Aki egynél többször ült már repülőn, az pontosan tudja, hogy kényszerleszállás esetén előre kell hajolni, miközben a talpunk a gép padlóján marad. Persze felmerül a kérdés, hogy mennyit számít ez, ha a gép belecsapódik a földbe. Nos abban az esetben keveset, de a kényszerleszállás szerencsére nem azonos a lezuhanással, és számtalan példa van rá, hogy még egy ilyen szerencsétlen – és minden bizonnyal ijesztő – esetnek is lehet jó a vége, elég csak a hudsoni csodára gondolni.
A hudsoni csoda 2009. január 15-én történt
De akkor tényleg, mi értelme a hajolgatásnak, illetve miért kell a légzőmaszkokat először magunkra feltenni, mielőtt másokra segítenénk?
A biztonsági pozíció
Kényszerleszállás során készült videókon is látható, ahogy az utasok előrehajolva várják, hogy a pilóta leszálljon, a légikísérők pedig folyamatos “head down, stay down!” kiabálással igyekeznek elérni, hogy mindenki így tegyen. Az amerikai légügyi hatóság, az FAA 1967 óta vizsgálja az autóiparban is használt bábuk segítségével, hogy melyik pozíció a legkedvezőbb a túlélés, illetve a sérülésveszély minimalizálása szempontjából.
Előrehajolva minimálisra csökkenthető az úgynevezett másodlagos ütések veszélye, vagyis ha a fejünket nekitámasztjuk az előttünk lévő ülés támlájának, megelőzhető, hogy ugyanazt a támlát lefejeljük, amikor a lassulás következtében a testünk előrefelé lendül.
A biztonsági pozíció megvédi a fejet a másodlagos ütésektől
Egy 1989. január 8-án az East Midlands reptér mellett lezuhanó gép utólagos vizsgálata kimutatta, hogy azok az utasok, akik felvették a biztonsági pozíciót, sokkal kisebb mértékű sérüléseket és agyrázkódást szenvedtek, mint azok, akik ezt nem tették, függetlenül attól, hogy a gép melyik részén foglaltak helyet.
Tényleg a szék alatt van a mentőmellény?
Bár a légitársaságok munkatársai naponta ellenőrzik, hogy a mentőmellények valóban az ülés alatti helyükön legyenek, bármennyire is hihetetlennek tűnik, de akadnak olyan szellemileg kevésbé előrehaladott embertársaink, akik azt gondolják, a jópofa narancssárga felfújható cuccot szuvenír gyanánt magukkal vihetik az út végén. Ezért érdemes megbizonyosodni róla, hogy az életmentő eszköz valóban a helyén van-e, és ha hiányzik, szólni az utaskísérőknek.
Miért a saját légzőmaszkunkat kell először rögzíteni?
Bár az előzékenység jegyében gondolhatnánk azt, hogy a mellettünk félájult utastársunkkal jót teszünk, ha számára biztosítjuk először az oxigénellátást, nem árt belegondolni, hogy mi történik dekompresszió esetén. Ilyenkor csökken a nyomás a kabinban, ennek következtében pedig az összes oxigén nagyjából 15-20 másodperc alatt távozik a külvilágba.
Az oxigénmaszkot nem véletlenül kell először saját magunkon rögzíteni
Egy átlagember ilyenkor legfeljebb 30-45 másodpercig marad eszméleténél, aztán elájul. Nem beszélve arról, hogy az oxigénhiányos állapot egyfajta eufóriát idéz elő, aminek következtében nem biztos, hogy jó döntéseket fogunk hozni. Vagyis ha meglátjuk a sárga maszkokat, azonnal vegyük fel a sajátunkat, ezután ráérünk a többiekkel foglalkozni.
Bízunk benne, hogy a fenti ismeretekre mindenkinek csak elméletben lesz szüksége. Kellemes repülést, jó utat kívánunk!
További cikkek repülésről az NLCafén:
- Ez az, amit nem szeretnél látni a repülő ablakából
- Hihetetlen, mennyire élvezi apja műrepülő manővereit a 4 éves kislány – videó
- Cukorkát és füldugót osztogattak utastársaiknak
