A katolikus pünkösdi ünnep a húsvéti misztérium beteljesedése: a Szentlélek eljövetele, ajándékainak kiáradása, az új törvény és az egyház születésnapja. A húsvét utáni 50. nap a pünkösd, amikor a Szentlélek (Spiritus Sanctus) Jézus tanítványaira, az apostolokra kiáradt. Ez a nap a keresztények számára különösen fontos lett.
“Amikor pedig eljött a pünkösd napja, és mindnyájan együtt voltak ugyanazon a helyen,
hirtelen hatalmas szélrohamhoz hasonló zúgás támadt az égből, amely betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd valami lángnyelvek jelentek meg előttük, amelyek szétoszlottak, és leszálltak mindegyikükre. Mindnyájan megteltek Szentlélekkel, és különféle nyelveken kezdtek beszélni; úgy, ahogyan a Lélek adta nekik, hogy szóljanak.” (Ap. Csel. 2:1)
A hagyomány szerint a Szentlélek eljövetelére a jeruzsálemi Sion-hegyen került sor, ez már a korai keresztény korban elfogadott nézet volt. A Sion-hegy legmagasabb pontján áll egy épület, amely többszörösen fontos: alsó részét a zsidók és a muszlimok Dávid király sírjaként tisztelik, míg felső részét a keresztények az utolsó vacsora helyszínének tartják. Úgy vélik, ez az a hely, ahol Jézus a halála és mennybemenetele után megjelent tanítványainak, és pünkösdkor került sor a Szentlélek eljövetelére.
Korán emeltek itt hatalmas templomot, melyet Theodóziusz 530-ban az “Összes Templomok Anyja” névvel illetett, ezzel dicsérve szépségét. A templom azonban odaveszett – amit ma megcsodálhatunk, az a ferenceseknek köszönhető. A szultán kegyét élvezve ugyanis ők voltak azok, akik lehetőséget kaptak arra, hogy új templomot építsenek. 1335-ben Szicíliai Margit vásárolt a Sion-hegyen egy telket, amelyet ajándékba adott a barátoknak – ők pedig felépítették az utolsó vacsora termét abban a gótikus stílusban, ahogy ma is megcsodálhatjuk. Az oszlopokat különbözőképpen díszítették, megfigyelhető rajta a pelikán (a két szélső a középső begyét tépi), amely a keresztény szimbolikában a vértanú Krisztus kereszthalálának jelképe. A terem délkeleti sarkában lépcső indul egy kisebb terembe, ezt a helyet tisztelik úgy a hívők, hogy a Szentlélek eljövetelének a helye.
Az épület ehhez képest 1551 óta nincs a keresztények birtokában, ezért szent misét itt nem tartanak. A hívők énekelhetnek, imádkozhatnak és megemlékezhetnek, ha eljutnak ide. Ez idáig kétszer történt kivétel, akkor, amikor az idelátogató pápa erre külön engedélyt kapott – II. János Pál 2000-ben, Ferenc pápa 2014-ben járt itt.
Miért galamb formájában ábrázolják a Szentléleket?
A liturgiatörténetből ismeretes, hogy a középkorban a szél zúgását, amely a Szentlélek eljövetelét megelőzte, úgy akarták életre kelteni, hogy a nagymise előtt kürtök és harsonák harsogtak. A tüzes nyelveket égő kócokkal jelképezték, amelyeket a templom padlásáról a hívek közé dobáltak. Ezt a veszélyes szokást azonban hamar elhagyták – és szenteletlen ostya hullatásával pótolták. A legtöbb helyen azonban galambokat engedtek szabadon. Miért pont galambot?
A Szentlélekről már Keresztelő Szent János is jövendölt: “Jézus majd Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni” (Máté 3,11). Amikor Jézus Keresztelő Jánosnál megkeresztelkedett, történt, hogy a Szentlélek galamb formájában Jézusra szállt. Ezért lett a keresztény ábrázolásban galamb a Szentlélek – számos ikonográfián, festményen láthatjuk azóta is.
(Fotók: Füle Tamás, Kazi Antal)
