Ezerarcú ország – Egy hét Máltán ősszel, télen vagy tavasszal

Első nap: Rabat és Mdina

A reptértől alig 15 percet kell autózni, hogy eljussunk Rabatba és Mdinába. Mdina város hatalmas kapuja felett egy Szent Pált ábrázoló boltívdíszítéssel találkozhatunk. Nem véletlenül. Szent Pál egy hajótörés következtében került a szigetre. Akkoriban rengeteg mérges kígyó élt a szigeten, és a helyiek szerint az egyik megmarta Pált, aki túlélte a kígyómarást, és bedobta az állatot a tűzbe. A máltaiak ezután szentként tisztelték, és a legenda szerint azóta nincs mérges kígyó a Máltán.

Mdinában a máltai nemesség élt, messze a tengertől, mivel a hatalmas – víz nélküli – várárokkal védhető volt a város. Ma alig százan élnek itt, viszont annál több turista fordult meg a város utcáin mindennap. Köszönhető ez többek között annak, hogy itt forgatták a Trónok harca egyes epizódjait. A romantikus, szűk utcákban olyan  ősrégi házak állnak, amilyeneket még a spanyol király adományozott oda egy-egy nemesnek több száz évvel ezelőtt. Vagy az apácák zárdája, ahol ma már csak hét nővér él, akik soha nem hagyhatják el az otthonukat. Mdinában lakik a püspök is, akinek autóján rendszám helyett egy püspöki süveg van. A városban található legrégebbi ház még a XI. században épült, ma már minden turista megtekintheti.

A Rabatban található katakombákat kitűnően felújított állapotban nézhetjük meg. De készüljünk fel, hogy csúcsidőszakban kicsit várnunk kell, hiszen egyszerre nem tud sok csoport lemenni a II–IV. századból származó katakombákhoz.

Második és harmadik nap: Valletta

Málta fővárosát, Vallettát a lovagok alapították. A szigetet a spanyol királytól kapták hűbéri birtokként. Cserébe minden évben egy máltai sólymot kellett adniuk a királynak. 1565-ben Szulejmán megtámadta Máltát. A lovagok végül visszaverték őket, az európai királyok pedig pénzt adtak a máltai lovagoknak, hogy egy olyan „bástyát” húzzanak fel a Földközi-tengernél, amely megállítja a törököket. Ez lett Valletta, amely a törököket felett diadalmaskodó Valletta nagymesterről kapta a nevét.

Jelenleg körülbelül nyolcezren élnek itt. A város központjában csakis gyalog érdemes közlekedni – a kölcsönzött autót hagyjuk a szállodánál. Megéri azonban sétálni Valletta hangulatos, meredek utcáin. Itt van például a Nagymester palotája, ahol jelenleg a köztársasági elnök hivatala működik, korábban viszont itt ülésezett a máltai parlament is.  A Nagymester palotájában jelenleg hatalmas kiállítást tekinthetünk meg a török–máltai csatáról, de az Inasok Termében felfedezhetünk egy festményt is, amelyen II. András magyar király látható.

A Nagymester palotája után érdemes átsétálni a barokk stílusú Szent János-társkatedrálisba, amelynek padlóját a lovagok márványsírjai borítják. Mint szinte minden épület a szigeten, ez is máltai kőből készült – épp emiatt nem építettek kupolát a templomnak, ugyanis nem voltak biztosak abban, hogy a máltai kő elbírná-e a súlyát. A freskók helyett pedig lenolajjal itatták be a máltai követ, majd úgy festették fel a díszítést a falakra. Érdekesség, hogy pont a Napóleon előtti években akarták átalakítani a templomot neoklasszikus stílusra, de mire belejöttek volna az építkezésbe, a lovagok kivonultak Máltáról, így mindössze egyetlen kápolnánál lehet észrevenni a neoklasszikus stílus jeleit. A Szent János-társkatedrálisban található Caravaggio Keresztelő Szent János lefejezése című festménye.

Negyedik nap: A három város

A három városba buszokkal vagy hangulatos színes csónakokkal is átjuthatunk Vallettából. A halászokból lett vízitaxisok angolul tolmácsolják nekünk, hogy mit látunk éppen a tengeren hajókázva. A három városban (Birgu, Isla, Bormola) többnyire munkásemberek laknak, akik a kikötőben dolgoznak. Ezeket a városokat alapították elsőként a lovagok, még Valetta előtt. Birgu városában megtalálható a nyolc lovagrend nyolc háza, kivéve egyet: a németek házát. A sors iróniája, hogy – véletlenül – pont ezt bombázták le a németek a II. világháború alatt. 

Ötödik nap: Gozo

Gozo szigetére (ami szintén része a Máltai Köztársaságnak) hajóval juthatunk el. Még a délelőtti (nem túl meleg) órákban érdemes a Xagħra-fennsíkon található a Ġgantija két szentélyét megnézni. Ezeket a világ legrégebbi felszín feletti emberi kőépítményének tartják, mivel majd ezer évvel idősebbek a piramisoknál, és legalább 1500 évvel idősebbek a Stonehenge-nél.

Gozo településein buszozva (itt is vannak különböző Hop on Hop off járatok) különleges dolgokat vehetünk észre a házak falain. A korábban külföldre költözött máltaik közül ugyanis sokan visszatérnek hazájukba, és többnyire Gozón telepednek le, mert ez hasonlít leginkább az „öreg Máltára”. A helyi házakon feltűnő kenguru, vagy egy hazafias, amerikai kiírás arról tanúskodik, hogy a tulajdonos vélhetőleg sokáig élt külföldön.

Gozo talán legismertebb látványossága a Calypso-barlang, ahonnan pazar kilátás nyílik a tengerre, és az egyik legszebb homokos tengerparti strandra. Gozo szigetéről a törökök szinte mindenkit elvittek rabszolgának, így a Máltáról érkező embereknek a sziget egyetlen védhető helyén, a Citadellában kellett aludniuk, hogy biztonságban legyenek.

A legnépszerűbb turistalátványosság kétségtelenül az Azúr Ablak. A természetes kőhíd majdnem száz méter magasan ível egy tengerben álló kőoszlopig. Viszont a tudósok szerint már nem sokáig. Egy nagyobb vihar vagy egy földrengés hatására a „híd” felső része valószínűleg hamarosan leszakad. Létezik azonban hasonló természeti képződmény Gozo partjainál, ám azt egyelőre csak dzsipes túrával lehet megközelíteni.

Hatodik nap: Ħaġar Qim

A Ġgantijához hasonlóan Ħaġar Qim is egy hatalmas szentély. Viszont a Máltán található romok sokkal jobb állapotban vannak. Ezt ugyanis egy sátor védi az időjárási hatásoktól, és persze a turistákat a nyáron odatűző naptól. A romok megtekintése előtt érdemes végigmenni a múzeumon, valamint beülni a látványos 4D vetítésre, ahol a Ħaġar Qim történelmével ismerkedhetünk meg. Rengeteg elmélet és könyv született abból, hogy vajon kik és miért húzták fel a hatalmas szentélyt. Nos a legvalószínűbb, hogy i. e. 3800-ban a Máltán élők itt imádkoztak az isteneikhez a hatalmas szárazság enyhülésért.

Hetedik nap: Marsaxlokk

Marsaxlokk előtt érdemes még egy kitérőt tenni, és a sziklás part felé venni az irányt. A Kék-barlangnál (Blue Grotto) kevesebb mint 10 euróért csónakázhatunk a sziklafal mentén, majd a vakítóan kék barlangokban. Ráadásul a partról látványos képeket készíthetünk a Fifla-szigetről.

Innen alig 10 perc autóval Marsaxlokk. A kikötővárosban hétvégén a halárusoké a főszerep, de hétköznap a turistáknak készült csecsebecsék lepik el a piacot. Ráadásul a történelem kedvelőinek is tartogat érdekességet a város, mivel 1989-ben Marsaxlokk partjainál találkozott egy hajón Gorbacsov és George Bush, és tulajdonképpen ezt a tárgyalást tekintik a hidegháború lezárásának, melyről egy emlékmű is árulkodik a városban.

Az elmúlt 2000 évben főníciaiak, spanyolok, törökök, olaszok, németek és a franciák is nyomot hagytak Málta kultúrájában. De a legerőteljesebben az angolok hatottak rájuk. Bár 1964-től Málta nem brit gyarmat, máig védett az összes piros telefonfülke, mert a történelmük fontos részének tartják, ahogyan a gyerekek is angol könyvekből tanulnak, és épp úgy egyenruhában járnak, mint brit társaik. 

Az NLCafé munkatársa a Wizz Air és a Máltai Idegenforgalmi Hivatal meghívására utazta körbe Máltát.