambul utcáin látott emberek többsége pontosan úgy öltözködött, mint ahogyan Európa bármely nagyvárosában szoktak. Tény, hogy valamivel több volt a fejkendős, mint a Budapesten megszokott, de bőven akadtak kendő nélküliek is. Szoknyás, rövidgatyás nőt azonban nem láttam, és a durva dekoltázs, pocit szabadon hagyó top sem volt jellemző. A legtöbb nő sima vászonnadrágot és rövidujjú pólót viselt.
2. Akkor nem is kell kendőt vinnem?
Ez attól függ, mit akarsz megnézni. A legtöbb látványosság enélkül is teljesen nyugodtan élvezhető, ám ha be akarsz menni egy mecsetbe (amit én amúgy nagyon melegen ajánlok, mert gyönyörű!), akkor a kendő kötelező kiegészítő, mert se miniszoknyában, se ujjatlan pólóban, se fedetlen fejjel nem lehet ilyen helyekre bemenni – de megjegyzem, Rómában, a Szent Péter-bazilikában is megkövetelik az illendő ruhát, ahogyan Firenzében is, szóval ez nem feltétlenül muszlim kérés.
3. Készüljek koszra, koldusokra?
Egyáltalán nem! Bár az tény, hogy Isztambul óriási város – 14 millió ember lakja, tehát nyilván akadnak lepukkantabb részei is. De azon a részen, ahol a látványosságok és a turisták vannak, nagy a rend és a tisztaság – igaz, a mosdóban érhetnek meglepetések, a legtöbb helyen arra kérnek, hogy a használt WC-papírt a szemetesbe dobd, ne a lyukba, ami meglepő lehet. Én személy szerint sem bogarakat, sem koszt nem láttam sehol, de nem jártam a külvárosban.
4. Hogy jutok be a városba a reptérről?
Érdemes tudni, hogy Isztambulnak két reptere is van. Ha az Atatürkre érkezel, akkor negyedóra alatt benn lehetsz a városban, és a taxi gyors és olcsó megoldás. De a fapados járatok többsége a Sabiha Göckenre érkezik – tehát a város ázsiai oldalára. Ha taxiba szállsz, jó egy órán át fog veled menni (autópályán!!!) és legalább 15-20 ezer forintot fognak a végén elkérni érte. Ennek a feléért a reptéri busz is elviszi a szállodához. Érdemes egy kis időt rászánni a lehetőségek feltérképezésére.
5. Lehet ételt venni az utcán?
Az ételek többsége ismerős lesz, ha életedben már egyszer is jártál gíroszosnál. Köfte, döner, kebab és millió saláta, mind frissen készítve. Nyugodtan ehetsz az utcán is – rengeteg olcsó lehetőség van erre. De az étterem se megfizethetetlenül drága. Ám ha idegenkedsz a török koszttól, akkor ne feledd, ez egy világváros, tehát szó szerint minden nemzet éttermét megtalálhatod. Csapvizet viszont nem ajánlatos inni – ez még a mi nagyon elegáns szállodánkban is ki volt írva nagy betűkkel a csap fölé.
6. Mit érdemes vásárolni?
Attól függ, mekkora csomagod van, mert itt aztán mindent lehet kapni. Isztambulban találod a világ legrégibb bazárját, már 1461-ben fedett piac volt a mai isztambuli Nagybazár helyén. Ez óriási hely (garantált az eltévedés), 22 kapuja van, ötezer boltja és 31 ezer négyzetméternyi területű. Naponta 400 ezer ember látogatja meg, szóval zsúfoltság lesz meg élet, és zaj, különösen mert minden bolt előtt ott áll a hívogató ember, aki megpróbálja kitalálni, milyen nemzetiségű vagy, és mi a szíved vágya. Mi teát, török csemegét és fűszereket hoztunk haza, de ha nagyobb bőröndöm lenne, lámpát vettem volna, ha pedig nagyobb pénztárcám, akkor az ékszeres pultoknál is tudtam volna költeni. Furcsa módon játékboltot sem a piacon, sem a belvárosban nem találtam.
7. Akkor Isztambul nem gyerekbarát város?
Ezt nem mondanám – a törökök szeretik a gyerekeket és kényeztetik a kis vendégeket. De ha pici gyerekkel mész, akkor stresszes lehet, hogy a belvárosban (ahol sok látnivaló van) a boltok többsége simán elfoglalja az egész járdát. Nagyon sokszor kellett lemenni az úttestre, hogy tovább haladhasson az ember. Arról nem is beszélve, hogy a tömeg óriási. Szóval elszaladós, pici gyerekkel talán jobb választás Törökország egy kicsit kevésbé zsúfolt része.
8. Autót érdemes bérelni?
Én félnék tőle. A város óriási, tele van autópályákkal, és ha átmész a Boszporuszon, hídpénzt is kell fizetni. Szóval nem olcsó mulatság – ráadásul a törökök vadul vezetnek, még az én budapesti közlekedésen edzett férjem is fogta a fejét, amikor a taxisunk sávot váltott, dudált, vagy éppen befurakodott valaki elé, és mindössze centiken múlt az ütközés. Viszont a város tömegközlekedése kiváló: van villamosjárata, metrója, buszai, és persze vízen is el lehet érni egy csomó helyet, a Boszporusz is kellemes közlekedési alternatíva.
9. Mit érdemes megnézni, ha csak egy hosszú hétvégére mennék?
Kihagyhatatlan látvány a Hagia Szofia, a világ egyik legrégibb katolikus temploma, amit 537-ben szenteltek fel. 1435 után mecset lett, akkor építették hozzá a tornyokat, de ma már múzeum. (Tehát nem kell hozzá kendő.) Óriási sor fog előtte állni, de vehetünk 3 napra érvényes múzeumi kártyát, amivel kikerülhetjük a sort, vagy megvehetjük a bejáratnál lévő automatánál is a jegyet, és ezzel időt spórolhatunk. (A sor legelején, a kapunál van az automata, érdemes előremenni, akkor is, ha csúnyán néznek a hátul állók, mert ez nem tilos, csak sokan nem tudják, hogy ott van egy másik bejárati lehetőség.) Egyedülálló látványosság a Bazilika Ciszterna, ami egy hatalmas víztározó, és ha valaki olvasta Dan Brown Infernóját, akkor ismerős lesz neki a hely. A Kék mecset is gyönyörű, ha valaki nem látott még muszlim templomot belülről, ki ne hagyja! A Topkapi szeráj pedig a világ egyik legrégebbi királyi palotája, és nemcsak a hárem az érdekes, de a kincseskamra is, ahol megnézhetjük az aranyszínű királyi bölcsőt, de Mohamed lábnyomát, vagy Mózes botját is.
Ezek a színes épületek is Isztambulban állnak
10. Miben más ez a város, mint a többi?
Én a müezzin énekére fogok emlékezni a legjobban, ami naponta ötször betöltötte a várost, és a férfiakra, akik a mecset mellett mosták a lábukat, hogy tisztán mehessenek be a perzsaszőnyeggel borított templomba. A hajnali kakasszóra, ami a város közepén ébresztett, és a rengeteg kóbor macskára, kutyára, akik az utcán napoztak – furcsa módon, egyetlen kutyasétáltató ember sem volt, de szabadon kóborló négylábú annál több. A fezt viselő fagylaltosfiúkra, akik egy hatalmas vassal nagy zajt keltve puhították folyamatosan a fagyit, majd show-műsort csináltak egy gombóc kedvéért is, vissza-visszavéve, játékból majd kiborítva a tölcsérből a finomságot. Arra a kedvességre, amivel minden pincér és eladó közeledett hozzánk, kíváncsian, mégsem tolakodóan, nyomulósan, mint sok más arab országban. Mert hát Isztambul tényleg nem Ázsia. És nem is Európa. Mindkettőből egy csipetnyi. Ettől tökéletes.
