A nürnbergi óváros roppant szabályos. A várfalat négy torony tördeli, legjobb, ha a főpályaudvarinál lépünk be – itt megállnak a metrók (inkább HÉV-nek tűnik) és a vonatok is ide érkeznek. Innen az egész óváros egy nap alatt bejárható, feltéve ha nem térünk be minden múzeumba, amit a város megnyitott. Minden nagyon rendezett, nagyon kiszámított, nagyon középkori.
Egészen addig ez az érzésünk, amíg meg nem látjuk (ha addig nem tudtuk) az első táblát valamelyik házfalon: lebombázták 1944-ben, újraépítették 1957-ben. Innen az egységes arculat, ezért érezzük azt, hogy minden valódi, de mégsem igazi. A tégla nem háromszáz éves, a habarcs a modern technika vívmánya. Az viszont tagadhatatlan, hogy nem cincálták szét, hanem egységes arculattal, korhű építkezési szokásokat szem előtt tartva építették újra.
A St. Lorenz-templommal szemben az óváros közepét modern plázák, csillogó épületek, üveg jellemzik. A hídon áthaladva – a folyó szigetén áll a Szentlélek Ispotály, amelyet még a 14. században emeltek a szegények és idősek befogadására. És rögtön itt a másik híres templom, a Miasszonyunk. Órája zenél, délben a hét választófejedelem tiszteleg IV. Károly császár előtt. Ha városka főteréig eljutunk, és nincs még késő este – akkor itt kóstoljuk meg a nürnbergi kolbászkákat. Az egyujjnyi, fehér színű, majoránnás, kakukkfüves csodát előttünk sütik, töltik zsömlébe és pakolják meg káposztával. Olyan kicsik, hogy három darab biztos belefér a legkisebb pékáruba is.
Ha nem laknánk jól vele, ne sopánkodjunk, Nürnberget nem szabad úgy elhagyni, hogy a helyi mézeskalácsot ne kóstolnánk meg. Igazán a téli időszakban van belőle mindenhol. Eredetileg a szerzetesek készítették, talán nem is édes volt, hanem fűszeresen sós. Laktató, a szegényeknek is járó lapos csoda. Később olyan tökéletes lett – ízletes volt, sokáig elállt –, hogy a nürnbergi recept alapján készültekkel még adót is lehetett fizetni. Ma már édes, sokszor ostyalapon, csokimázzal készítik. De ha igazit ennénk, akkor feltétlenül a helyit kérjük. Ha nincs szerencsénk a piachoz, itt a vár tövében sok kis étterem várja a vendégeket, akkor viszont a kolbász mellé krumplisaláta dukál!
Dürer felesége minden titkot kikotyog
Több múzeumot is kiszemelhetünk, a Játékmúzeumot például (egész napos program!), de elsők között legyen Dürer háza. A vár tövében álló sarki épület igazi favázas ház, többemeletes. Ha sétánk során egy óriási nyúlba botlunk – a földön hever bronzból, akkor már jó helyen járunk. De erre emlékeztet a Dürer tér vagy a nagy szobor is, amit az emlékére állítottak. Bármelyik irányból érkezünk, innen már alig tíz lépés a lakhely. Dürer mester egy híres csillagásztól vette meg, aki az egyik ablakát úgy építette át, hogy kényelmesen tudja kémlelni az eget.
Megtehetjük, hogy magunk barangoljuk be a háromszintes épületet, de érdekesebb, ha Agnes Dürerre – a művész feleségére hagyatkozunk. Naponta kétszer, egy-egy órában németül és angolul szakít időt rá, hogy bemutassa az egykori otthonukat. Azt sem restelli elmesélni, hogy az emeleti konyhába miért alakítottak ki férjének egy privát kis szobát. A mester abban az évben nagyon legyengült, nem volt ereje a törvényileg előírt földszinti mellékhelyiséget használni. Csakhogy az irigy szomszéd a sült kolbász helyett hozzá érkező kellemetlen szagokat már nem bírta elviselni, ezért feljelentette. A levéltári hagyatékból kiderül, hogy nem volt mit tenni, a városi tanács megbüntette, méghozzá jócskán a festőművészt, azzal a kitétellel, hogy a befizetett pénzt azonnal visszaküldik neki, sűrű bocsánatkérések közepette. A szabály az szabály, de a híres művésznek kijár a megbecsülés. A múzeumban egyébként alig találunk eredeti rajzokat, festményeket. Azok a leghíresebb múzeumok termeit díszítik szerte a világban. Egyvalamit azért még elárulunk, ezt is Agnestől tudjuk: férje igencsak kényes volt a frizurájára – és bár sokan cikizték érte, már akkor megmondta, nem kell a tömegbe simulni, ki kell tűnni onnan. Ha önmagát festette, élt a korabeli Photoshoppal – homlokát, orrát kicsit megmásította, hogy fessebb arcélt kölcsönözzön magának.
Pénztárcakímélő tippHa két napot szánunk a kirándulásra, váltsuk ki a Nürnberg kártyát. 25 euróba kerül, szabad közlekedést biztosít, és bármelyik múzeumba ingyen mehetünk vele. Sőt! Még Fürthbe is érvényes ugyanezekkel a feltételekkel. |
Megbüntették a várost is
A középkorban híres város, ahol Düreren kívül tucatnyi művész élt még, a huszadik században hírhedtté vált. A Német Nemzetszocialista Párt kedvelt térsége volt ugyanis. Már egészen korán, 1933-ban a délkeleti részre szemet vetettek, itt tartották aztán évente a legnagyobb tömegrendezvényeket, a birodalmi pártnapokat.
Zeppelinfield
Ez a – külvárosi rész – a 19. században a már sűrűn lakott város nagy parkja, szabadidő része, kirándulós helye volt. Kávéházak, sétányok, bajor kiállítások, de még állatkert is költözött ide. Mégsem épült be teljesen, sok szabad tér, tágas mezők jellemezték. Az egyiket egyenesen Zeppelin-mezőnek hívják – 1909-ben itt ért ugyanis földet a gróf különös léghajója. 1935-ben itt hozták meg a faji törvényeket – és ennek okán is, a városban rendezték meg az ún. nürnbergi pert: itt vonták felelősségre a Harmadik Birodalom vezetőit a második világháború és a holokauszt borzalmaiért.
Háttérben a Reichsparteitagsgelände
A per 1945. október 18-a és 1946. október 1-je között zajlott. Az ítélethirdetésig 236 tanút hallgattak meg, negyedmillió írásbeli tanúvallomást dolgoztak fel, 350 újságíró tudósított róla folyamatosan. A birodalmi pártnapok területe, a “Reichsparteitagsgelände” – sokáig szégyenfoltnak számított. Nem akarták beépíteni, hasznosítani. Ma egy része náci múzeum – de a tribün és a felvonulási tér egy része is bejárható még. Az óvárost elhagyva villamossal lehet megközelíteni.
Még Nürnberg vagy már Fürth?
A két város az idő elteltével összenőtt, a két városközpont csak 7 km-re fekszik egymástól. Akik messziről érkeznek, nem tudják a települések összezördüléseit, hogy Fürth csak elővárosa volt a Nürnbergnek, itt telepedtek le azok, akiket a várfalon belül nem láttak szívesen. Ma is úgy emlegetik, hogy “nyugati elővárosunk”.
Fürth díszes utcája
És egy közmondásuk is fenn maradt, miszerint Fürthből semmi jó sem jön, még az időjárás is csak a rosszat hozza onnan (hideg szelet, havat). A városka aztán a középkorban az itt letelepedő zsidóknak köszönhetően felvirágzott. És amikor az amerikaiak a második világháborúban Nürnberget lebombázták, Fürhtöt megkímélték. Itt minden eredeti pompájában ragyog. Csak a belvárosban pontosan 1169 műemlék található, ezzel itt a legnagyobb a műemléksűrűség egész Németországban. Kiemelkedő a városháza, amely stílusával és 55 méter magas négyszögletes tornyával, a város szimbólumával, nagyon emlékeztet a firenzei Palazzo Vecchióra – ez is annak jele, hogy a fürthiek nem szenvedtek hamis szerénységben, szeretik magukat Firenzéhez hasonlítani. Persze a nürnbergiek még mindig csúfolódnak velük, a rendszámukat látva: FÜ – azt mondják, ni, itt van megint egy kezdő vezető (“Fahrer übt”).
