Január első hetében indultam útnak, nem autóval, hanem fapados járattal. Mivel Firenzébe nincsen közvetlen járat Budapestről, érdemes Pisába vagy Bolognába utazni. Előbbiből 10-15 euróért válthatunk retúr buszjegyet, és 70 perc alatt átérünk Firenzébe. Utóbbiból pedig vonattal érdemes átutazni a Medicik városába.
Firenze nyáron sokszor elviselhetetlen. Túl nagy a hőség, túl sok az ember, sokszor egy normális fotót sem lehet készíteni, akkora a tömeg. Télen azonban, érezhetően sokkal kevesebben vannak a városba. Többnyire az Egyesült Államokból, Ausztráliából és Dél-Amerikából érkező turistákkal találkozni az Ufficiben vagy a dómnál. Bár ilyenkor is hatalmas a sor a főbb látványosságoknál, azért gyorsabban bejutni egy-egy templomba, múzeumba, mint nyáron. Bár januárban szünetel a Vasari-folyosó túra, az Inferno szerelmeseinek így is lehetőségük van egy tematikus túrára befizetni. Sokan 3 napos kirándulást terveznek Firenzébe, ami arra elég, hogy megnézzük a lényegesebb látnivalókat, a Palazzo Pittit, a Palazzo Medici-Riccardit, a Ponte Vecchiót, a Palazzo Vecchiót, az Akadémiát, a San Lorenzo-bazilikát, a dómot, az Ufficit… körbenézzünk a piacon, és beüljünk egy remek helyi étterembe, mondjuk a Zázába.
Aki viszont többre vágyik, és felfedezne olyan kis kápolnákat, ahol például a legenda szerint Dante és Beatrice szerelme kezdődött, vagy körbeutazná a környéket, annak érdemes 5 napra érkeznie Firenzébe és télen bebarangolnia Toszkánának ezt a részét. Bár nappal 10-13 fok is volt, és hét ágra sütött a nap, sokszor túráztam erős szélben, és reggel, illetve este 0 és -5 fokkal találkoztam, így a télikabát, a sál és a sapka elengedhetetlen.
Pisa és Lucca
Firenzében számos iroda van, ahol egynapos kirándulásokra befizethetünk (Vigyázat! A nyári kirándulások közül néhány nem elérhető télen!) Bár Pisa és Lucca külön félnapos programként is szóba jöhet, mégis összevonva érdemes ellátogatni erre a két helyre. Télen ráadásul nem kell nagyítóval keresnünk azt a 2-3 fát, ami alá behúzódnánk a rekkenő hőségben.
A buszos csoporttal egy óra alatt átérünk Pisába, ahol a parkolóból egy kényelmes 6-8 perces sétával eljuthatunk a Campo dei Miracolihoz, vagyis a Csodák terére. Itt található a Szűz Máriának szentelt dóm, melyet még 1064-ben kezdtek építeni, és amely a harangtoronyhoz hasonlóan szintén megdőlt, bár kevésbé láthatóan. A dómhoz tartozó harangtornyot, 1173-ban kezdték építeni. Öt évvel később azonban, amikor a harmadik emeletét is felhúzták, az épület dőlni kezdett. Bár nagy volt a hisztéria és az építkezést leállították, 99 év múlva mégis folytatták, és a negyedik emeletet már szándékosan kissé megdöntve építették. Az utolsó emeletet 1372-ben fejezték be, és ekkor állították fel a harangokat is. Ma már, bár hallhatunk harangszót, az felvételről megy, mert az épületnek nem tenne jót a harangok kongatása.
A ferde torony jelenleg látogatható. 15 perces turnusokban engedik fel a látogatókat. Viszont táskát felvinni szigorúan tilos, az információ mellett található értékmegőrzőbe kell hagyni, ugyanitt lehet jegyet vásárolni a Csodák terén található toronyba, a dómba, a temetőbe… Ne lepődjetek meg, ha a régi kórház épületén, az operánál, a dóm ajtaján és mennyezetén is a Medici család címerével találkoztok. Bár tény, hogy a Medicik neve legjobban Firenze városával forrt össze, a bankárfamília rengeteget adományozott Pisa városának is.
A pisai kirándulás, egy gyors borkóstolás és egy kellemes ebéd után a délutánt már Luccában töltöttem. 40-50 perc alatt ért át a busz, és a helyi turisztika irodától 200 méterre parkolt le. Itt, ellentétben Pisával, nem szervezett, hanem szabadprogram következik. Az idegenvezető mindenkinek ad egy térképet, alaposan megmutatja, hogy hol találjuk a város híresebb templomait, múzeumait és azt is, hol lehet vásárolgatni. Három óra elég arra, hogy a várfalak mögötti városrészt bejárjuk. Én elmentem a luccai katedrálishoz és bejártam a gótikus stílusú, csodálatos templomot, majd néhány perces sétával eljutottam a Piazza Napoleonéhoz, ahol körhinta és téli korcsolyapálya várta a belváros lakóit. Érdemes elmenni a bevásárlóutcába a Via Fillungohoz, ahol a világmárkák üzletei mellett kisebb családi vállalkozásokat is felfedezhetünk, és csodálatos, kézzel készített cserépedényeket, egyéb dísztárgyakat vásárolhatunk, de legalábbis megnézhetjük őket.
San Gimignano, Chianti és Siena
Hasonlóan remek túra a San Gimignano, Chianti, Siena egynapos program, melynek első állomása a 19 torony városa, San Gimignano. Itt szabadprogram keretében ismerhetjük meg a város főbb nevezetességeit, vásárolhatunk a helyi piacon, vagy élvezhetjük a városkapunál lévő térről a kilátást a csodálatos toszkán tájra. San Gimignano egy 300 méter magas dombon fekszik, városfal veszi körül, melynek 8 bejárata van. A város azért is a turisták nagy kedvence, mert ma is úgy néznek ki az épületek, mint a középkorban. A XII. századtól kezdve felhúzott több mint 14 torony pedig egészen pazar hangulatot ad San Gimignanónak, nem véletlenül lett a történelmi központ a Világörökség része.
Innen busszal mentünk tovább Chiantiba. A borvidék egészen Firenzétől Sienáig tart. A toszkán dombvidéken, Olaszország leghíresebb vörös borát állítják elő. Bár a téli túrán nem élvezhetjük a ciprusfák és cédrusok jellegzetes illatát, azért a hűvösebb évszakban is érdemes ellátogatni ide. Mi az egyik tipikus helyi, családi borászatnál, a Casafrassiban jártunk vendégségben, amit Cosimo Di Cocco és édesanyja vezet. A birtokhoz tartozó szálloda tavasztól őszig dugig van, de fél napra is van értelme itt megállani, részt venni egy borkóstolón és egy háromfogásos tipikus olasz ebéden.
Chianti és Siena között megálltunk a Monteriggioni erődnél. De több is ez, mint erőd, hiszen a középkori városkában – 4-5 szűk utcácskával –ma is 30-40 ember él. A Monteriggionit körülvevő védőfal 2 méter széles, 570 méter hosszú és 20 méter magas. Valaha 14 védőtorony állt a falakon, ma már csak tizenegyet nézhetnek meg ebből az erre járók. Érdemes befizetni a 2 eurós összeget, és végigsétálni a városfalon, ahonnan pazar kilátás nyílik Chiantira is.
Az erődöt a Sienai Köztársaság építette, a firenzeiek megállítására. Akkoriban a két város egymás riválisa volt, és több alkalommal indultak egymás ellen csatába. Monteriggioni viszont bevehetetlen volt a firenzeieknek. Ezt a történetet ismerve már kezdtem kapiskálni, hogy a túra utolsó állomásán, Sienába nem én leszek a helyiek kedvence a Firenze feliratú tetoválásommal. Siena történelmi belvárosa – hasonlóan San Gimignano városkához – igazi középkori hangulattal várja a turistákat. A szűk utcákon sétálgatva hamar eljutunk a dómhoz, amely 1196 és 1348 között épült. A dómban érdemes megnézni a föld alatti kriptát, Donatello bronzszobrát, a Heródes lakomája, valamint Bernini és Michelangelo szobrait. Ha van még 30-40 percünk, akkor beülhetünk az egyik helyi kávézóba – a hidegben egyébként is jólesik egy forrócsoki vagy egy kávé. Sienából nekünk 70 perc volt a visszaút Firenzébe. De ez erősen függ a szezontól és a forgalomtól.
